Ma a munkaviszony / közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetésével foglalkozunk, ezúttal néhány bírósági eseten keresztül.

A munkaviszony / közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének módjait a Munka törvénykönyve (Mt.) és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.) is külön szabályozza. Egy mód közös: a munkaviszony és a közalkalmazotti jogviszony is megszüntethető közös megegyezéssel.

Részletesebb szabályokat az Mt. általános rendelkezései közt találunk. Ezek alapján a jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére irányuló megállapodást írásba kell foglalni. Az alaki kötöttség megsértésével tett jognyilatkozat – vagyis ha az írásba foglalás elmarad – érvénytelen. Az érvénytelenség jogkövetkezménye nem alkalmazható azonban, ha a jognyilatkozat a felek egyező akaratából teljesedésbe ment. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha nem is foglalják írásba a közös megegyezést, de szóban megállapodnak, és annak megfelelően elszámolnak, kiadja a munkáltató az igazolásokat stb., a jogviszony megszüntetésének jogellenességét nem lehet megállapítani.

Az Mt. rendelkezik a közös megegyezés megtámadásáról is: a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodás megtámadása esetén a keresetlevelet a megtámadás eredménytelenségének megállapításától számított harminc napon belül lehet előterjeszteni. A megtámadás eredménytelen, ha a másik fél annak közlésétől számított tizenöt napon belül nem válaszol, vagy azt nem fogadja el. Ezt a közalkalmazottakra is alkalmazni kell.

Érdemes megemlíteni a miniszteri indokolást, amely a következő iránymutatással szolgál: „A munkavállaló és a munkáltató a munkaviszonyt közös megegyezéssel bármikor megszüntethetik. Közös megegyezéssel mind a határozott, mind a határozatlan idejű munkaviszonyt meg lehet szüntetni. A megállapodásból ki kell tűnnie a felek egyértelmű akaratának, valódi szándékának, valamint a megszüntetés időpontjának. A közös megegyezésben a felek egyéb kérdésekben is megállapodhatnak. A megállapodás tanulmányozására, illetve aláírására kellő időt kell biztosítani és a munkáltató nem tanúsíthat olyan magatartást, amely a munkavállalóra kényszerítőleg hat, vagy őt megtéveszti.”

A korábbi Munka törvénykönyve alkalmazása során széles körű bírói gyakorlat alakult ki, ami szintén iránymutató lehet a közös megegyezésnél. A következőkben néhány eseti döntést mutatunk be.

A munkaviszony megszüntetésének alakisága

Ahogy írtuk, a munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodást írásba kell foglalni. A korábbi bírói gyakorlat azonban azon az állásponton volt, hogy amennyiben a szóbeli közös megegyezés alapján a megszüntetést mindkét fél végrehajtotta, önmagában az írásba foglalás elmaradása miatt nem állapítható meg a megszüntetés jogellenessége (BH1999.331.). Másik esetben a bíróság kimondta, ha a munkavállalónak a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányuló nyilatkozatát a munkáltató szóban elfogadta, és ennek megfelelően a felek a munkaviszonyt a munkavállaló kezdeményezésére felszámolták, utóbb alaki okból a munkavállaló a megszüntetés jogellenességére nem hivatkozhat (EBH1999.42.).

Lényegében ezt a bírói gyakorlatban kikristályosodott elvet építették be egyébként az Mt. 22. § (4) bekezdésébe, amely szerint az érvénytelenség jogkövetkezménye nem alkalmazható, ha a jognyilatkozat a felek akaratából teljesedésbe ment.

Szintén az alakiság kérdésével foglalkozott a bíróság az LB Mfv. I. 10 431/1996. sz. ügyben. A bíróság döntése szerint, ha a felek akarata egyező volt a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetéséről, és ennek időpontját külön okiratban ugyan, de egybehangzóan rögzítették írásban, ez a törvénynek megfelel, mert az nem írja elő, hogy a felek e jognyilatkozatukat közös okiratba kötelesek foglalni.

