Ez év január 1-jével ismét módosult a Munka törvénykönyve. A módosítások egy része csak pontosítás, míg egyes rendelkezések – gondolunk itt elsősorban a szakszervezeti tisztségviselők védelmére – immár ötéves mulasztást pótolnak. 

Nézzük sorra a változásokat – érthető módon a végén kezdve.

Szakszervezeti tisztségviselő = munkavállalói képviselő

Módosult az Mt. 294. § (1) bek. e) pontja, amely a munkavállalói képviselő fogalmát határozza meg.

Ismeretes, hogy az új Munka törvénykönyve hatályba lépéséig valamennyi választott szakszervezeti tisztségviselőt egyformán megilletett az ún. munkajogi védelem, amely egyes jogellenes munkáltatói intézkedésektől (felmondás, kirendelés, fegyelmi büntetés stb.) védte a tisztségviselőt.

Az új Munka törvénykönyve szerint kevesebb tisztségviselő részesülhet védelemben, attól függ, hány önállónak minősülő telephelye van a munkáltatónak, és ott mekkora a foglalkoztatottak létszáma. Az ilyen telephelyen, ha a munkavállalóknak a naptári év első napján a megelőző naptári évre számított átlagos statisztikai létszáma

• az ötszáz főt nem haladja meg, egy főt,
• az ötszáz főt meghaladja, de az ezer főt nem haladja meg, két főt,
• az ezer főt meghaladja, de a kétezer főt nem haladja meg, három főt,
• a kétezer főt meghaladja, de a négyezer főt nem haladja meg, négy főt,
• a négyezer főt meghaladja, öt főt

jelölhet meg a szakszervezet védett tisztségviselőként. Az is feltétel, hogy a tisztségviselőt az adott telephelyen foglalkoztassák.

Ezen felül a munkajogi védelem megillet még további egy főt is, akit a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet alapszabály szerinti legfelsőbb szerve jelölhet meg.

A védelem a tisztségviselőt munkaviszonyának a munkáltató által felmondással történő megszüntetésével, illetve a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásával szemben illeti meg. Az ilyen intézkedésekhez a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges. A szakszervezet a munkáltatói intézkedéssel kapcsolatos álláspontját a munkáltató írásbeli tájékoztatásának átvételétől számított nyolc napon belül írásban közli. Ha a tervezett intézkedéssel a szakszervezet nem ért egyet, a tájékoztatásnak az egyet nem értés indokait tartalmaznia kell. Ha a szakszervezet véleményét a fenti határidőn belül nem közli a munkáltatóval, úgy kell tekinteni, hogy a tervezett intézkedéssel egyetért.

A védelem a megbízatás idejére áll fenn, valamint annak megszűnését követő hat hónapig (feltéve, hogy a tisztségviselő szakszervezeti tisztségét legalább tizenkét hónapon át betöltötte).

Ugyanakkor a törvény nem sorolta a védett tisztségviselőket sem a munkavállalói képviselők fogalma alá. Munkavállalói képviselőnek minősült eddig az üzemi (közalkalmazotti) tanács tagja, az üzemi megbízott, valamint a gazdasági társaság felügyelő bizottságának munkavállalói képviselője.

A törvény a szakszervezeti tisztségviselő és a többi, nevesített munkavállalói képviselő között a jogellenesen megszüntetett munkaviszony helyreállítása kapcsán tett különbséget. Az Mt. 83. §-a alapján a munkavállaló kérelmére a bíróság a munkaviszonyt helyreállítja, ha

• a munkaviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe,
• a 65. § (3) bekezdésébe,
• a 273. § (1) bekezdésébe ütközött,
• a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésekor munkavállalói képviselő volt,
• a munkavállaló a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy erre irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg.

Vagyis a szakszervezeti tisztségviselő nem kérhette a munkaviszonya helyreállítását, ha más okból volt jogellenes a munkaviszonya megszüntetése, míg a munkavállalói képviselő egyébként minden további nélkül.

A módosítással végre megszűnt ez a különbségtétel. Igaz, csak azt a tisztségviselőt érinti, aki egyébként védettnek minősül. A munkajogi védelemről korábbi írásunkban bővebben is olvashatsz.

Új Pp.

A(z új) polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény hatálybalépése miatt vált szükségessé a jognyilatkozatok közlésére vonatkozó 24. § (3) bek. módosítása: 

"(3) Az olyan jognyilatkozattal kapcsolatban, amely tekintetében e törvény alapján bírósági eljárásnak van helye, a (2) bekezdésben szabályozott kézbesítési fikcióval szemben az eljárás kezdeményezésével egyidejűleg, a kézbesítési fikció beálltáról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, de legkésőbb a kézbesítési fikció beálltától számított három hónapon belül terjeszthető elő kézbesítési kifogás a bíróságnál. A kézbesítési kifogásra egyebekben a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A kézbesítési kifogásnak helyt adó döntés esetén a bírósági eljárás kezdeményezésére előírt határidőt megtartottnak kell tekinteni."

Ha a munkavállaló egészségi állapota változik

Az 51. § (3) bek. korábban is úgy rendelkezett, hogy a munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára vagy fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat. Ebbe a felsorolásba most bekerült a munkavállaló egészségi állapota is. Továbbá rögzíti a törvény, hogy a munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának változására tekintettel köteles a munkafeltételeket, a munkaidő-beosztást - a 6. §-ban foglaltak figyelembevételével - megfelelően módosítani. 

Ezzel kapcsolatosan a 60. § (1) bek.-e kiegészült azzal, hogy az egészségi állapotnak megfelelő munkakör felajánlására vonatkozó kötelezettség – ha a munkavállaló várandóssága megállapításától gyermeke egyéves koráig munkaköri alkalmasságára vonatkozó orvosi vélemény alapján a munkakörében nem foglalkoztatható – abban az esetben él, ha a munkavállaló munkakörében történő foglalkoztatás feltételei az 51. § (3) bekezdése szerint nem módosíthatóak.

Pótszabadság a megváltozott munkaképességű dolgozónak

Változott az Mt. 120. § a) pontja, mely szerint a megváltozott munkaképességű munkavállalónak jár évenként öt munkanap pótszabadság. Ezzel összefüggésben az Mt. új, 294. § (1) bek. l) ponttal egészült ki. Eszerint megváltozott munkaképességű személy: a rehabilitációs hatóság vagy jogelődjei által végzett hatályos minősítés alapján

• la) akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű,
• lb) aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya alatt,
• lc) akinek a munkaképesség-csökkenése 50-100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy
• ld) rokkantsági ellátásban részesül.

Garantált bérminimum

A 136. § (1) bek. értelmében január 1-től nem a kötelező legkisebb munkabért (minimálbért) kell, hogy elérje az alapbér összege, hanem az Mt. 153. § (1) bek.-e szerinti munkabért – azaz esettől függően a kötelező legkisebb munkabért vagy a garantált bérminimumot. Hasonló pontosítás történt a 138. § (5) bek.-ében, a teljesítménybér-tényező megállapítása kapcsán. 

Az Mt. 153. §-a a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) kapcsán szabályozott egyes kérdéseket (például, hogy a Kormány azt a munkavállalók egyes csoportjaira eltérő összegben is megállapíthatja, milyen szempontokat vegyen figyelembe a kötelező legkisebb munkabér összegének és hatályában megállapításánál stb.). Most mindezeket a garantált bérminimum kapcsán is alkalmazni kell.

 SZTDSZ - SzMDSz