Munkavégzés más munkakörben, más munkahelyen vagy más munkáltatónál?

Gyakran előfordul, hogy a munkáltató más munkakörbe tartozó feladatok elvégzésére utasítja a dolgozót vagy a munkaszerződésben/kinevezésben meghatározott munkavégzési helyen kívül utasítja munkavégzésre. Erre a törvény szerint lehetősége van, de ahogy már megszokhattuk, jó néhány feltételt szab a Munka törvénykönyve. Lássuk, mik ezek:

A munkaszerződésben/kinevezésben a felek megállapodnak abban, ki a munkáltató, milyen munkakört tölt be a dolgozó, és általában azt is meghatározzák, mi a munkavégzési hely. Ha ettől bármely fél el akarna térni, közös megállapodással kellene módosítaniuk a munkaszerződést. A törvény azonban lehetőséget ad arra, hogy a munkáltató átmenetileg anélkül térjen el a munkaszerződéstől, hogy azt módosították volna, így tudja kezelni például az átmeneti létszámhiányt, vagy ha egy szakmai képzésre a szomszéd megyébe kell küldenie a dolgozót. Ha letelik a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás, akkor természetesen az eredeti munkaszerződés szerint foglalkoztatják tovább a munkavállalót.

A munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni. Összefoglaló néven ezt munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásnak hívjuk. (A korábbi Mt. a három esetre három különböző fogalmat használt, úgymint átirányítás, kiküldetés, kirendelés.)

A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatást a munkáltató jogosult egyoldalúan elrendelni, ahhoz a munkavállaló hozzájárulása általában nem szükséges. Ez alapján van lehetősége arra például, hogy a szabadságon levő titkárnőt a gazdasági ügyintézővel helyettesíttesse, vagy hogy az egyik telephelyről a másikba csoportosítson át ápolókat, ha ott betegség miatt nincs elegendő munkaerő. De lehetősége van arra is, hogy más munkáltatónak „kölcsönadja” a dolgozót, a munkáltatók megállapodása alapján (vigyázat, ez nem azonos a munkaerő-kölcsönzéssel!).

Nagyon fontos, hogy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás csak ideiglenesen, átmenetileg történhet. Az Mt. meghatározza az éves maximumot: az ilyen foglalkoztatás tartama naptári évenként összesen a negyvennégy beosztás szerinti munkanapot vagy háromszázötvenkét órát nem haladhatja meg. Ezt ráadásul arányosan kell alkalmazni, ha a munkaviszony év közben kezdődött, határozott időre vagy az általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidőre jött létre (pl. négyórás részmunkaidőben legfeljebb évi 176 óra lehet). Ha ennél hosszabb időt venne igénybe az eltérő foglalkoztatás, akkor már csak a munkaszerződés módosítása jöhet szóba.

Az éves felső határtól kizárólag kollektív szerződés térhet el, méghozzá a munkavállaló előnyére és hátrányára is. A közalkalmazottaknál kötött kollektív szerződés viszont nem térhet el.

Lényeges még, hogy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás várható tartamáról a munkavállalót tájékoztatni kell. Ezt feltétlenül követeljétek meg!

Van néhány védett munkavállalói csoport, akiket kizárólag hozzájárulásukkal lehet más helységben végzendő munkára kötelezni. Ezek pedig:

  • a munkavállaló a várandóssága megállapításától gyermeke hároméves koráig,
  • a munkavállaló gyermeke tizenhat éves koráig, ha gyermekét egyedül neveli, valamint
  • az a munkavállaló, aki hozzátartozóját tartósan, személyesen gondozza (a tartós ápolást és annak indokoltságát a kezelőorvos igazolja), végül,
  • akinek a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította.

Ettől a rendelkezéstől sem kollektív szerződés, sem a felek megállapodása nem térhet el. Ha mégis más helységben köteleznek munkavégzésre, az utasítás az Mt.-be ütközik, így megtagadható.

Munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás esetén a munkavállaló az ellátott munkakörre előírt, de legalább a munkaszerződése szerinti alapbérre jogosult. Ha maradunk az előző példánál: a titkárnőt helyettesítő ügyintézőnek arra az időre, míg a titkárnő feladatait látja el, meg kell kapnia a titkárnő alapbérét. Ha viszont az ő munkaszerződése szerinti alapbére magasabb, akkor ezt kell megkapnia. Kollektív szerződésben ettől is lehetséges eltérés, de közalkalmazottak esetében ezt nem engedi a törvény.

Szakszervezetként meg kell említenünk, hogy a munkajogi védelem is érinti a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatást: Az üzemi/közalkalmazotti tanács elnökének munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásához az üzemi/közalkalmazotti tanács egyetértése kell. A védett szakszervezeti tisztségviselő munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatása pedig kizárólag a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv előzetes egyetértésével történhet. (A munkajogi védelemről hamarosan bővebben is írunk.)

