Legutóbbi bejegyzésünkből kiderül, kinek hány nap szabadság jár, mennyi az alap- és a pótszabadság, és mi alapján kell kiszámítani. Most egy újabb lényeges kérdés következik: hogyan vehetjük igénybe a szabadságot?

Kapcsolódó cikkünket itt olvashatod: http://szmdsz.blog.hu/2016/01/18/hany_nap_szabadsag_jar_2016-ban

Először is szögezzük le, hogy a szabadságot nem a közalkalmazott veszi ki, hanem a munkáltató adja ki, ritka kivétel az a dolgozó, aki akkor megy szabadságra, amikor akar. Azzal viszont mindenkinek tisztában kell lennie, hogy a munkáltató sem dönthet teljesen önhatalmúlag, mielőtt ugyanis döntene a szabadság kiadásáról, meg kell hallgatnia a közalkalmazottat.

A közalkalmazott mindösszesen évente hét munkanap szabadság felett rendelkezik a törvény szerint. Ezt a hét munkanapot a munkáltató a közalkalmazott kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni, legfeljebb két részletben. Ha a jogviszony év közben kezdődött vagy szűnt meg, a közalkalmazott a hét munkanap időarányos részével rendelkezik; a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.

Ha a közalkalmazott a hét munkanapot (vagy annak egy részét) igénybe szeretné venni, ezt legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie. A munkáltató csak a jogviszony első három hónapjában mondhat nemet, ebben a három hónapban nem köteles a közalkalmazott igényének megfelelően kiadni a hét munkanap szabadságot sem. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyébként ne járna szabadság erre az időszakra.

A szabadságot főszabály szerint úgy kell kiadni, hogy a közalkalmazott évente egy alkalommal legalább tizennégy napra mentesüljön a munkavégzési kötelezettsége alól. E szabály alól csak a munkáltató és a közalkalmazott megállapodásával lehet eltérni. Az „egybefüggő tizennégy nap” naptári napot jelent, amibe nem csak a szabadságnapokat kell beleszámolni, hanem a munkaszüneti napot, a heti pihenőnapot (pihenőidőt) és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnapot is.

Javasoljuk, hogy ilyen megállapodást csak akkor írjon alá bármely dolgozó, ha az valóban az érdekében áll, és lehetőleg nem a jogviszony egészére szól, hanem az adott naptári évre, legfeljebb majd évenként újragondolják a felek. Egy ilyen megállapodás birtokában akár azt is megteheti a munkáltató, hogy 1-2 munkanaponként adja ki a szabadságot, ami nyilvánvalóan nem biztosítja a közalkalmazott pihenését és regenerálódását.

A szabadság kiadásának időpontját a közalkalmazottal legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell.

A szabadságot az esedékességének évében kell kiadni (magyarán a 2016. évre járó szabadságot 2016. január 1-től 2016. december 31-ig). Ez alól van néhány kivétel, amikor is a szabadság vagy egy része „átvihető” a következő évre:

1. Ha a jogviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a szabadság a következő év március 31-ig is kiadható. Láthattuk, hogy a munkáltató a jogviszony kezdetén azt a részt sem köteles kiadni, amivel egyébként a közalkalmazott rendelkezne, az időarányosan járó szabadságot teljes egészében átviheti és kiadhatja a következő évben is.
2. Felmerülhet olyan ok a közalkalmazottnál, ami miatt nem lehet a szabadságot az esedékesség évében kiadni, jellemző eset, ha gyermeke születik, és szülési szabadságra, majd gyedre, gyesre megy, vagy ha tartósan beteg és keresőképtelen lesz. Mivel ilyenkor egyébként sincs munkavégzési kötelezettség, a szabadságot nem tudja kiadni a munkáltató. Ilyen esetben a szabadságot az ok (akadály) megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adnia.
3. A szabadságot az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik, és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

Ha például a közalkalmazottnak decemberben még hat munkanap szabadsága van, amit a munkáltató úgy ad ki, hogy abba december utolsó két munkanapja és január első négy munkanapja esik bele, úgy kell tekinteni, hogy a szabadságot az esedékesség évében kiadták.

