Alábbi írásunk elsősorban a kiszervezett, munkaviszonyban dolgozó tagjainknak szól. Bár címünkben a „Nők 40” szerepel, a szabályok az öregségi nyugdíjba készülőkre is vonatkoznak.

A nyugdíjtörvény szerint öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik.

Öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik.

2018. július 26-án fontos változás lépett életbe: ahhoz, hogy a nyugdíjat megállapítsák, a biztosítási jogviszonyt előzetesen nem kell megszüntetni. A kiszervezett munkavállaló tehát választhatja azt a lehetőséget, hogy a nyugellátást megállapíttatja ugyan, de munkaviszonyát nem szünteti meg.

Ha a nyugdíj mellett nem akar tovább dolgozni, a munkaviszony megszüntetésének három útja lehetséges:  

Kezdeményezheti a munkavállaló a munkaviszonyának megszüntetését közös megegyezéssel. A közös megegyezés során szabadon megállapodhatnak a felek a munkaviszony megszüntetésének időpontjában, a munkavégzés alóli felmentés kérdésében, és a dolgozónak járó juttatásokat is kiköthetik. Nincs általános recept, mikor érdemes aláírni a közös megegyezést, ezt a dolgozónak minden esetben magának kell megítélnie. Nyilván mindkét félnek az a célja, hogy minél előnyösebb feltételeket kössön ki, de akár ugyanaz az ajánlat is lehet kedvező az egyik munkavállalónak, míg elfogadhatatlan a másiknak. Annak például, aki rendelkezik már 40 év jogosultsági idővel, és egy napot sem akar tovább dolgozni, fontos lehet az azonnali hatályú megszüntetés, míg a másiknál a 40 év jogosultsági idő elérése is múlhat néhány hiányzó napon; aki egyébként hosszú felmondási idővel számolhatna, minél több juttatást szeretne elérni, míg aki csak rövid ideje dolgozik ott, hajlandó lemondani a felmondási időre járó béréről is stb.

A munkavállaló bármikor indokolás nélkül megszüntetheti a munkaviszonyt felmondással. A törvény szerint 30 napos felmondási idővel kell számolnia, ennél hosszabb felmondási időt is tartalmazhat azonban a munkaszerződés vagy a kollektív szerződés is. A felmondási időt fő szabály szerint le kell dolgozni, hacsak a munkaszerződés vagy a kollektív szerződés nem rendelkezik a dolgozó munkavégzés alóli felmentéséről a felmondási idő egy részére vagy egészére, vagy a munkáltató nem dönt így egyoldalúan. Munkavállalói felmondás esetén végkielégítés nem jár.

A határozott idejű munkaviszony felmondását a munkavállaló is köteles megindokolni. A felmondás indoka csak olyan ok lehet, amely számára a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné vagy körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel járna, önmagában a nyugdíjba vonulás szándéka még nem elegendő indok.

Ha a munkavállaló nem kezdeményezi sem a közös megegyezést, sem a felmondást, a munkáltató nem köteles a munkaviszonyt felszámolni. Ha megtenné, szintén a közös megegyezést vagy a felmondást választhatja.

Ha a munkavállaló nem kívánja megszüntetni munkaviszonyát, nem köteles elfogadni a munkáltató közös megegyezésre irányuló ajánlatát. 

Ha a munkáltató a felmondást választja, azt indokolnia kell, a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. Amíg a munkavállaló nem minősül nyugdíjasnak, a határozatlan tartamú munkaviszony a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül ("védett kor") a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással csak az Mt. 78. § (1) bekezdésében meghatározott okból szüntetheti meg. Azaz, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A védett korban lévő munkavállaló munkaviszonya a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő okból akkor szüntethető meg, ha a munkáltatónál a munkaszerződés szerinti munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja. Munkáltatói felmondás esetén a felmondási idő legalább felére a munkavállalót a munkavégzés alól fel kell menteni. A munkavállalónak végkielégítés jár, kivéve, ha a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége. Védett korban lévő munkavállaló esetében a végkielégítés törvényes mértéke egy-háromhavi távolléti díj összegével emelkedik.

Láthatjuk tehát, hogy a munkáltatói felmondás lehetősége meglehetősen szűk, önmagában az nem elegendő felmondási indok, hogy a munkavállaló nyugdíjba készül. Lényeges eltérés ez a Kjt. szabályaitól, ott ugyanis, a közalkalmazott, ha a 40 év jogosultsági időt legkésőbb a felmentési idő leteltekor eléri, kérelmezheti, hogy a munkáltató felmentéssel szüntesse meg a közalkalmazotti jogviszonyt. A kötelező felmentéssel sem jár ugyan végkielégítés, de a felmentési idő a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő hosszától függően legalább hatvan nap, legfeljebb nyolc hónap lehet, amelynek legalább felére a munkáltató köteles a közalkalmazottat mentesíteni a munkavégzés alól. A félreértések elkerülése érdekében még egyszer hangsúlyozzuk: a kiszervezett dolgozók esetében a Kjt.-nek a nők kedvezményes öregségi nyugdíjazása miatti felmentésre vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható.

A munkáltatói felmondás azt követően válik könnyebbé, miután a munkavállaló nyugdíjasnak minősül, azaz az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, vagy az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül. A munkáltató ugyanis a határozatlan tartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését nem köteles indokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül. Ez esetben a felmondási időre és a munkavégzés alóli felmentésre vonatkozó rendelkezésekkel számolni kell, végkielégítés viszont nem jár a munkavállalónak, ha a felmondás közlésének időpontjában nyugdíjasnak minősül.

A határozott idejű munkaviszonyt  - a fentiektől eltérően – a munkáltató felmondással csak a felszámolási- vagy csődeljárás tartama alatt vagy a munkavállaló képességére alapított okból vagy akkor szüntetheti meg, ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik. Itt tehát nincs jelentősége annak, hogy a munkavállaló védett korban van, vagy nyugdíjasnak minősül.

Ha további kérdésed maradt a nyugdíjaztatással kapcsolatban, az SZTDSZ alapszervezeti titkárodon vagy SzMDSz csoportbizalmidon keresztül keress minket!

dr. Schnider Marianna SZTDSZ-SzMDSz alelnök