Ajánlati kötöttség

A munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban olykor a Polgári törvénykönyvet is alkalmazni kell. Például a közös megegyezésnél is, az szabályozza ugyanis az ajánlati kötöttséget.

Az ajánlati kötöttség, illetve az ajánlat visszavonásának kérdésével a bíróság már a „régi” Mt. megszületését megelőzően is foglalkozott, kimondva, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel való megszűnését nem érinti, ha a munkavállaló a nyilatkozatát utóbb visszavonja (Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10 280/1974.).

Az egyik ügyben például a munkáltató írásban ajánlatot tett a munkavállalónak a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére, a válaszadásra másnap 12 óráig biztosítva lehetőséget. A munkavállaló a megadott időpontig elfogadó nyilatkozatot közölt a munkáltatóval, a munkáltató azonban az ajánlatát visszavonta, és rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyt. A bíróság megállapította, hogy a munkáltató a jogszabály megsértésével vonta vissza ajánlatát, illetve nem a jogszabálynak megfelelően járt el, amikor a munkavállaló ajánlatot elfogadó nyilatkozatát – ajánlati kötöttsége ellenére – nem vette át. A bíróság szerint a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére vonatkozó megállapodás a munkavállaló elfogadó nyilatkozata folytán létrejött, a munkaviszony közös megegyezéssel szűnt meg. A már megszüntetett jogviszonyt ismét nem lehet megszüntetni, ennélfogva munkaviszony hiányában a munkáltató rendkívüli felmondása joghatás kiváltására nem volt alkalmas (BH2001.463.).

A Munka Törvénykönyvében nem szabályozott kérdésben a Ptk. rendelkezése alkalmazható, ha az a munkajogi elveket nem sérti. Ehhez képest a közös megállapodást célzó nyilatkozat visszavonására az ajánlati kötöttségre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni és ennek figyelembevételével kell elbírálni, hogy a nyilatkozat elfogadása alapján létrejött-e a felek között megállapodás vagy azt megelőzően visszavonta ajánlatát a fél (EBH2000. 258.).

A megállapodás tartalma, a megállapodás megkötésének körülményei

A törvény nem, de a miniszteri indokolás kiemeli, hogy a megállapodásból ki kell tűnnie a felek egyértelmű akaratának, valódi szándékának, a megszüntetés időpontjának; a közös megegyezésben a felek egyéb kérdésekben is megállapodhatnak; valamint a megállapodás tanulmányozására, illetve aláírására kellő időt kell biztosítani.

Sok esetben felmerül, előírhatnak-e olyat a közös megegyezésben, ami egyébként felmondásnál (felmentésnél) lenne irányadó (például felmondási idő, végkielégítés). A bírói gyakorlat szerint a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetéséről szóló megállapodásban a felek előírhatják a rendes felmondás szabályainak (teljes vagy részbeni) alkalmazását (EBH2005. 1338.).

Sokszor hivatkozik arra a munkavállaló, hogy a munkáltató kényszerítette a közös megegyezés aláírására. Ezzel kapcsolatban is született bírósági döntés: a bíróság kimondta, hogy nem állapítható meg kényszer alkalmazása, ha a munkavállaló nem vitatja a közös megegyezésre irányuló tárgyalás nyugodt légkörét, továbbá azt, hogy kérése esetén részére a munkáltató gondolkodási időt biztosított volna (EBH2007. 163.). A gyakorlatban persze nem csak ilyen nyugodt légkörű tárgyalásokkal találkozhatunk, de erről még később lesz szó.

A félreérthetetlen és valódi szándék kifejezése

A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése során lényeges kérdés, hogy a felek – elsősorban a munkavállaló – akarata valójában mire irányult, volt-e akarategység a felek közt a munkaviszony megszüntetésére.

A munkaviszony megszüntetésére irányuló közös megegyezésről szóló iratban a felek erre irányuló közös szándékát egyértelműen kifejezésre kell juttatni. Amennyiben a megállapodás nem tartalmazza a munkavállaló ilyen nyilatkozatát és az erre irányuló szándéka a „megállapodás” körülményeiből sem vezethető le, a megszüntetés jogellenes, mert közös megegyezés létrejötte nem állapítható meg (BH2014. 282.).

