Mit tehet a szakszervezet azokért, akik nem a tagjai?
Kell-e tennie egyáltalán?
Végül is: kit képvisel a szakszervezet?

Egy korábbi írásunkat frissítettük, és öt részben tettük közzé nemrég, íme egyben.

Miért nem történik semmi?

Gyakran látjuk, hogy a szakszervezetekről sokaknak egészen téves elképzeléseik vannak. Mintha minden szakszervezet összemosódna. Mintha létezne „A Szakszervezet”, nagy A-val és nagy Sz-szel: egyetlen szervezet, amely minden dolgozó jogaiért felel, ágazattól és munkahelytől függetlenül.

Ha a dolgozóknak rossz, „A Szakszervezet” a hibás. Ha viszont szakszervezeti fellépéssel sikerül eredményt elérni, azt természetesnek, sőt járandóságnak tekintik.

Pedig a lényeg egészen más.

A szakszervezet egy önkormányzati elven működő egyesület, amely a tagjaiból áll. Nem az elnök, nem az elnökség, nem a helyi titkár vagy a bizalmi a szakszervezet, hanem a tagok. Mindannyian.

A szakszervezet nem "valakik". A szakszervezet azokból áll, akik vállalják, hogy tesznek is a közös ügyekért.

Ha azért nem lépsz be, mert szerinted „nem történik semmi”, fordítva ülsz a lovon. Semmi sem változik attól, hogy mindenki arra vár: majd más megoldja.

Ha pedig azért lépsz ki, mert „nem történik semmi”, érdemes feltenni magadnak néhány kérdést:
Támogattad a helyi tisztségviselőt ötletekkel, kiállással vagy bármilyen más módon? Vagy hagytad, hogy egyedül harcoljon? Megbeszéltétek, min kellene változtatni, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettétek volna? Egyáltalán meghatároztátok közösen az irányt, a célokat és azt, hogy ki mit vállal ezek eléréséért?

Ha voltál már tagja sportegyesületnek, horgászegyesületnek vagy akár egy népdalkörnek, tudod: edzés nélkül nincs eredmény, próba nélkül nincs fellépés, és a hal sem fogja ki magát. A szakszervezet sem működik másképp.

Bármit is szeretnénk elérni, az csak akkor lehetséges, ha a tagok aktívan részt vesznek benne. A munkahelyi problémákkal szemben akkor lehet eredményesen fellépni, ha az érintettek felismerik a problémát, összefognak, és közösen tesznek a megoldásért.

Ha valódi eredményeket akarunk, béremelést, kafetériát, munkaruhát vagy kiszámítható munkaidő-beosztást, közösen kell meghatároznunk a célokat. És azt is, hogy mit vagyunk hajlandók tenni azért, hogy ezeket elérjük.

Akár helyi, akár országos kérdésről van szó, egy szakszervezet csak akkor tud eredményesen fellépni, ha valódi közösség áll mögötte. A célokat és a fellépés módját a tagság határozza meg.

A szakszervezet erejét nem a neve adja, hanem a tagjai. Ha változást szeretnél, legyél te is közöttük.

Minél többen vagyunk, és minél aktívabb a tagság, annál több eredményt tudunk elérni.

Majd a szakszervezet megoldja?

Sokan úgy gondolják, hogy a szakszervezeti munka valahol „fent” zajlik. Pedig az csak a valóság egy része.

A szakszervezeti munka több szinten folyik, azon belül főleg a munkahelyeken. Ott, ahol a dolgozók nap mint nap szembesülnek a jogsértésekkel és az érdeksérelmekkel. Egy szabálytalanul elrendelt és ki nem fizetett túlórával. Egy egyoldalúan megvágott munkaruha-juttatással. Vagy bármely más, a mindennapokat megnehezítő problémával.

A leggyorsabb és leglátványosabb eredményeket legtöbbször ott lehet elérni, ahol a problémák keletkeznek: a munkahelyen. A jogos járandóságokért, a tisztességes munkakörülményekért, minden olyan ügyben, amelyben a munkáltató dönt.

Nyilván vannak olyan munkahelyek, ahol minden rendben van. De a többség sajnos nem ilyen.

Vegyünk egy egyszerű, mégis gyakori példát. Ha egyik napról a másikra elcserélik a tizenkét órás műszakodat, de ezt nem számolják el túlóraként, nagyjából bruttó 40–50 ezer, nettó 25–35 ezer forinttal leszel szegényebb. Ennyit vesznek ki a zsebedből.

