Az SZTDSZ és az SzMDSz közös véleményeként a Belügyminisztériumnak küldve 2025. december 22-én.

Vélemény a kiegészítő szociális pótlék kifizetéséhez kapcsolódó támogatásról, valamint egyes gondoskodáspolitikai tárgyú kormányrendeletek módosításáról c. rendelettervezetről 

I. Elöljáróban

Az elmúlt években többször hívtuk fel nyílt levélben a figyelmet a szociális- és gyermekvédelmi ágazat dolgozóinak mind tovább súlyosbodó élet- és munkakörülményeire. A Szociális Ágazati Érdekegyeztető Fórum ülésein a szakszervezeti oldal más szervezeteivel és a fenntartói oldallal egyöntetűen, folyamatosan hangot adtunk annak, hogy a bérrendezés ügye nem tűr halasztást.

Úgy tűnik azonban, a kormányzat a folyamatos jelzések ellenére sem veszi komolyan a szociális és gyermekvédelmi terület válságát, aminek következményei pedig mára beláthatatlanokká váltak. A miniszterelnöknek 2025 áprilisában írt levelünket – eddig példátlan módon – már formális válaszra sem méltatták.

A szociális ágazatban dolgozók alacsony kereseti színvonala közismert. A nemzetgazdasági átlagkereset összegének csak mintegy háromnegyede az ágazatban mért átlagkereset. Más humánszolgáltató ágazatokkal összevetésben is drámai az elmaradás: az oktatás és az egészségügy bérelőnye 35-70 százalékos.

Az alacsony átlagkereset különösen kritikus annak fényében, hogy az ágazaton belül is rendkívüli aránytalanságok jellemzők, az egyes szakmacsoportok bérelőnye (bölcsődei szakdolgozók, egészségügyi szakdolgozók, pedagógus munkakörök) jelentős a klasszikus szociális szakmai munkakörökben, illetve a nem ágazatspecifikus munkakörökben dolgozókhoz képest.

Az ágazatok kereseti viszonyainak rangsorában a szociális ágazat sereghajtóvá vált, alulmúlja még a hagyományosan rossz kereseti viszonyokkal rendelkező mezőgazdaságot is. Megállapíthatjuk, hogy az állam – amely szinte kizárólagos finanszírozója a szociális ágazatnak – a közszféra összes alkalmazottja közül a legrosszabb helyzetben tartja a szektor dolgozóit.

Az alacsony fizetések az ágazatból való távozásra ösztönöznek, a fluktuáció kiemelkedően magas, a távozók szakemberrel való pótlása nagyrészt sikertelen. A szociális intézmények – beleértve a gyermekvédelmet is – egyfajta átjáróházakká váltak, előfordul akár évi 80 százalékos fluktuáció is, a szakmai munkakörökben nem ritka a 20-50 százalékos munkaerőhiány. A maradók gyakran extrém mennyiségű túlmunkavégzésre kötelezettek, sokszor a garanciális munkajogi szabályok megsértése árán. A munkaterhelés fokozódása nagy mentális és fizikai igénybevétellel jár, amely az elengedhetetlen, jogos pihenés, a családi élet háttérbe szorítását vonja maga után. A munkavégzés így a szervezet fokozott elhasználódásához vezet, ami gyakori megbetegedéseket, egészségügyi állapotromlást, rokkantságot, korai halált okoz. Mindez nem csak a munkavállalók egyéni életét befolyásolja károsan, hanem kihat az állampolgárokat jogosan megillető ellátások színvonalára is.

A szociális ágazat utoljára 2022-ben részesült „rendkívüli” béremelésben, átlagosan 20 százalékos mértékben, ami – ahogy a 2026-ra tervezett „áttörés jellegű béremelés” is – tartalmazta az az évi minimálbér- és garantáltbérminimum-emelést. Azóta kizárólag a minimálbérek évenkénti emelése érintette az ágazatot, ami messze nem tartott lépést sem a nemzetgazdasági szintű bérkiáramlással, sem a közszféra más területein végrehajtott bérrendezésekkel. Az elmúlt években tapasztalt magas infláció – különös tekintettel az élelmiszerárak vágtató emelkedésére – az ágazat dolgozónak mind nagyobb hányadát állítja súlyos megélhetési gondok elé.

A szociális és gyermekvédelmi ágazatban azonnali és jelentős mértékű béremelés szükséges, amely lélegzetvételhez juttatja a dolgozókat, és mérsékli az állapotromlást az intézmények működésében.

A 15 %-os béremelés mértéke ehhez messze nem elegendő, sőt, nevetséges. Főként úgy, hogy abból ismét jelentős részt tesz ki a minimálbér 11 %-os, illetve a garantált bérminimum 7 %-os emelése. Amennyiben a 15 %-os béremelés a minimálbér, illetve garantált bérminimum emelésén felül valósulna meg, az sem lenne elegendő. Ahhoz, hogy az ágazatban dolgozók méltó bérezésben részesüljenek, az ágazaton belül „leszakadt” szakmacsoportokban legalább 50 %-os azonnali béremelés lenne szükséges.

