Már két alkalommal, 2015-ben és 2017-ben nekifutott a kormány, hogy lerontsa a Munka törvénykönyve munkaidő-szervezésre és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseit, most harmadjára is a parlament elé került egy javaslat. A javaslat nem titkolt célja az eddiginél is rugalmasabb munkaidő-szervezés lehetőségeinek megteremtése. 

Nézzük sorra, milyen módosítások várhatók, ha a javaslatot változatlanul fogadják el: 

Munkanap, hét fogalma

A hatályos Mt. szerint munkanap: a naptári nap vagy a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli huszonnégy óra, ha a munkáltató működése miatt a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra esik; hét: a naptári hét vagy a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli százhatvannyolc óra, ha a munkáltató működése miatt a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra esik.

A módosítás a munkáltató működése helyett a munkarendet emelné ki; munkanap: a naptári nap vagy megszakítás nélküli huszonnégy óra, ha a munkarend alapján a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra is beosztható; hét: a naptári hét vagy megszakítás nélküli százhatvannyolc óra, ha a munkarend alapján a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra is beosztható. 

Munkaidőkeret hossza

A munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét lehet, bizonyos körülmények között legfeljebb hat hónap vagy huszonhat hét. A munkaidőkeret tartama kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb tizenkét hónap vagy ötvenkét hét lehet, ha ezt technikai vagy munkaszervezési okok indokolják. Ez utóbbin változtatna a javaslat, az alapján, ha ezt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják, kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb harminchat hónap lehetne a munkaidőkeret.

A javaslat mérhetetlenül munkavállaló-ellenes, számos hátránnyal jár, elegendő, ha csak a munkaegészségügyi szempontokat, a munka és családi élet összeegyeztetését vagy a túlóra szabályainak kijátszását, a túlmunka díjazásának több évre való elhúzását említjük.

Nem változott véleményünk a tekintetben, hogy a javaslat minden bizonnyal a munkaidő-szervezésről szóló EU irányelvet is sérti, az ugyanis legfeljebb 12 hónapos ún. referencia-időszakot enged, objektív vagy műszaki okok vagy a munka megszervezésével kapcsolatos okok miatt, kollektív szerződés alapján, a munkavállalók biztonság- és egészségvédelmével kapcsolatos általános elvek betartása mellett. Ráadásul a hatályos és a módosított szöveg sem konkretizálja, mik lehetnek ezek az okok, így túl tág teret enged e rendelkezés alkalmazhatóságának.

A módosítás – helyes jogalkalmazás mellett – a szociális ágazatra nem lehet kihatással. Egyrészt csak kollektív szerződésben lehetséges az eltérés, másrészt nem tudunk elképzelni olyan objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okot a szociális területen, ami jogszerűvé tenné ilyen hosszú munkaidőkeret bevezetését (ez a helyzet egyébként a hatályos törvény szerinti tizenkét havi munkaidőkerettel is). Önmagában a megszakítás nélküli tevékenység erre nem adhat okot. 

Itt kell megjegyeznünk, hogy a 2017-es tervezet kevés pozitívumai közé tartozott, miszerint a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontjának közlésével egyidejűleg a teljesítendő munkaidő tartamáról is tájékoztatni kellett volna a munkavállalókat. Ezt a javaslatot a most benyújtott törvénytervezet nem tartalmazza. 

Munkaidő-beosztás

A hatályos törvény főszabályként írja elő az általános munkarend alkalmazását, miszerint a munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig kell beosztani (ettől ugyan lehetséges eltérés). Az általános munkarend fogalma most sem változna, de a törvény a továbbiakban nem kötelezésként írná azt elő.

