2023. január 1-jével jelentősen módosult a Munka Törvénykönyve, következő bejegyzéseinkben ezeket a szabályokat foglaljuk össze. Első témánk a munkaidő.

Előrebocsátjuk, hogy a tájékoztatás nem teljes körű, az alábbiakban kizárólag azon változásokkal foglalkozunk, amelyek a szociális és gyermekvédelmi területen relevánsak lehetnek.

Munkaidőkeret

Bár a szociális területen meglepően sok olyan munkáltató van, amelyik tagadja a munkaidőkeret létezését, attól még tény, hogy a bentlakásos intézményekben a megszakítás nélküli tevékenység (vagy ahogy mondják, „folyamatos műszak”) együtt jár a munkaidőkerettel. A munkaidőkeret lényege leegyszerűsítve: veszünk egy hosszabb időtartamot (legyen pl. két hónap), megnézzük, mennyi munkanap esik rá az általános munkarend szerint (hétfőtől péntekig, mínusz munkaszüneti napok, plusz szombati áthelyezett munkanap), megszorozzuk a teljes napi munkaidővel (8 óra), ez lesz a kötelező óraszám az adott két hónap alatt. Mindegy, 8 vagy 12 órás műszakokban dolgoznak, nappal vagy éjszaka, ezzel kell gazdálkodnia a munkáltatónak. Ha a végén több lesz a ledolgozott óraszám, az túlóra, amit díjazni kell, de ebbe most részletesen nem megyünk bele.

Akinek nem teljesen ismeretlenek a munkajogi szabályok, tudja, hogy a munkáltatónak közzé kell tennie a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját. Ez most annyiban módosult, hogy a munkaidőkeret teljesítésének kezdő és befejező időpontját, valamint a teljesítendő munkaidő tartamát is írásban meg kell határozni és közzé kell tenni.

A munkarend megállapítása

A munkaidő-beosztás szabályait (a munkarendet) a munkáltató állapítja meg. Most azzal egészült ki a törvény, hogy erről az Mt. 18. § szerint tájékoztatnia kell a munkavállalót.

Azaz, mivel a törvény tájékoztatási kötelezettséget ír elő a munkáltató számára, arra a jognyilatkozatra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A tájékoztatást például olyan időben és módon kell megtenni, hogy az lehetővé tegye a jog gyakorlását és a kötelezettség teljesítését. A tájékoztatást közöltnek kell tekinteni, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzéteszik.

A tájékoztatás a címzettel való közléssel válik hatályossá és csak a címzett hozzájárulásával módosítható, vagy vonható vissza.

Érdemes itt megemlíteni azt is, hogy ugyancsak január 1-jével a jogviszony létesítésekor kötelező írásos tájékoztatás is kiegészült azzal, hogy a munkáltató a munkavállalót tájékoztatni köteles a napi munkaidő tartamáról, a hét azon napjairól, amelyekre munkaidő osztható be, a beosztás szerinti napi munkaidő lehetséges kezdő és befejező időpontjáról, a rendkívüli munkaidő lehetséges tartamáról, a munkáltató tevékenységének sajátos jellegéről (ld. Mt. 90. §) is. Ha ezek a körülmények változnak, arról a munkavállalót legkésőbb a változás hatálybalépésének időpontjában írásban tájékoztatni kell. Részletesebben ezzel is majd egy későbbi írásban foglalkozunk. 

Készenléti jellegű munkakört érintő szabályok

Készenléti jellegű munkakörben ún. hosszabb teljes munkaidő köthető ki, írásos megállapodás alapján pedig a beosztás szerinti napi, illetve heti munkaidő legfeljebb 24, illetve 72 órára emelhető. A megállapodást a munkavállaló a naptári hónap utolsó napjára, munkaidőkeret elrendelése esetén a munkaidőkeret utolsó napjára tizenöt napos határidővel felmondhatja. A munkavállalót hátrány nem érheti, ha nem járul hozzá a megállapodás megkötéséhez, illetve a megállapodás felmondása esetén. A módosítás mindösszesen annyi, hogy korábban a „ha nem egyezik bele” szófordulatot használta a törvény.

Figyelem, a készenléti jellegű munkakör definíciója nem változott. Készenléti jellegű a munkakör, ha a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.

Ha ezek a feltételek nem állnak fenn - márpedig a szociális és gyermekvédelmi terület egyes munkaköreiben rendszerint nem állnak fenn -, a munkáltató törvényt szeg, ha a létszámhiány miatt, a hosszabb munkaidő alkalmazása érdekében készenléti jellegűnek nyilvánít munkaköröket.   