A helyi szakszervezeti munka sikere a helyi tisztségviselőkön és a tagokon múlik: az aktivitásukon, a kitartásukon és azon, hogy kiállnak-e egymásért. A szakszervezet ehhez adja a keretet, a szakszervezeti központ pedig a felgyűlt tapasztalatával, valamint szakmai, érdekvédelmi és jogi támogatással segíti a helyi munkát.

Jogsértést tapasztalsz? Rosszak a munkakörülmények? A szakszervezet nem valami hatóság. Nem egy külső szereplő, amely egyszer csak megérkezik, és helyettetek megoldja a problémákat.

Ha ti nem léptek fel közösen magatokért, senki nem fog.

Ugyanez igaz ágazati és országos szintre is. Ne várj a csodára! Ne ringasd magad abban, hogy „ha ott fent tudnák, milyen munkát végzünk, jobban megbecsülnének minket”!

Fontos napirenden tartani az ágazati ügyeket, különösen a bérrendezést. De önmagában a követelés kevés. A tagság adja az erőt: minél többen vagyunk, és minél aktívabbak a tagjaink, annál láthatóbbá válnak az ágazat problémái, és annál nagyobb súllyal tudjuk képviselni a követeléseinket a minisztériummal vagy a fenntartókkal folytatott egyeztetéseken.

Belépsz vagy csak helyben jársz?

Hiába van igazad, ha nincs, aki képviseljen.

A jelenlegi jogi környezet elsősorban a helyi érdekérvényesítéshez ad eszközöket. A Munka törvénykönyvében biztosított szakszervezeti jogok a gyakorlatban a munkahelyi szinten érvényesíthetők.

Ehhez azonban jelen kell lennünk az adott munkahelyen. Működnie kell SZTDSZ alapszervezetnek vagy SzMDSz csoportnak, élén a megválasztott helyi tisztségviselővel – alapszervezeti titkárral vagy csoportbizalmival. Enélkül nem kerülhet sor szakszervezeti fellépésre.

Lehetnek egyéni tagjaink is, akik főleg az ágazati érdekérvényesítést erősítik. Az ő ügyeikben a munkahelyükön csak akkor tudunk eredményesen fellépni, ha a munkáltató erre nyitott. Vagy legalábbis nem olvasta a törvény idevonatkozó rendelkezését.

Ha helyben rendelkezünk képviselettel, a munkáltató köteles biztosítani a szakszervezet működésének feltételeit. Tájékoztatást kérhetünk, véleményt mondhatunk, konzultációt kezdeményezhetünk minden olyan kérdésben, amely a dolgozók munkaviszonnyal összefüggő gazdasági vagy szociális érdekeit érinti. Gyakorlatilag mindenben, ami a foglalkoztatással kapcsolatos.

Belegondoltok, mekkora lehetőség ez?

És van még egy különösen fontos jogosultság. Ha egy munkahelyen elérjük a legalább tízszázalékos szervezettséget, kollektív szerződést köthetünk. Ez a szakszervezeti érdekérvényesítés egyik legerősebb eszköze.

De kit is képvisel a szakszervezet?

Bíróság, hatóság vagy más szervek előtt a szakszervezet kizárólag a saját tagját képviselheti, annak meghatalmazása alapján.

Amikor viszont egy szabályzatról, juttatásról vagy kollektív szerződésről tárgyalunk, az eredmény rendszerint a munkáltató vagy az ágazat valamennyi dolgozóját érinti.

Felmerülhet a kérdés: "ha a közösen elért eredmények rám is vonatkoznak, miért lépjek be?"

Egyrészt azért, mert tagként beleszólhatsz a szakszervezeti döntésekbe. Nem kívülről szemléled a folyamatokat, hanem alakítod őket.

Másrészt azért, mert a közös eredményekhez közös munka kell. Nem tisztességes elvárni, hogy mások harcoljanak helyetted, miközben te csak az eredményeket élvezed. 

Hol dőlnek el a dolgok?

Ahogy láttuk, a szakszervezeti tevékenység jelentős része a munkahelyeken zajlik.

Mégis sokan hiszik azt, hogy a szakszervezetnek csak az a dolga, hogy a minisztériumokban vagy a kormánnyal tárgyaljon. Mintha csak ott történne érdemi munka.

