2025. május 15-én az Alkotmánybíróság oldalán megjelent egy – egyelőre – tájékoztató jelleggel közzétett határozat a kifogástalan életvitel szabályozás kapcsán. Röviden összefoglaljuk a határozat főbb megállapításait.

Előzmények

2024. július 1-jével módosult a Gyvt., a javítóintézetben, a gyermekotthont működtető intézményben, a gyermekotthonban és a nevelőszülői hálózatban vezetők és szakmai munkakörben foglalkoztatottak számára kötelező lett a pszichológiai alkalmassági vizsgálaton való részvétel, valamint az ún. kifogástalan életvitel ellenőrzésben való részvétel. Az új belépők esetében ez az alkalmazás feltétele, de a „régi dolgozóknál” is le kellett folytatni a vizsgálatokat. A Gyvt. előírja, hogy kifogásolható életvitel megállapítása esetén a fennálló jogviszonyt azonnali hatállyal meg kell szüntetni, és a dolgozónak végkielégítés nem jár. A dolgozóknak adatlapot kellett kitölteniük a kifogástalan életvitel ellenőrzéséhez, valamint a velük közös háztartásban élő nagykorú hozzátartozókat is nyilatkoztatni kellett. Ha a dolgozó az adatlapot, illetve a hozzátartozó nyilatkozatát határidőben nem adta le, ugyancsak azonnali hatállyal meg kellett szüntetni jogviszonyát, végkielégítés nem járt részére. 

Hogy került az ügy az Alkotmánybíróság elé?

Egy a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése tárgyában indult peres eljárás során az eljáró bíró kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Gyvt. egyes rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességét.

Az alapügyben a közalkalmazott megtagadta a nyilatkozat kitöltését és benyújtását. Még aznap a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt azonnali hatállyal megszüntette, a végkielégítés megállapítását és kifizetését mellőzte. A közalkalmazott bírósághoz fordult a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése miatt, és egyebek mellett indítványozta, hogy a bíróság kezdeményezze a Gyvt. egyes rendelkezései alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését, a jogállamiság, a magánszféra védelme, valamint a munkához való jog sérelme kapcsán. A munkáltató arra hivatkozott, hogy a Gyvt. nem ad mérlegelési jogot a munkáltató számára.

A bíró az eljárást felfüggesztette és az Alkotmánybírósághoz fordult. Kezdeményezésében hivatkozott arra, hogy a jogviszony megszüntetésének módja és jogkövetkezménye ellentmondást eredményez a Gyvt. és a Munka törvénykönyve között, így sérül a jogállamiság, illetve jogbiztonság. Hivatkozott arra, hogy az új rendelkezések kiüresítik a munkavállaló felmondási védelmét (a közalkalmazott jogviszonyát a rá irányadó nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül  szüntették meg), továbbá, hogy a jogalkotó nemcsak súlyosan hátrányos tartalmú, visszamenőleges hatályú szabályozást alkotott, hanem saját szempontjából kedvezőbb helyzetet teremtett a végkielégítés megfizetésének a kizárásával. A hozzátartozókra vonatkozó szabályozás megsemmisítését a magánszféra sérelmének védelmét biztosító rendelkezésébe ütközése okán kérte. A bíróság szerint hiányzik a legitim, alkotmányos cél a hozzátartozók vonatkozásában, és a támadott jogszabályi rendelkezések jóval túlmutatnak a szükségesség-arányosság mértékén, valamint az elérni kívánt cél – azaz a gyermekvédelmi intézményben munkát végzők alkalmasságának a megállapítására – sem alkalmasak. Az Alkotmánybíróság hiánypótlásra történő felhívására a bírói kezdeményezést úgy módosították, hogy abból kikerültek a hozzátartozók és a magánszféra védelme kapcsán leírtak, így azok az Alkotmánybíróság sem foglalkozott.