A bírói gyakorlat szerint a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó közös megegyezés létrejötte a felek olyan határozott és azt kifejezésre juttató magatartása alapján állapítható meg, amelyről félreérthetetlenül kitűnik az a szándékuk, hogy a munkaviszonyt – közösen meghatározott időpontban – minden egyéb körülménytől függetlenül meg akarják szüntetni (BH1998. 114).

A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányuló megállapodásból ki kell tűnnie a megszüntetésre irányuló félreérthetetlen és valódi munkavállalói szándéknak (BH2002. 202.).

A munkáltató és a munkavállaló közös megegyezéssel bármikor megszüntetheti a munkaviszonyt. A munkaviszonynak az ilyen módon történő megszüntetéséhez mindkét fél feltétel nélküli akarat-elhatározása szükséges. Ebben kifejezésre kell juttatni a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös szándékot és annak időpontját. A munkaügyi bíróság nem pótolhatja a felek megegyezésének hiányát a munkaviszony megszűnésének időpontját illetően, és ezzel összefüggésben nem állapíthat meg felmondási időt (BH1993. 469.).

Kényszer, jogellenes fenyegetés, megtévesztés

Az Mt. szerint a megállapodás megtámadható, ha annak megkötésekor a fél valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, feltéve, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette.

A megállapodást bármelyik fél megtámadhatja, ha a szerződéskötéskor lényeges körülményben ugyanabban a téves feltevésben voltak. Lényeges körülményre vonatkozik a tévedés akkor, ha annak ismeretében a fél nem vagy más tartalommal kötötte volna meg a szerződést.

A megtévesztés hatására kötött megállapodást megtámadhatja, akit a másik fél szándékos magatartásával tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, továbbá a megállapodást megtámadhatja az is, akit a másik fél jogellenes fenyegetéssel vett rá a megállapodás megkötésére.

Lássuk, mit mond erről a bírói gyakorlat!

A közös megegyezés érvénytelenségét eredményező kényszerhelyzet fennáll, ha a munkavállalók részére a munkáltató a megállapodás aláírására gondolkodási időt nem biztosít, jogi felvilágosítás kérésétől, ügyvéd igénybevételének lehetőségétől elzárkózik, a telefonálást nem teszi lehetővé, és a munkavállalók távozását a talajszinttől kb. 50 cm magasságig leengedett biztonsági rács akadályozza (BH2013. 252.).

Másik esetben az éjjeliőr munkakörben dolgozó munkavállalóval a munkáltató közölte, hogy a munkavállaló munkaideje alatt a raktárból nagy mennyiségű áru tűnt el, ezért a munkáltató rendőrségi feljelentést tett. Egyben ajánlatot tett a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére, azzal, hogy amennyiben a munkavállaló ahhoz nem járul hozzá, fegyelmi eljárást indít ellene. A munkavállalót a munkáltató azonnali döntésre szólította fel. A bíróság megállapította, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetése érvénytelen volt. Álláspontja szerint a munkáltató a megállapodás aláírása előtt a munkavállalót a választási lehetőségként feltüntetett két megoldásról érdemben és helyesen nem tájékoztatta. Ezért a munkaviszony-megszüntetés jogi feltételeiben járatlan, képviselő nélkül eljáró munkavállalónak megfontolt, átgondolt döntésre sem időben, sem tartalmilag lehetőséget nem biztosított. Így fennállt a munkáltató által hivatkozott megtévesztés (BH2001.340.)

Ahogy korábban láthattuk, nem állapította meg viszont a bíróság kényszer alkalmazását abban az ügyben, amelyben a munkavállaló nem vitatta a közös megegyezésre irányuló tárgyalás nyugodt légkörét, továbbá azt, hogy kérése esetén részére a munkáltató gondolkodási időt biztosított volna (EBH2007. 163.).

A jogellenes fenyegetéssel kapcsolatban töretlen a bírói gyakorlat, miszerint nem állapítható meg jogellenes fenyegetés, ha a munkáltató jogszerűen alkalmazható hátrányos jogkövetkezményt, például fegyelmi büntetést vagy azonnali hatályú felmondást helyez kilátásba.