Említettük, hogy a munkavállaló hozzájárulása csak szűk körben szükséges, a munkáltató általában egyoldalúan utasíthat az ilyen munkavégzésre. A méltányos mérlegelés elvét viszont itt is be kell tartani, és ha az sérül, az utasítást meg lehet tagadni. Az utasítás megtagadásáról szóló írásukban épp ilyen példát hoztunk:

http://szmdsz.blog.hu/2016/05/22/mikor_tagadhatod_meg_az_utasitast

De hasonló példákkal találkozhatunk a bírói gyakorlatban is: Egy adott esetben például a bíróság megállapította, hogy a kirendeltség-vezetőként dolgozó munkavállalónak egy több mint 100 kilométerre lévő másik munkavégzési helyre való kiküldése, egyidejűleg a vezetői munkaköréből logisztikai munkakörbe való átirányítása a munkavállaló eredeti beosztására, 60 évet meghaladó életkorára, a jelentősen megnövekedett utazási időre, ezzel összefüggésben a téli időszakra tekintettel, együttesen megállapíthatóvá teszik a munkáltatói utasítás aránytalan sérelmét (EBH2008. 1897.). Más ügyben pedig megállapította, ha a munkáltató ismeri a munkavállaló rossz egészségi állapotát, az idős édesanyja gondozásával kapcsolatos kötelezettségeit, az ennek figyelmen kívül hagyásával történt külföldi kirendelés rendeltetésellenes (BH2010. 195.).

Sajnos gyakran előfordul, hogy a munkáltató anélkül rendel el munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatást, hogy a munkavállalókat előzetesen tájékoztatná annak tartamáról, és nem ritka, hogy az ideiglenes helyzetből végleges lesz. Ilyen esetben valójában arról van szó, hogy a munkáltató egyoldalúan, írásba foglalás nélkül módosította a munkaszerződést. Ezt a munkavállaló jogosult megtámadni a munkaügyi bíróságon.

Találkoztunk már olyan kollektív szerződéssel, amely gyakorlatilag időkorlát nélkül engedte a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatást. Az ilyen kikötés a bírói gyakorlat szerint semmis (BH2006. 300.).

Szintén gyakori probléma tagjainknál, hogy a munkáltató a telephelyek közt „cserélgeti” a dolgozókat, ahelyett, hogy új munkatársak felvételével orvosolná a létszámhiányt. Hogy ez jogszerű-e, illetve a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás szabályait kell-e alkalmazni, attól is függ, mi van a munkaszerződésben/kinevezésben. A legtöbb esetben ugyanis kiderül, hogy eleve az összes telephelyet megjelölték munkavégzési helyként. Ha a munkaszerződést ennek tudatában írta alá a munkavállaló, illetve így fogadta el a kinevezést, nem beszélhetünk munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásról, a konkrét munkavégzési helyet a munkáltató jogosult egyoldalúan kijelölni.

Vannak olyan munkakörök a szociális ágazatban is, ahol a munkakör jellegéből fakadóan, szokásosan telephelyen kívül történik a munkavégzés, például a házi segítségnyújtásban. Itt sem beszélhetünk munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatástól, kiküldetésről.

A korábbi törvény előírta, hogy kiküldetés esetén az utazási időre, ha az kívül esik a munkaidőn, díjazás jár. Ezt 2012-es "új" Munka törvénykönyve már nem tartalmazza. Kollektív szerződés vagy a felek megállapodása viszont megállapíthat ilyen szabályt is.

Sokszor előfordul az is, hogy a munkáltató a munkaköri leírást változtatja és bővíti folyamatosan. Ha olyan feladatokról van szó, amelyek egyébként is a munkakörbe tartoznának, ez jogszerű. Ha viszont olyan feladatokról van szó, amelyek már megváltoztatják a munkakör jellegét, ideiglenesen a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás elrendelése, véglegesen pedig a munkaszerződés/kinevezés módosítása jöhet szóba.

Az utasítást nem kell írásba foglalni, de ha a munkavállaló ezt kéri, akkor írásban kell elrendelni a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatást is. Ha e kérésnek a munkáltató nem tesz eleget, az utasítás megtagadható.

Ha bizonytalan vagy benne, hogy jogszerűen utasítottak-e másik munkakörbe tartozó feladatok ellátására vagy a szokásostól eltérő telephelyen való munkavégzésre, ha nem tudod mitévő legyél, fordulj tanácsért a szakszervezethez! A Szociális Munkások Demokratikus Szakszervezete ilyen esetben is jogosult tagjait képviselni a munkáltatóval szemben.

SzMDSz