4. Kollektív szerződésben kiköthető, hogy amennyiben azt a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdeke vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok indokolja, a munkáltató a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki. Ez a teljes szabadság egynegyedére vonatkozik, az alapszabadságra és a pótszabadságra egyaránt.
5. Végül a felek írásban, az adott naptári évre szóló megállapodást köthetnek, amelyben kikötik, hogy a munkáltató a fizetési fokozat alapján járó, és a magasabb vezetői vagy vezetői megbízás alapján megállapított pótszabadságot az esedékesség évét követő év végéig adja ki.

Előfordulhat, hogy a közalkalmazott már a szabadságra készül vagy épp szabadságát tölti, de valamilyen rendkívüli ok miatt mégis dolgoznia kell. A munkáltatónak lehetősége van arra, hogy a szabadság kiadásának közölt időpontját módosítsa, vagy a közalkalmazott már megkezdett szabadságát megszakítsa. Ezt viszont csak akkor teheti meg, ha kivételesen fontos gazdasági érdeke vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok indokolja. A kiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárt és költségeket a munkáltató köteles a közalkalmazottnak megtéríteni. Megszakítás esetén a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre történő utazással és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.

A szabadság kiadásáról a munkáltató köteles gondoskodni, nem hivatkozhat arra, hogy a közalkalmazott a szabadság kiadását nem vagy nem időben kérte.

A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Ez általános munkarend esetén nem okoz gondot. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén két módszer jöhet szóba:

Az egyik szerint a szabadságot munkanapban kell nyilvántartani. A szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. A díjazást a (kinevezés szerinti) napi munkaidő alapján, a beosztás szerinti napi munkaidőtől függetlenül kell elszámolni. A szabadság tartamát a (kinevezés szerinti) napi munkaidővel azonos mértékben kell figyelembe venni.

Ha például a közalkalmazott hétfőtől csütörtökig van beosztva, a heti két pihenőnapja péntek és szombat, vasárnap pedig az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap, a szabadság kiadása tekintetében munkanapnak számít: hétfő, kedd, szerda, csütörtök és vasárnap. Az adott hétre tehát öt munkanap szabadságot kell kiadni.

A másik módszer szerint, egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadható úgy is, hogy a közalkalmazott a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, a kiadott szabadságot pedig ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani.

Ha az előző példában szereplő közalkalmazott hétfőtől csütörtökig napi 12-12 órában volt beosztva, 48 órára mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. A szabadságot ilyenkor a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani. Ha a közalkalmazott 30 munkanap szabadságra jogosult az adott évben, teljes napi munkaidővel számolva 30*8=240 óra szabadság számolható el a részére. Az így kapott 240 órát kell csökkenteni 48-cal, tehát 240-48=192 órányi szabadsága marad.

Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkáltató a fenti két módszer közül az adott naptári évre vonatkozóan választhat, év közben nem válthat egyik módszerről a másikra.

A szabadságot a teljes munkanapokra kell kiadni, nem lehetséges, hogy délig dolgozik a közalkalmazott, majd négy óra szabadságot vesz igénybe.

Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni. Ilyen eset egyébként nemigen fordulhat elő: ha az adott hétre a munkáltató nem közölte a munkaidő-beosztást, akkor a közalkalmazott utolsó munkaidő-beosztása az irányadó

Ha a közalkalmazott részmunkaidős, az általános szabályok szerint illeti meg a szabadság: alapszabadság és különböző jogcímeken járó pótszabadságok. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén itt is lehet választani az óraszámban való nyilvántartást, a szabadságnapok számát azonban a kinevezés szerinti munkaidővel kell szorozni (pl. 30*4=120 óra).

A szabadságot szabadidő helyett pénzben kifizetni, megváltani nem lehet. Egyetlen kivétel van ez alól: ha a jogviszony megszűnik. Ebben az esetben viszont az időarányosan járó és ki nem adott szabadságot pénzben meg kell váltani. Ha a jogviszonya megszűnéséig a közalkalmazott több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkáltatónál töltött időre megillette volna, a különbözetre kifizetett illetményt nem köteles visszafizetni. Az új Munka törvénykönyve többségi értelmezése szerint a „túladott” szabadságra járó távolléti díjat a munkáltató nem követelheti vissza a dolgozótól.

SzMDSz