A belügyminiszter álláspontja

A bírói kezdeményezés benyújtását követően a belügyminiszter amicus curiae beadványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amit az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezés elbírálása során figyelembe vett. A beadvány nemzetközi egyezményekre is hivatkozva kiemelte, hogy a gyermeki jogok biztosítása megköveteli, hogy a gyermekvédelmi intézmények csak olyan személyeket foglalkoztassanak, akik erkölcsi és szakmai szempontból teljes mértékben alkalmasak a gyermekekkel való munkára. Utalt arra is, hogy a kifogásolt szabállyal a jogalkotó gátját kívánta képezni az egyébként is jelentős létszámhiánnyal küzdő gyermekvédelmi területről a végkielégítés feltétele melletti kiáramlásnak, továbbá nem kívánt olyan tartalmú üzenetet közvetíteni, hogy a jogszabályokat nem követő magatartásukat végkielégítés kifizetésével honorálja.

Az Alkotmánybíróság döntése

A visszaható hatály tilalmát vizsgálva az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt norma bevezetése a foglalkoztatottak helyzetére nézve a korábbi szabályozáshoz képest hátrányosabb (a kifogásolt szabályozás egy teljesen új, a korábbiakban nem létező foglalkoztatási jogviszony megszüntetési jogcímet vezetett be, amely a főszabálytól eltérően szankció jellegű, számos hátrányos jogkövetkezménnyel, mint a felmondási, felmentési időtől és az arra járó juttatástól, illetve a végkielégítéstől való megfosztás). Megállapította, hogy az új szabályozás jövőbeli bevezetése tartós jogviszonyokba, mégpedig a gyermekvédelmi rendszerben foglalkoztatottak folyamatos jogviszonyába avatkozik bele. A foglalkozatottak tartós jogviszonya három részben lett terhesebb a jövőre nézve az új szabályozás folytán: 1. egyrészt egy új, további megszüntetési ok (jogcím) alapján szüntetheti meg a gyermekvédelemben már foglalkozatottként állók foglalkoztatási jogviszonyát, 2. ez azonnali hatállyal történik, 3. az addig, a foglalkoztatási jogviszonyban töltött megfelelően hosszú, folyamatos időtartamú munkavégzés esetében járó végkielégítésre való jogosultságtól megfosztja az addig foglalkoztatotti jogviszonyban állókat.

Az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy van-e alkotmányosan elfogadható indoka az új szabályozás bevezetésének, ennek során hivatkozott többek között az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásában foglalt, „az elesettek megsegítésének kötelezettségére”, az Alaptörvénynek a gyermeki jogok biztosítását garantáló cikkére, az államot terhelő közvetlen helytállásra, a védelem és gondoskodás feladatára, amelynek részeként az államnak – többek között – ki kell alakítania az erre a feladatra megfelelő szakembereket foglalkoztató gyermekvédelmi intézményrendszert és ezeket az intézményeket a gyermekek fejlődését szolgáló, jogaikat biztosító, érdekeiket védő módon működtetnie kell, ideértve a szükséges jogszabályi környezet megalkotását is.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a gyermekvédelmi rendszerben dolgozó személyek tekintetében különös jelentőséggel bír, hogy a fenti intézményekben a gyermekekkel kapcsolatba kerülő, rájuk bízott, a saját családjukból kiemelt, kikerült gyermekek megfelelő védelemben és gondoskodásban részesüljenek. (sic!) Az ő biztonságuk, korukhoz és szükségleteikhez igazodó gondozásuk, megfelelő színvonalú nevelésük és személyiségfejlődésük csak olyan környezetben, illetve azoknak a szakembereknek a részvételével biztosítható megfelelően, akik szakmai alkalmasságuk mellett pszichológiailag és erkölcsileg is alkalmasak az említett gyermekek Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglalt alkotmányos jogai biztosítására. Nem kifogásolható tehát, ha a gyermeki alapjogok biztosítása céljából a gyermekvédelem területén munkát végző, a védendő gyermekekkel közvetlen kapcsolatban álló foglalkoztatottak tekintetében olyan új foglalkoztatási feltételeket vezet be a jogalkotó, amely a szakmai alkalmasság mellett immár megköveteli a pszichológiai alkalmasságot is, továbbá ezentúl csakis kifogástalan életvitelű személyekkel kívánja betölteni a gyermekvédelmi intézményekben az említett munkaköröket. Megjegyezte az Alkotmánybíróság, hogy jelen eljárásának nem tárgya a Gyvtv. említett alkalmassági eljárására vonatkozó részletes szabályozásának alkotmányossági vizsgálata, így ezek részletes alkotmányossági vizsgálatát sem végez(het)te el. Az azonban általánosságban megállapítható és az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdéséből közvetlenül levezethető, hogy az említett gyermekvédelmi intézményekben csak olyan, a védendő és gondozásra szoruló, a gyermekekkel közvetlen kapcsolatban álló munkakörökben csak olyan személyek foglalkoztathatóak, akik a szakmai alkalmasság mellett pszichológiai és erkölcsi (kifogástalan életvitelt élő) szempontból is megfelelnek a gyermekek védelme és gondozása legmagasabb színvonalon történő ellátásának, biztosítva a Gyermek jogairól szóló New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény 3. cikkében foglaltakat is, összhangban a Gyvtv. törvényjavaslatának általános indokolásában foglaltakkal.