Valójában az érdekérvényesítés több szinten zajlik. A jogszabályok országos, ágazati, területi és munkahelyi szinten is lehetőséget adnak az egyeztetésre. Mindegyiknek megvan a maga szerepe.
Országos szinten az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT), illetve a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT) jelenti az érdekegyeztetés fórumát. Itt a kormány, az országos szakszervezeti konföderációk és az önkormányzati érdekképviseleti szervezetek egyeztetnek a közszférát érintő munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai kérdésekről. Egy munkahelyi vagy ágazati szakszervezet ebbe a munkába a saját konföderációján keresztül tud bekapcsolódni.

Ágazati szinten a reprezentatív szakszervezetek tárgyalnak a fenntartókkal és a minisztériummal. A szociális és gyermekvédelmi ágazatban azonban ez korántsem egyszerű.

Mondjuk ki őszintén: a szociális és gyermekvédelmi ágazat valamennyi szakszervezetének együtt sincs annyi tagja, hogy a szervezettség elérje a dolgozók tíz százalékát.

Sőt.

Területi és települési szinten is működnek érdekegyeztető fórumok. Ide egyetlen út vezet: a munkahelyi szervezetek. Ahol megfelelő a szervezettség, ott a fenntartóval folytatott egyeztetéseken is képviselni tudjuk a dolgozókat.

A foglalkoztatást érintő kérdések rendezésének ezek a törvényben biztosított fórumai. Az elmúlt időszak nem kedvezett sem a szakszervezeteknek, sem az érdemi érdekegyeztetésnek. Bízunk benne, hogy a jövőben ezek a fórumok ismét valódi párbeszédet jelentenek majd.

Jelentős ágazati eredményeket utoljára jó tíz évvel ezelőtt, a Szociális Ágazati Sztrájkbizottsággal tudtunk elérni, amely maroknyi szakszervezeti taggal éveken át küzdött a szociális terület bérrendezéséért. Demonstrációk, sztrájkok, az emlékezetes szelfikampányunk – ezekhez ötlet kellett, szervezés, kitartás és rengeteg munka. De a legfontosabb összetevő az érintettek támogatása és aktivitása volt.

Ezért nem mindegy, hányan tartoznak ahhoz a közösséghez, amely a közös ügyekért fellép.

2015-ben a bérrendezésért közel tízezren vonultunk utcára. Az egy évvel későbbi sztrájkunkhoz már csak alig négyezren csatlakoztak. Vagyis az ágazat dolgozóinak kevesebb mint öt százaléka. A következő években a kritikus hangok felerősödtek, a tenni akarás viszont a minimumra csökkent.

A legnagyobb kérdés ma talán nem is az, mit gondolnak a leghangosabb kritikusok. Hanem az, mit szeretne az a több tízezer dolgozó, aki soha nem szólal meg.

Ha közéjük tartozol, a döntés a tiéd. Maradsz a csendes többség része, vagy részt veszel abban, hogy milyen legyen a szociális ágazat jövője?

Te mit teszel érte?

Eddig végignéztük, kit képvisel a szakszervezet, hol lehet eredményt elérni, és hogyan működik az érdekképviselet.

A lényeg azonban egyetlen mondatban is összefoglalható: A szakszervezet annyira erős, amennyire a tagjai azok.

Minél többen vannak, minél aktívabbak, és minél inkább kiállnak egymásért, annál eredményesebb lehet az érdekképviselet.

Persze, egyszerűbb kifogásokat keresni. A félelemre hivatkozni. Lehajtott fejjel beletörődni a helyzetbe. Vagy a Facebookon dühös kommenteket írni.

Csakhogy ettől még semmi sem változik.

A tapasztalat újra és újra azt mutatja: eredményt csak azok tudnak elérni, akik hajlandók összefogni és tenni is érte.

Naponta több ezren olvassák a bejegyzéseinket. Több százan reagálnak rájuk. Sokan egyetértenek velünk.

Mégis csak kevesen döntenek úgy, hogy tagként is részt vesznek a közös munkában.

Ha ennek csak egy része tagságban is megmutatkozna, egészen más lenne az érdekérvényesítő képességünk.

Ha azt szeretnéd, hogy munkahelyi, területi vagy országos szinten is képviseljük az érdekeidet, vagy olyan munkaügyi problémád van, amelyre megoldást keresel, lépj be!

A sorozat végére már csak egy kérdés maradt: kívülről várod a változást, vagy teszel is érte?

Mi készen állunk. Rajtad múlik, hogy velünk tartasz-e.