Önmagában az a körülmény, hogy a munkáltató a munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés vagy valamely magatartás miatt jogszerű eljárás megindítását helyezi kilátásba, nem jelent jogellenes fenyegetést. A munkáltató által a rendkívüli felmondás (ma: azonnali hatályú felmondás) kilátásba helyezése nem tekinthető olyan magatartásnak, vagyis fenyegetésnek, amely a másik félnek jelentős vagy utóbb maradéktalanul nem orvosolható joghátrányt vagy egyéb következményeket helyez kilátásba. A felperes az adott esetben jogorvoslatot vehetett volna igénybe az alperes rendkívüli felmondása miatt (BH 1998.51.).

A munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetése esetén a rendkívüli felmondás kilátásba helyezése miatt tett jognyilatkozat nem támadható meg sikeresen a munkavállaló részről. Ebből következően nincs jelentősége, és konkrét intézkedés hiányában nem is vizsgálható, hogy a rendkívüli felmondás – a jogszabály összes feltételét figyelembe véve – jogszerű lett volna-e (BH 2002.74.).

Közös megegyezés vagy egyoldalú jognyilatkozat?

Egyes esetekben vitás lehet az is, hogy a felek közös megegyezéssel szüntették meg a munkaviszonyt, vagy valamely fél egyoldalú jognyilatkozata (felmondás, felmentés) vezetett a munkaviszony megszüntetésére.

Ha a munkáltató rendes felmondást közöl, a munkaviszony annak alapján szűnik meg abban az esetben is, ha a felek megállapodással rendezik a megszüntetés kapcsán a munkavállalót megillető járandóságokat. Az ítélkezési gyakorlat szerint ilyen esetben a jogviszony megszűnésének módja változatlanul a felmondás, és nem válik annak jogalapjává a felek megállapodása folytán létrejött közös megegyezés. A megállapodásban foglaltak azonban kötelezik a feleket. (BH 1999.144.)

A munkaviszony rendes felmondással szűnik meg, ha a munkavállaló a munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését kéri, a munkáltató azonban a közös megegyezéshez nem járul hozzá, és a munkavállaló kérelmét felmondásnak tekinti, a munkavállaló pedig ezt tudomásul veszi, és elfogadja, és a munkaviszonya – a munkáltató álláspontjának megfelelően – a felmondási idő letöltése után szűnik meg (BH2002. 75.).

A munkavállaló rendkívüli felmondásakor a munkaviszony megszüntetése valamennyi esetére előírt kötelezettségek teljesítése (pl. munkakör átadása, járandóságok megfizetése) nem ad alapot a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésének megállapítására (BH2006. 66.).

Határozott idejű jogviszony megszüntetése

A gyakorlatban vitássá válhat, hogy lehetőség van-e a határozott időre szóló jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére. Bár a jogszabály e tekintetben egyértelmű (nem tesz különbséget a jogviszony időtartamát illetően), a bíróság e kérdésben is állást foglalt. Éppen egy közalkalmazotti jogviszony kapcsán, de nyilvánvalóan a munkaviszonyra is alkalmazandóan megállapította, hogy a határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel megszüntethető. E jogviszony megszüntetésére irányuló megállapodást, illetőleg nyilatkozatot írásba kell foglalni. A nyilatkozatból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy a felek a jogviszonyt meg kívánják szüntetni (BH2000. 177.).

Mi pedig – nem csak a bírói gyakorlat, hanem a tapasztalataink miatt is – azt mondjuk: Ha a munkáltató közös megegyezéssel akarja megszüntetni a jogviszonyod, semmit ne írj alá rögtön! Kérj gondolkodási időt, és fordulj jogászhoz, kérd a szakszervezeted segítségét! Miután aláírtad, már nem sokat tehetünk. De bárkitől kérsz is tanácsot, a döntést, aláírod-e vagy sem, végül Neked kell meghoznod.

Dr. Schnider Marianna munkajogi szakjogász, SzMDSz érdekvédelmi alelnök