Így az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a norma azon elemének, amely jövőre nézve a gyermekvédelmi intézményeiben (sic!) a fentiekben már bemutatott, adott munkakörben foglalkoztatottak számára az új alkalmazási feltételükre vonatkozó alkalmassági vizsgálatukhoz szükséges nyilatkozatuk elmulasztásához a foglalkoztatási jogviszonyuk megszüntetését fűzi, van alkotmányos indoka. A gyermeki alapjogokra tekintettel nem alaptörvény-ellenes, sőt az kifejezetten megköveteli, azzal összhangban álló az a szabályozás, amely az említett feltételeknek eleget nem tevő, (legyen az akár az erre vonatkozó ellenőrzés folytán alkalmatlannak minősülő, vagy csak az alkalmasság ellenőrzését – az annak lefolytatását a nyilatkozattétel elmulasztásával – akadályozó/gátló) személy adott munkakörbeli foglalkoztatásának megszüntetését írja elő a védendő gyermekekkel közvetlen kapcsolatban álló munkakörök esetében, nem sérti a visszaható hatály tilalmát.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a foglalkoztatási jogviszony „azonnali hatállyal” történő megszüntetésének legitim alkotmányos célja a gyermekek legmagasabb szintű védelme. Azzal összhangban álló az olyan szabályozás, amely a gyermekekkel közvetlen kapcsolatban álló munkakörökben csak azoknak a foglalkoztatottaknak a munkavégzését teszi lehetővé, akik kifogásolhatatlan életviteléről, mint alkalmassági feltételről a munkáltatójuk kifejezetten meggyőződött. Ebből következően a gyermekek jogainak védelme és mindenek felett álló érdeke azt is megköveteli, hogy azokon a foglalkoztatottakon kívül, akiknek az életvitele kifogásolható, azok a foglalkoztatottak sem maradhassanak a továbbiakban a gyermekekkel közvetlenül kapcsolatban álló munkakörökben foglalkoztatásban, akiknek az említett alkalmasságáról (együtt élő hozzátartozójukra is kiterjedően) a munkáltatójuk nem tudott megbizonyosodni, így alkalmasságuk kérdéses.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott norma „azonnali hatállyal” fordulata, annak alkotmányos legitim céljára tekintettel nem alaptörvény-ellenes.

A végkielégítés mellőzése kapcsán megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy arra vonatkozóan a törvényjavaslat indokolása nem szolgált alkotmányos indokkal. Az amicus curiae beadvány indokolása pedig maga is ellentmondásos (hivatkozik egyrészt a munkaerő kiáramlásának és ezzel az intézményrendszer ellehetetlenülésének a megakadályozására, másrészt szükségesnek tartja az új feltételeknek meg nem felelő foglalkoztatottak mielőbbi eltávolítását). Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a gyermekek Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése szerinti védelme azzal megvalósul, hogy az alkalmassági feltételeknek nem megfelelő foglalkoztatottak jogviszonya azonnali hatállyal megszüntetésre kerül, miután az érintettek elbocsátásuk folytán a gyermekvédelmi intézményben gondozott gyermekek környezetéből elkerülnek.