Némileg változna az egyenlőtlen munkaidő-beosztás fogalma. Első olvasatra úgy tűnik, egyértelműsítenék a fogalmat (egyenlőtlen a munkaidő-beosztás, ha a munkáltató a munkaidőt a napi munkaidőtől, a heti pihenőnapot a 105. § (1) bekezdéstől, a heti pihenőidőt a 106. § (1) bekezdéstől eltérően osztja be), második olvasatra viszont inkább a heti pihenőnap szabályainak szándékos félreértéséről szól, a munkavállalók kárára. A heti pihenőnap, heti pihenőidő kapcsán foglalkozunk ezzel részletesebben.

A munkaidő-beosztás közlése

A szabály jelenleg is az, hogy a munkáltató a munkaidő-beosztást legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban közli, ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó. Ez annyiban változna, hogy a munkaidő-beosztást egy hétre, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább százhatvannyolc órával korábban kell írásban közölni, közlés hiányában továbbra is az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó. Ez a korábbinál pontosabb szabály lehet.

A munkáltató a közölt munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább kilencvenhat órával korábban módosíthatja. E szabály sem új, jelenleg négy nappal korábban teheti ezt meg „büntetlenül” (ha így tesz, nem kell majd pótlékot fizetnie, ami egyébként a rendkívüli munkaidőre járna).

A módosítással bekerülne egy új mondat is a jogszabályba, miszerint a munkáltató a közölt munkaidő-beosztást a munkavállaló kérésére vagy hozzájárulásával is módosíthatja. Ahogy minden hasonló szabály esetében, itt is felmerül, hogy a munkáltató könnyen visszaélhet a munkavállaló kiszolgáltatott helyzetével, és megkérdőjelezhető, tényleg szándékában állt-e munkavállalónak módosítani a munkaidő-beosztását. Ugyanakkor az intézményekben ma is működik ez a gyakorlat, a jogszabály kifejezett rendelkezése hiányában is megállapodnak a munkaidő-beosztás módosításáról (miért ne tehetnék?), a munkáltató tudomásával és beleegyezésével a dolgozók elcserélik műszakjaikat stb. Célszerűbb lenne írásbeli kérést vagy hozzájárulást előírni (ezt egyébként kollektív szerződés elő is írhatja), mindenesetre nem tartjuk hátrányosnak, ha ez a rendelkezés bekerül a jogszabályba. Ha a munkáltató nem él, hanem visszaél e szabállyal, a jogorvoslat lehetősége – mint általában – nyitva áll, és határozott szakszervezeti fellépéssel is elejét lehet venni a visszaéléseknek.

Elszámolási időszak

A szociális ágazatban elszámolási időszak alkalmazásával még nem találkoztunk (munkaidőkeret és elszámolási időszak egymás mellett nem alkalmazható); a módosítás egyébként csak technikai (az elszámolási időszak tekintetében irányadó rendelkezéseket a korábbi kettő helyett egy bekezdésben sorolnák fel). 

Beosztás szerinti munkaidő

Új bekezdésként kerülne a törvénybe, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a beosztás szerinti heti munkaidő tartamát a 94. § (1) és (2) bekezdés szerint meghatározott időszakon, vagy, ha ezt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják – kollektív szerződés rendelkezése szerint – tizenkét hónapon belül átlagban kell figyelembe venni.

A beosztás szerinti heti munkaidőt ma is a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni. A bevezetni kívánt 36 havi munkaidőkeretre tekintettel jönne be egy „kedvező szabály”, miszerint itt is tizenkét havi átlagot kell figyelembe venni (vélhetően ezzel gondolnák kipipálni a munkaidő-irányelvnek való megfelelést). A megfogalmazás azonban meglehetősen pontatlanra sikeredett: Melyik 12 hónapra gondol a szerző? Minden egyes 12 hónapban ki kell jönnie az átlagnak, vagy három 12 hónapos ciklusra gondolta bontani a 36 hónapot? Ha objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják, a 36 hónapnál rövidebb, akár az egyhavi vagy kéthavi munkaidőkeretre is irányadó lehet a 12 havi átlag? Másrészt itt látszik talán leginkább, mi értelme a 36 havi munkaidőkeret bevezetésének: az érintett munkavállalók éves szinten kb. 400 óra többletmunkavégzésre kötelezhetők rendes munkaidőben, anélkül, hogy ezt egyébként ellentételezni kellene. Mint látni fogjuk, korábbi aggályaink egy részét „eloszlatják”, azzal, hogy az éves túlmunkakeretet viszont 250-ről 400 órára emelnék fel.

