A szociális ágazati kiegészítő pótlék kapcsán jó néhány rémtörténetet hallhattunk különböző át-, de leginkább visszasorolásokról, fizetési osztályban vagy fokozatban való visszaléptetésről. Nincs egyszerű dolgunk, de azért érdemes áttekinteni a besorolásra vonatkozó szabályokat. Először a fizetési osztályét.

A Kjt. tíz fizetési osztályt különböztet meg. A közalkalmazott besorolásának alapja a munkakör ellátásához jogszabályban előírt iskolai végzettség (illetve állam által elismert szakképesítés, szakképzettség, doktori cím, tudományos fokozat, valamint akadémiai tagság) – ami nem feltétlenül egyezik meg a közalkalmazott legmagasabb iskolai végzettségével. Hogy az egyes munkakörökhöz melyik fizetési osztály tartozik, azt – legalábbis a szociális és gyermekjóléti, gyermekvédelmi ágazatban – a 257/2000. Korm. r. 2. sz. melléklete tartalmazza.

A fizetési osztályok a következők:

„A” fizetési osztályba tartozik a legfeljebb alapfokú iskolai végzettséghez, továbbá az alapfokú iskolai végzettséget nem igénylő szakképesítéshez kötött munkakör. Ez a munkakör betölthető nyolc vagy kevesebb általános iskolai osztállyal vagy olyan OKJ-s szakképesítéssel, amely nem igényel általános iskolai végzettséget. Ilyen munkakör lehet pl. a konyhai kisegítő, éjjeliőr, portás, takarító.

„B” fizetési osztályba tartozik az alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakör. Ez a munkakör betölthető szakmunkás-bizonyítvánnyal vagy olyan OKJ-s szakképesítésekkel, amelyek megszerzéséhez nyolc általános elegendő. Számos munkakör sorolható „B” fizetési osztályba, hogy néhány példát említsünk, minimum „B” fizetési osztályba kerül a szociális gondozó, a gépkocsivezető, a raktáros stb. Ide kell sorolni pl. a 2/1975. (II. 1.) EüM rendelet szerinti képzésben szerzett általános ápoló és általános asszisztensi végzettséghez kötött munkakört is.

„C” fizetési osztályba tartozik az alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítésre épülő szakképesítéshez kötött munkakör, a középiskola utolsó évfolyamának elvégzését igénylő szakképesítéshez, továbbá a középiskolai végzettséghez (érettségi) kötött munkakör. Legalább ebbe az osztályba kell sorolni a szociális ügyintézőt, a kisgyermeknevelőt, a gyermekfelügyelőt, a bérügyintézőt, az élelmezésvezetőt. Ide sorolandók az 1975 előtti – szakosított képzést is tartalmazó – képzés szerint szerzett általános betegápoló, csecsemő- és gyermekgondozói, pszichiátriai ápolói végzettséggel rendelkezők, az 1975 utáni alapképesítésre épülő első fokú szakosító képzés keretében szerzett csecsemő- és gyermekgondozói, gyermek-idegápolói és gondozói, öregek napközi otthoni és házi szociális gondozói, pszichiátriai ápolói és gondozói, szociális otthoni ápolói, szociális otthoni gondozói szakképesítést igénylő munkakörök.

„D” fizetési osztályba sorolandó a „C”-nél említett, a középiskola utolsó évfolyamának elvégzését igénylő szakképesítésre épülő szakképesítéshez kötött munkakör, továbbá a középiskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakör. Utóbbiak az érettségihez kötött OKJ-s végzettségek, mint pl. a TB-ügyintéző. Legalább „D”-be sorolandó pl. a szakápoló, a diétás nővér, a gyermekvédelmi asszisztens.

„E” fizetési osztályba az egyetemi, főiskolai végzettséget nem tanúsító felsőfokú szakképesítéshez kötött, valamint a középiskolai végzettséghez kötött akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakörök tartoznak. Ilyen a csecsemő- és gyermekápoló, vagy a szociális asszisztens, szociális gondozó és szervező, mentálhigiénés asszisztens, csecsemő- és kisgyermekgondozó stb.