Napi pihenőidő

Lényeges változás az Mt. 104. § (5) bek.-ben: Nem kell napi pihenőidőt beosztani, ha a munkáltató a munka befejezését közvetlenül követő napra munkaidőt nem oszt be, vagy rendkívüli munkaidőt nem rendel el.

A módosítás indokolása szerint "a napi pihenőidő rendeltetése nyilvánvalóan az, hogy a munkavállaló számára két egymást követő munkanapon történő munkavégzés között megfelelő idő álljon rendelkezésre a regenerálódás, pihenés érdekében. Abban az esetben, ha a munkavégzés napját követően a munkavállalót a munkáltató sem rendes, sem rendkívüli munkaidőben nem kötelezi munkavégzésre, a napi pihenőidő beosztása célját veszti, hiszen a munkavállaló számára a munkáltató egyéb jogcímen (például heti pihenőnap vagy pihenőidő) oszt be pihenőidőt."  

Meg kell jegyezni, hogy ezzel ellentétes bírósági és alkotmánybírósági döntések születtek korábban, illetve az Európai Unió Bírósága is foglalkozik az üggyel, így legalábbis kérdéses, mi lesz a későbbi sorsa ennek a szabálynak.

Heti pihenőidő

A korábbi és a jelenlegi szabályok szerint is a munkavállalót – a heti pihenőnapok helyett – hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő, megszakítás nélküli heti pihenőidő illeti meg. A munkavállaló számára a heti pihenőidőt fő szabály szerint havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell beosztani. Ezek a rendelkezések nem változtak.

2022. december 31-ig úgy szólt a szabály, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a heti pihenőidő helyett a munkavállalónak hetenként legalább negyven órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidő is biztosítható volt, úgy, hogy a munkaidőkeret átlagában legalább heti negyvennyolc óra heti pihenőidőt kellett biztosítani.

E szabály úgy módosult, hogy

• a megszakítás nélküli,
• a több műszakos, valamint
• az idényjellegű tevékenység esetében

lényegében fő szabállyá vált, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén havonta legalább negyven órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidő is beosztható. Ebben az esetben a munkaidőkeret átlagában legalább heti negyvennyolc óra heti pihenőidőt kell biztosítani.

Az indokolás szerint "a hatályos szabályozás azzal, hogy hetente megszakítás nélküli pihenőidőt kell beosztani, gyakorlatilag kizárja a heti pihenőidő alkalmazása esetén az egyenlőtlen munkaidő-beosztást. Indokolt a heti pihenőidő egyenlőtlen beosztására vonatkozó szabályokat összhangba hozni a heti pihenőnapra vonatkozó Mt. 105. § (3) bekezdése szerinti rendelkezésekkel."

Több olyan véleményt is olvastunk, hallottunk, miszerint ez egy korlátozó szabály a korábbiakhoz képest, hisz korábban nem kizárólag e három tevékenységnél lehetett eltérni a fő szabálytól, hanem általában. Valójában viszont eddig hetenként kellett az összefüggő pihenőidőt biztosítani, míg ezentúl csak havonta, ami igen jelentős eltérés a korábbihoz képest, a munkavállalók kárára. (Más kérdés, hogy a munkaidőkeret átlagában biztosítani kell, hogy a heti pihenőidő legalább heti 48 órát tegyen ki.) 

E szabály megítélésünk szerint rendkívül sérelmes lehet a dolgozók számára. Felhívjuk ugyanakkor a figyelmet arra, hogy kollektív szerződésben rögzíteni lehet és mindenképpen ajánlott is a pihenőidő szabályait, úgy, hogy az a dolgozók számára kedvezőbb legyen. Ehhez a helyi alapszervezetek, szakszervezeti csoportok fellépése szükséges. Ahol nincs szakszervezet, ott a dolgozók elemi érdeke, hogy mielőbb szakszervezeti tagok legyenek, megfelelő szervezettséget érjenek el, és kollektív szerződés kötését kezdeményezzék. 

Az egyes munkavállalói csoportokra vonatkozó különös rendelkezések

Ismeretes, hogy vannak védett munkavállalói csoportok (várandós nők, kisgyermekes szülők stb.), akikre az általánosról eltérő, kedvezőbb rendelkezéseket kell alkalmazni. A módosítások zöme itt technikai, de vannak olyan szabályok, amelyek kedvezőbbek a korábbinál.

