Van ahol a jelenléti ív, máshol a rongyosra radírozott és naponta átírt munkaidő-beosztás a munkaidő-nyilvántartás. Vajon rendben van ez így?

A törvény szerint a munkáltatónak nyilván kell tartania

- a rendes és a rendkívüli munkaidő,

- a készenlét, valamint

- a szabadság tartamát.

A nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának is.

A munkaidő-nyilvántartásnak meg kell felelnie a hitelesség, ellenőrizhetőség és naprakészség elvének. A munkaidő-nyilvántartás körében a törvény nem ír elő alaki követelményt, így annak vezetése bármilyen formában történhet, ha kétséget kizáróan tartalmazza az Mt.-ben előírt elemeket.

Ehhez képest rendkívül sok esetben hiányos, és céljának betöltésére alkalmatlan a munkaidő-nyilvántartás.

Gyakori, hogy a munkáltató jelenléti ívvel helyettesíti a nyilvántartást, amiből csak az derül ki, mikor érkezett a dolgozó a munkahelyre és távozott onnan. Arról azonban semmilyen információ nincs, ebből mi a rendes és a rendkívüli munkaidő, vagy mikor adták ki, kiadták-e a munkaközi szünetet, vagy egyáltalán, munkavégzés céljából tartózkodott-e bent a dolgozó.

Ahol eleve nem lehet eligazodni a munkaidő-beosztáson, ott a munkaidő-nyilvántartással is gondok lesznek. Tipikus, hogy a munkáltató kódokat használ, amik olykor a dolgozók számára is megfejthetetlenek, legfeljebb a szokásokból eredően tudják, mikor kezdődik és ér véget egy-egy műszak. Ugyanígy a távollétek jogcímét is nagy nehézségek árán fejtjük meg (vajon mi a különbség az "sz" és az "SZ", a "p" és a "P" között?), ha egyáltalán nem csak egy üres rovattal jelzik, hogy aznap nem kell munkát végezni. Pedig el kell tudni dönteni, a munkáltató biztosította-e az egybefüggő heti pihenőidőt vagy csak „szabadnapot”, kiegyenlítő napot osztott be, ez nem mindegy abból a szempontból sem, egy esetleges túlmunkát 50 vagy 100 %-os pótlékkal kell aztán kifizetnie.

Problémát okoz a külső munkavégzés, oktatás, táboroztatás stb. kezelése. Jó esetben elszámolnak ezekre munkaidőt, de a nyilvántartásban (ahogy a közölt munkaidő-beosztásban is) csak az szerepel, milyen okból volt a dolgozó a munkahelyen kívül. Hogy azon belül mikor kezdődött és ért véget a munkaidő, szükséges volt-e rendkívüli munkaidőt elrendelni, hogyan biztosították a munkaközi szünetet vagy a napi pihenőidőt, semmilyen adat nincsen. Nem egyszer a szakszervezettől kér segítséget a dolgozó, mit is írjon be az ilyen távollétek esetén. Pedig a munkaidőre, pihenőidőre, a munkaidő-nyilvántartásra vonatkozó szabályokat ekkor is be kell tartani, és ez a munkáltató felelőssége.

Lehetőség van arra is, hogy a munkáltató a munkaidő-nyilvántartást az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész feltüntetésével vezesse. Az ilyen alapon készült nyilvántartás bizonyára nem lesz hiteles, ha a hónap elején közölt, ceruzával írt munkaidő-beosztást az adott munkanapot megelőzően 1-2 nappal „javítja át” a munkáltató, és lesz a beosztástól eltérő munkavégzés is rendes munkaidő. Mint ahogy az sem jogszerű, ha utóbb, a dolgozó tudta nélkül bekerül egy-egy nap szabadság.

A bírói gyakorlat is következetes abban, hogy a munkaidő-nyilvántartásban a munkaidő-beosztásban történt minden változást dokumentálni kell, abból ki kell tűnnie, hogy rendes vagy rendkívüli munkavégzés történt-e, s mi ezek kezdő, illetve befejező időpontja. A munkaidő-nyilvántartás vezetése a munkáltató kötelezettsége, és annak ellenőrzése is a munkáltató kompetenciájába esik, szabályszerűen vezetik-e a munkaidő-nyilvántartást. Ha a munkáltató ezt a kötelezettségét átengedte a munkavállalók számára, úgy ezért helytállni köteles. A munka- és pihenőidő nyilvántartásának olyannak kell lennie, hogy abból a törvényben előírtak megtartására egyértelmű következtetést lehessen levonni, ezeket a munkaidő-nyilvántartásban a munkaidő-beosztásban történt változást megfelelően dokumentálni kell. A közölt munkaidő-beosztástól eltérő pihenőnapi munkavégzés rendkívüli munkavégzésnek minősül. (BH2013. 226.)

A Kúria szerint a szabályozás céljának csak a munkavégzés helyén vezetett, vagyis olyan nyilvántartás felel meg, amely mind a munkavállalók, mind a hatóság részéről azonnal ellenőrizhető. A nyilvántartást az egyes adatok elszámolási kötelezettségéhez kötődően kell vezetni, vagyis akként, hogy az egyes munkaidőelemek jogszabályi korlátozására vonatkozó rendelkezések betartása ellenőrizhető legyen a hatóság és a munkavállalók számára. Ennek során figyelemmel kell lenni a nyilvántartott adatok tartalmára és annak rendeltetésére is. Ebben az ügyben kimondta a bíróság azt is, hogy az ellenőrzés helyszínén legalább a munkaidőkeretre vonatkozó adatoknak rendelkezésre kellett volna állni, hogy abból az érintett időszak összesen teljesített munkaórái, valamint a pihenőidőre vonatkozó rendelkezések megtartása ellenőrizhető legyen. (Kúria Mfv. 10.825/2011/5.)

Az Mt. 134. §-a a munkavállaló védelmét szolgáló szabály. A munkáltató a nyilvántartás módszerét és módját maga határozza meg és a nyilvántartás vezetésébe a munkavállalót is bevonhatja. Akkor felel meg a törvénynek a munkáltató eljárása, ha ennek megfelelően a munkavállalót kioktatja, ellenőrzi és gondoskodik arról, hogy amennyiben a nyilvántartással összefüggő hiányosság merül fel, azt még aznap, előre szabályozott eljárási rendnek megfelelően pótolja. Mindezek megvalósulása esetén nem állapítható meg, hogy a munkáltatót mulasztás terheli. A munkáltató a munkaidő kezdetét és végső időpontját köteles rögzíteni, a munkaidő kezdeti időpontjának rögzítésével kapcsolatos késedelméből azonban még nem következik, hogy a munkaidő tartama még aznap nem kerül rögzítésre, az Mt. 134. § (1) bekezdése szerinti adatok vezetése nem naprakész.  (EBH2016. M.13.)

SZTDSZ - SzMDSz