A munkakörök zöme több osztályba is sorolható, pl. a meglevő végzettségtől függően „B”-„E” osztályba a szociális gondozó, „B”-„D” osztályba a gépkocsivezető, „C”-„E” osztályba a szociális ügyintéző, „A”-„C” osztályba a szociális segítő, a tanyagondnok.

„F” osztálytól találjuk az egyetemi, főiskolai végzettséghez kötött munkaköröket.

„F” fizetési osztályba tartozik a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör.

„G” fizetési osztályba a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez kötött munkakör.

„H” fizetési osztályba sorolandó az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör, valamint a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és ehhez az oklevélhez kapcsolódó tudományos fokozat.

„I” fizetési osztályba tartozik az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez kötött munkakör, valamint az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és 1984. szeptember 1-je előtt doktori cselekmény alapján szerzett egyetemi doktori cím, vagy egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevél és 1984. szeptember 1-je után szerzett egyetemi tudományos fokozat (dr.univ.).

„J” fizetési osztályba sorolandó az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és a felsőoktatásról szóló törvény szerinti tudományos fokozat, valamint a Magyar Tudományos Akadémia hazai rendes és levelező tagsága, az akadémiai doktori cím.

„F”-„I” osztályba sorolható pl. a szociális munkás, utcai szociális munkás, „F”-„J” osztályba a gyógypedagógus, a család-, gyermek- és ifjúságvédelmi területen a családgondozó, a fejlesztőpedagógus.

Ha tudjuk, hogy az adott munkakör melyik osztályba tartozhat, a leglényegesebb szabály, hogy a közalkalmazott fizetési osztályát (besorolását) az ellátandó munkakör betöltésére előírt annak a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik. A portás pl. „A” és „B” osztályba sorolható, akkor is, ha érettségivel rendelkezik, és egy másik munkakörben ez alapján „C”-be kerülne. Az előírtnál magasabb iskolai végzettséget ugyanis nem lehet figyelembe venni. Lényegtelen az is, hogy hány diplomával, bizonyítvánnyal rendelkezik a közalkalmazott.

Vannak olyan munkakörök, amelyek főiskolai, egyetemi, illetve középfokú végzettséggel egyaránt betölthetők, ezeknél a szakképzettségi szintnek megfelelő közalkalmazotti besorolást kell alkalmazni.

Külön posztot érdemel, mi történik, ha a közalkalmazott nem rendelkezik a munkakörre jogszabályban előírt végzettséggel, erről később írunk bővebben.

Hogy visszakanyarodjunk a kiinduló ponthoz, akárhogy nézzük, a kiegészítő pótlék bevezetése bizonyosan nem érintette a közalkalmazott munkakörét, végzettségét, képzettségét, így abban biztosak lehetünk, hogy csak a pótlékra hivatkozva senkit nem lehet más fizetési osztályba sorolni.

Előfordulhat, hogy az átsorolásnak más volt az oka, pl. utóbb, a pótléktól függetlenül észlelték, hogy téves a besorolás. Ilyen esetben az előre- és a visszasorolást is végre kell hajtani. Előresorolásnál a téves besorolás miatt elmaradt illetmény-különbözetet a közalkalmazott az elévülési időn belül (három év) követelheti. A visszasorolásnál nem egységes a gyakorlat, az egyik álláspont szerint a bér nem csökkenhet, a másik szerint viszont a munkáltató jogosult egyoldalúan kiigazítani a téves besorolást, és így az illetményt csökkenteni. E kérdésben nem foglalnánk állást, mindenesetre felhívjuk a figyelmet arra, hogy a közalkalmazott jogosult a besorolás/átsorolás jogszerűségét vitatni.

Folyt. köv.