Rendkívüli munkaidő

• a munkavállaló számára várandóssága megállapításától gyermeke hároméves koráig,
• a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló számára gyermeke hároméves koráig, vagy
• a munkáltató által a munkakörre vagy a munkavállalóra megállapított egészségkárosító kockázat esetén

nem rendelhető el.

Rendkívüli munkaidő a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló számára gyermeke hároméves korától négyéves koráig - a 108. § (2) bekezdésében foglaltakat kivéve - csak hozzájárulásával rendelhető el. (Azaz hozzájárulása nélkül is túlórára kötelezhető baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében.)

Ugyancsak a fenti munkavállalók számára a munkaidő a 97. § (3) bek. b) és c) pontja szerint nem osztható be. Azaz a heti pihenőidőt az Mt. 105. § (1) bek.-től, illetve a heti pihenőidőt a 106. § (1) bek.-től eltérően beosztani nem lehet. Magyarán heti két pihenőnapot be kell osztani, illetve heti pihenőnap helyett hetenként legalább 48 órát kitevő, megszakítás nélküli heti pihenőidőt kell beosztani. 

A napi munkaidőtől eltérő munkaidő csak a munkavállaló írásbeli hozzájárulása esetén osztható be.

Éjszakai munka

• a munkavállaló számára várandóssága megállapításától gyermeke hároméves koráig, vagy
• a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló számára gyermeke hároméves koráig

nem osztható be.

Jelentős változás, hogy éjszakai munka

• a nő számára gyermeke hároméves korától tízéves koráig, vagy
• a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló számára gyermeke hároméves korától tízéves koráiig

csak írásbeli hozzájárulásával osztható be.

Éjszakai munka esetén a beosztás szerinti napi munkaidő a munkáltató által a munkakörre vagy a munkavállalóra megállapított egészségkárosító kockázat fennállásakor a nyolc órát nem haladhatja meg.

Némileg változnak a fiatal munkavállaló vonatkozó szabályok (fiatal munkavállaló, aki a 18. életévét nem töltött be).

A fiatal munkavállaló napi munkaideje legfeljebb nyolc óra lehet.

A tizenhat évesnél fiatalabb munkavállaló napi munkaideje legfeljebb hat óra lehet, kivéve azt a nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tizenötödik életévét betöltött tanulót, aki az iskolai szünet alatt munkát végez.

A fiatal munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb nyolc, a tizenhat évesnél fiatalabb munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb hat óra lehet.

Több munkaviszony keretében történő foglalkoztatás esetén a beosztás szerinti napi munkaidőt össze kell számítani.

A fiatal munkavállaló számára

• rendkívüli munkaidő nem rendelhető el,
• a heti pihenőnapok egyenlőtlenül nem oszthatók vagy legalább 48 óra, megszakítás nélküli pihenőidőt kell biztosítani,
• éjszakai munka nem osztható be,
• legfeljebb egyheti munkaidőkeretet lehet elrendelni,
• négy és fél órát meghaladó beosztás szerinti napi munkaidő esetén legalább harminc perc, hat órát meghaladó beosztás szerinti napi munkaidő esetén legalább negyvenöt perc munkaközi szünetet kell kiadni, és
• legalább tizenkét óra napi pihenőidőt kell beosztani. 

A munkaidő-beosztás módosításának határideje

Fő szabály, hogy a munkáltató a munkaidő-beosztást legalább egy hétre, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább százhatvannyolc órával korábban írásban közli. Közlés hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó. A munkáltató a közölt munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább kilencvenhat órával korábban módosíthatja. A munkáltató a közölt munkaidő beosztást a munkavállaló írásbeli kérésére is módosíthatja. Ez nem változott január elsejével sem. Ugyanakkor lényeges változás, hogy kollektív szerződés rendelkezése alapján a 97. § (4) bekezdés szerint közölt munkaidő-beosztás a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legfeljebb negyvennyolc órával módosítható. 

A korábbi szabályozás szerint a kollektív szerződés korlátlanul eltérhetett ettől, így akár azt is előírhatta, hogy a munkaidő-beosztást elég közvetlenül a napi munkaidő kezdetét megelőzően módosítani. A módosítással az ilyen kollektív szerződéses rendelkezések semmissé válnak, nem alkalmazhatók.

Módosultak a szabadságot érintő egyes rendelkezések is, ezekkel a következő bejegyzésben foglalkozunk.

dr. Schnider Marianna

SZTDSZ-SzMDSz alelnök