Heti pihenőnap

A hatályos szabályok szerint a munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg (heti pihenőnap). Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a heti pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók. Utóbbi esetben – a megszakítás nélküli, a több műszakos vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalót kivéve – a munkavállaló számára hat munkanapot követően egy heti pihenőnapot be kell osztani. A munkavállaló számára – a 101. § (1) bekezdés f) pont kivételével, azaz a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló kivételével – havonta legalább egy heti pihenőnapot vasárnapra kell beosztani.

A módosítás ehelyett így szólna: Hetenként két pihenőnapot (heti pihenőnap) kell beosztani. A heti pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén hat egybefüggő munkanapot követően legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a megszakítás nélküli, a több műszakos, az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló számára havonta legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani. Havonta legalább egy heti pihenőnapot – a 101. § (1) bekezdés f) pont kivételével – vasárnapra kell beosztani.

Következetesen nem értünk egyet azzal az állásponttal, hogy a pihenőnapok egyenlőtlen beosztása azt jelentené, a munkaidőkeret végéig összevontan is kiadhatók a pihenőnapok, és akár hetek is eltelhetnek pihenőnap beosztása nélkül. A hatályos törvény ezt nem tartalmazza, nem ad erre lehetőséget. A hatályos szabály csak úgy értelmezhető, hogy minden egyes naptári héten vagy – ha a munkáltató a hét fogalmát ettől eltérően határozza meg – minden egyes megszakítás nélküli 168 órában két-két pihenőnap megilleti a munkavállalót. Az egyenlőtlen beosztás pedig azt jelenti, hogy a két pihenőnapnak nem kell feltétlenül egymás melletti napra, illetve minden héten ugyanazon napokra esnie, pl. ha az egyik héten hétfő és szerda, a másik héten szerda és vasárnap a heti pihenőnap, az a törvénynek megfelel. A megszakítás nélküli, a több műszakos vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló így legfeljebb tíz munkanapot dolgozhat egy huzamban, rendes munkaidőben, ha az egyik héten a pihenőnapja hétfő-keddre, a másik héten szombat-vasárnapra esik.

Ehhez képest törvénybe foglalnák és így szentesítenék azt a súlyosan jogsértő és  helytelen gyakorlatot, ami szerint a heti pihenőnapok a munkaidőkeretben (ami lehet 1, 2, 4, 6, 12 vagy a javaslat szerint 36 hónap is) oszthatók el egyenlőtlenül, azaz egyes hetekre nem is kell pihenőnapot beosztani, mondván, hogy azt majd valamikor a munkaidőkeretben a munkavállaló megkapja. Főszabályként megmaradna, hogy hat egybefüggő munkanapot követően legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani, de ezt meg is törné a kivétel a megszakítás nélküli, a több műszakos, az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalóra vonatkozóan. Számukra elegendő lenne havonta egy pihenőnapot beosztani, ami egyébként vasárnapra kell, hogy essen.

A javasolt módosítás rendkívül hátrányos, ellentmond minden munkavédelmi, munkaegészségügyi szabálynak és minden általános magatartási követelménynek, továbbá a munkaidő-irányelv rendelkezéseivel is ellentétes.

Heti pihenőidő

A munkavállalót – a heti pihenőnapok helyett – hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő, megszakítás nélküli heti pihenőidő illeti meg. A munkavállaló számára a heti pihenőidőt – a 101. § (1) bekezdés f) pont kivételével – havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell beosztani. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkavállalónak hetenként legalább negyven órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidő is biztosítható. A munkavállalónak a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak átlagában legalább heti negyvennyolc óra heti pihenőidőt kell biztosítani.