II. Az egyeztetésről

A kormányzat folyamatosan semmibe veszi a Kjt. 6. §-ában foglalt, az ágazati érdekegyeztető fórumban való egyeztetésre vonatkozó előírásokat.

A kormányzat az ágazati érdekegyeztető fórumban részt vevő szervezetekkel véleményeztetni köteles az ágazatba tartozó közalkalmazottak foglalkoztatását érintő döntések tervezetét, valamint az ágazatra vonatkozó munkajogi szabályozással, illetve a közalkalmazotti illetmény-előmeneteli szabályokkal kapcsolatos javaslatokat. Ezzel szemben a SZÁÉF-ülések formálisak, azokon a kormányzat lényegében csak a kormánydöntésekről számol be.

A 2025. november 17-i ülésen szóbeli tájékoztatás hangzott el a tervezett 15 %-os béremelésről, valamint a bérpótlékokat érintő tervezett módosításról. Írásos anyagot – bár az a kormányoldalnak rendelkezésére állt – a fórumban részt vevő szervezetek nem kaptak sem az ülést megelőzően, sem azóta. Érdemi vélemény kialakítására így nem volt módjuk.

A közzétett tervezet ráadásul messze nem felel meg annak, amiről a kormányzat szóban a SZÁÉF-ülésen beszámolt. A kormányzat nem tájékoztatta a részt vevő szervezeteket a kiegészítő szociális pótlék tervezett bevezetéséről, de a „kiegészítő bérpótlék” szabályozása sem tükrözi azt, amit a szakszervezeti oldal követelt, és amire a kormányzat az ülésen ígéretet tett.

Álságos, hogy miután az érdekegyeztető fórum funkcióját a kormányzat kiüresíti, a társadalmi egyeztetésre vonatkozó követelményeknek formálisan eleget tesz. Miközben egyébként – az eddigi tapasztalatok alapján – nyilvánvalóan nem veszi figyelembe a beérkezett véleményeket.

III. A tervezetről

Rendkívül zavaró, és az ágazati pótlékok bevezetése óta talán példa nélküli is, hogy a bérintézkedést egy salátatervezetben kívánják szabályozni. A finanszírozási kérdéseknek végképp külön jogszabályban lenne a helyük.

Preambulumhoz:

Rendkívül szomorúnak tartjuk, hogy „a Kormány előremutató családpolitikája érdekében” kizárólag a „bölcsődei humán-erőforrás megbecsülését” kezeli prioritásként. Az „előremutató családpolitika” jegyében épp ennyire fontos lenne a gyermekjóléti alapellátás egyéb területein, a gyermekvédelmi szakellátásban, valamint a szociális ellátás egész területén dolgozó „humán-erőforrás” megbecsülése. E kiemelten kezelt szakágazat szakdolgozóinak bérelőnye – ráadásul ilyen mértékben – indokolatlan.

Vannak körülmények, amelyeket eltérően kell értékelni. Az ágazaton belüli eltérő bérrendszerekkel azonban a kormányzat általánosságban minősít értékesebbnek, társadalmilag hasznosabbnak egyes munkaköröket, iskolai képzettségeket, ami elfogadhatatlan. Ahelyett pedig, hogy az ágazat létszámának zömét kitevő egyéb dolgozók felzárkóztatását megkezdené, mind nagyobbra nyitja az ollót az eltérő bérezésű dolgozók között.

4. §-hoz

A szociális ágazati pótlékok bevezetésekor megfogalmazott és azóta napirenden tartott szakszervezeti követelés, hogy az ágazati pótlékokat számítsák be az alapbérből / illetményből számított pótlékok, illetve a jubileumi jutalom alapjába.

Az ágazati pótlékok funkciója sokkal inkább az alapbérhez, illetményhez hasonlatos, lényegében ezeken, és nem az illetménytáblán keresztül valósul meg a dolgozók előmenetele. Az, hogy a kormányzat már több, mint tíz éve pótlékként, nem pedig indexált illetményként biztosítja a területen megvalósított béremelést, technikai kérdés, aminek azonban minden hátrányát a dolgozók szenvedik el.

Nyilván az „előremutató családpolitika érdekében” a bölcsődében, mini bölcsődében a bölcsődei pótlékot, valamint a családi bölcsődében, munkahelyi bölcsődében a szociális ágazati összevont pótlékot 2020 óta be kell számítani a jubileumi jutalom alapjául szolgáló illetmény összegébe. Ez újabb rendkívül méltánytalan helyzetet eredményez a szociális és gyermekjóléti, gyermekvédelmi terület más dolgozóival szemben.