Az Alkotmánybíróság megállapította, a vonatkozó új, végkielégítés nélküli megszüntetési jogcím kihirdetése és alkalmazása között kevesebb, mint két hét telt el, így kevesebb mint két hét alatt kellett volna felkészülniük a címzetteknek a végkielégítésre való jogosultságba vetett bizalommal szemben arra, hogy az új munkahely keresésének időtartamára megélhetésüket más módon biztosítsák. Egy ilyen, a korábbitól eltérő jogintézmény bevezetésére, a tartós, szolgálati időtartamhoz kötődő, jogosultságba vetett bizalommal szemben annak jövőbeni megszüntetésére való felkészüléshez az említett időtartam kirívóan rövidnek tekinthető, amely megalapozottan veti fel a kellő felkészülési idő sérelmén alapuló Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése alaptörvény-elleneségének megállapítását.

A foglalkoztatottak a törvények rendelkezéseiben bízva alappal számíthattak arra, hogy még ha a jövőben a munkaviszonyuk meg is szűnik, a jogszerűen munkában töltött időt a munkáltató a végkielégítés útján is elismeri. A jogalkotó nem fűzött alkotmányos magyarázatot a szolgálati időhöz kötötten járó végkielégítés elvonásához, az Alkotmánybíróság sem talált erre nézve alkotmányosan igazolható, legitim indokot.. Pusztán foglalkoztatás-politikai indokok a bizalomvédelmet élvező végkielégítésre való jogosultság elvonását önmagában nem teszik alkotmányossá.

Az Alkotmánybíróság a fenti vizsgálat alapján megállapította, hogy a Gyvtv. 188/F. § (2) bekezdés c) pontjának „a foglalkoztatási jogviszony e jogcímen történő megszüntetése esetén végkielégítés nem jár” szövegrésze az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét okozta, figyelemmel arra, hogy annak nem volt alkotmányos indoka, valamint sértette a bizalomvédelem elvét, továbbá nem biztosított kellő felkészülési időt, ezért azt megsemmisítette. Tekintettel arra, hogy a jogalkotó a Gyvtv. 188/F. § (2) bekezdés c) pontjában egy sui generis, új foglalkoztatási jogviszony megszüntetési jogcímet hozott létre, az abban szabályozott azonnali hatályú megszüntetési jogcím nem azonos a rendkívüli felmondási jogcímekkel, ezért az nem eredményezi automatikusan a végkielégítésre való jogosultság hiányát. Éppen ellenkezőleg, az Alkotmánybíróság által megállapított alaptörvény-ellenességre tekintettel, az érintett címzettek a Gyvtv. 188/F. § (2) bekezdés c) pontja szerinti, foglalkoztatási jogviszonyuk ezen új jogcímen történő megszüntetése esetén jogosulttá válnak végkielégítésre, ezért arról a bíróságoknak rendelkezniük kell. A megsemmisített rendelkezés az Alkotmánybíróság eljárására okot adó ügyben nem alkalmazható. Annak biztosítása érdekében, hogy az alaptörvény-ellenes norma ne érvényesülhessen a jogrendben és a bíróságok az előttük folyamatban lévő ügyeket az Alaptörvénnyel összhangban álló jogszabályi rendelkezés alkalmazása révén dönthessék el, az Alkotmánybíróság – a jogbiztonság érdekében – a támadott rendelkezés általános alkalmazási tilalmáról is döntött.

A határozathoz dr. Handó Tünde, dr. Horváth Attila és dr. Márki Zoltán fűzött különvéleményt, érdemes elolvasni, de itt ezekkel nem foglalkozunk.

Az ügy az AB oldalán: alkotmanybirosag.hu/ugyadatlap/?id=FC9B97A1B12D9395C1258BF600602FD8

dr. Schnider Marianna SZTDSZ alelnök, SzMDSz érdekvédelmi alelnök, munkajogi szakjogász