E szabály a következőképp módosulna: A heti pihenőnapok helyett hetenként a beosztás szerinti napi munkaidő befejezésétől a következő beosztás szerinti napi munkaidő kezdetéig tartó, legalább negyvennyolc óra tartamú megszakítás nélküli pihenőidő osztható be (heti pihenőidő). A heti pihenőidő egyenlőtlenül is beosztható. Egyenlőtlen beosztás esetén legalább negyven óra tartamú és egy naptári napot magában foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidőt kell beosztani. A heti pihenőidőt – a 101. § (1) bekezdés f) pont kivételével – havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell beosztani.

A módosítást követően a törvényből kimaradna, hogy hetente biztosítani kell a pihenőidőt, és az is, hogy a munkaidőkeret átlagában biztosítani kell a legalább heti 48 órát. Ha a heti pihenőnappal kapcsolatos szabályt is szabadon értelmezi a többség, félő, hogy a heti pihenőidő kapcsán is hasonló, a munkavállalókat a végsőkig kizsigerelő gyakorlat születik majd.

Mind a heti pihenőnap, mind a heti pihenőnap kapcsán arcpirító az indokolás, miszerint a hatályos szabályozás a munkáltató számára túl tág teret enged a heti pihenőnapok beosztására, „a Javaslat az egészséges és biztonságos munkavégzés, valamint a munkavállalók védelme érdekében egy korlátot vezet be”. Amennyiben a jogalkotó komolyan gondolná a munkavállalók védelmét, világosan rögzítenie kellene, hogy a heti pihenőnap és heti pihenőidő minden egyes héten megilleti a munkavállalót.

Eltérő megállapodás (A munka- és pihenőidő)

A javaslat szerint eltérést nem engedő rendelkezés lenne az Mt. 87. §-a, a munkanap és a hét fogalmával (a hatályos szabályozás a munkavállaló javára engedi az eltérést).

Eltérő megállapodás (A munka díjazása)

Az Mt. 165. §-a új, (3) bekezdéssel egészülne ki, miszerint a 94. § (3) bekezdés alkalmazása esetén órabéres munkavállalóval a 156. § (1) bekezdés b) pont szerinti eltérő megállapodás csak kollektív szerződés rendelkezése szerint köthető. E szabály a bevezetni kívánt 36 havi munkaidőkeret és az órabéres díjazás egyes összefüggéseit rendezné.

A munkaerő-kölcsönzés egyes szabályai

Az Mt. 298. § (5) bekezdése is módosulna, kiegészülve azzal, hogy a Kormány rendeletben határozhatná meg más mellett a munkaerő-kölcsönzésért a kölcsönbeadónak fizetendő minimális kölcsönzési díjat is.

A rendkívüli munkaidő éves kerete

Egészen sajátos helyen és módon, a javaslat végén rejtették el az Mt. 109. § (1) bek.-ének tervezett módosítását, amellyel a rendkívüli munkaidő éves felső határa kétszázötven óráról négyszáz órára nőne. Ezzel összhangban kikerülne a törvényből az a szabály, miszerint kollektív szerződés  rendelkezése alapján legfeljebb évi háromszáz óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.

A heti pihenőnapok és heti pihenőidő szabályozása mellett ez a javaslat leginkább hátrányos rendelkezése, amely ellen mindenkinek tiltakoznia kell! 

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény módosítása

A javaslat rendezné, hogy a módosított rendelkezéseket mely időponttól (pl. a törvény hatályba lépését követően kezdődő munkaidőkeret vagy a törvény hatályba lépését követen közölt munkaidő-beosztás tekintetében) kell alkalmazni.

A törvény a tervek szerint 2019. január 1-jén lépne hatályba.

Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete -

Szociális Munkások Demokratikus Szakszervezete