A 2025. november 17-i SZÁÉF ülésen a kormányzat bejelentette, hogy 2026. január 1-től megvalósítják a kért intézkedéseket.

Ehhez képest a tervezetben nincs szó arról, hogy a jubileumi jutalom alapjául szolgáló illetmény összegébe az ágazati pótlékokat be kellene számítani. Amennyiben ezt nem e kormányrendeletben szabályoznák – mivel a Kjt. miniszteri rendeletre utalja ennek szabályozását –, nincs közzétéve olyan tervezet sem, amely miniszteri rendelet módosítására irányulna e kérdésben. Megjegyezzük, hogy társadalmi egyeztetés alatt áll a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet módosításáról szóló több rendelet is, de e normatervezetek a jubileumi jutalommal kapcsolatos rendelkezéseket nem tartalmaznak.

Ugyancsak nem valósul meg az az ígéret, miszerint az Mt. 140-144. §-a szerinti bérpótlékok, valamint az Szt. 94/L. § (6) bekezdése és a Gyvt. 15. § (10) bekezdése szerinti bérpótlék alapjául szolgáló illetménybe az ágazati pótlékokat be kellene számítani. Az, hogy ehelyett egy 15 %-os kiegészítő bérpótlékot vezetnének be, komolytalan, mind megvalósításában, mind összegében. Érthetetlen továbbá, hogy miért maradnak ki ebből az intézkedésből azok, akik egészségügyi kiegészítő pótlékra jogosultak.

Meglepő, hogy emellett a 257/2000. Komr. r. (Kjtvhr.) 15. § (2)-(6e) és (10) bekezdésben meghatározott pótlékok, a 15/D. §-ban meghatározott pótlék, valamint a Kjt. 70-74. §-a szerinti illetménypótlékok után is 15%-os kiegészítő bérpótlék járna a dolgozóknak. A felsorolt pótlékok összege csaknem 20 éve nem változott, mivel a pótlékalap 2008. január 1. óta változatlanul 20.000 Ft. (Addig gyakorlatilag évről évre növekedett.)

Megjegyezzük, hogy a normaszövegben a „bérpótlék után 15%-os kiegészítő bérpótlék illeti meg” szövegrész értelmezési problémákat vetít előre, nem felel meg a normavilágosság követelményének. Érteni véljük a jogalkotói szándékot, de e megfogalmazásból egyáltalán nem világos, mi a kiegészítő bérpótlék számítási alapja. Továbbá olyan alapvető kérdések tisztázását is mellőzi a tervezet, mint például, hogy a kiegészítő bérpótlékot miként kell figyelembe venni a távolléti díj számítása során.

Megjegyezzük azt is, hogy ideje volna a Kjtvhr. 15. § (6g) bek.-ében foglaltak módosításának is, a jogalkalmazást nem könnyíti meg, hogy azonos fogalom alatt két, lényegesen eltérő összegű pótlékalap van használatban. Nem beszélve arról, hogy utóbbit nem a mindenkori költségvetési törvény határozza meg, ahogy azt a Kjt. 69. §-a előírja.

A tervezet ebben a formában elmarad a várakozásoktól és a kormányzat által tett ígérettől. Ez így csak egy a megalázó intézkedések sorában.

Nem nevetségesen alacsony kiegészítő bérpótlékra lenne szükség, hanem a pótlékalap megemelésére! A pótlékalap összege ma legalább 40.000 Ft kellene, hogy legyen! Azonban még egy ilyen mértékű emelés sem kompenzálná, amit a dolgozók 2008 óta veszítettek azzal, hogy a pótlékalap nem emelkedett.

A kormányzat pótolja végre több, mint tíz éves mulasztását, és olyan jogszabályt fogadjon el, ami szerint mind a jubileumi jutalom, mind a felsorolt pótlékok – valamint rendkívüli munkaidő díjazása esetén az alapbérrész – alapjába is be kell számítani az ágazati pótlékokat! Továbbá tegyen javaslatot az országgyűlésnek a pótlékalap azonnali megemelésére!

5. §-hoz

Nem értünk egyet azzal, hogy a jövő évi bérintézkedés újabb, kiegészítő pótlékok formájában valósul meg.

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az egészségügyi pótlékra jogosult dolgozók kimaradnak a bérintézkedésből.

A miniszterelnök már 2024 végén „áttörés jellegű” béremelésre tett ígéretet. A tervezetben megjelenített bérintézkedés azonban nemhogy „áttörés jellegűnek”, de még érdemi, érzékelhető béremelésnek sem tekinthető.

Egy valódi „áttörés jellegű” bérrendezés megvalósítása elengedhetetlen. A béremelés mértékének, szabályrendszerének, finanszírozásának kérdéseit az érintettek bevonásával, az állam, a munkavállalók és a munkáltatók tárgyalásain kell kialakítani.

Budapest, 2025. december 22.