A Miniszterelnöki Kabinetiroda 2023. 08. 07-én a kormany.hu oldalon közzétette az "Állam működésével további egyszerűsítésével összefüggő törvénytervezet" c. javaslatot, amely egyebek mellett megszüntetné a közszférában dolgozó szakszervezeti tagok tagdíjának illetményből való levonását. Az alábbiakban a javaslattal kapcsolatos, a kabinetnek megküldött véleményünket tesszük közzé:

VÉLEMÉNY

a Miniszterelnöki Kabinetiroda által a kormany.hu oldalon 2023. 08. 07-én közzétett,

az „Állam működésének további egyszerűsítésével összefüggő törvénytervezettel”

 kapcsolatban

Érintett rendelkezések:

• a törvénytervezet 7. § , 9. § (1) bek., 66. § (6) bek., 97. § (1) bek., 98. § (8) bek., 102. § (6) bek., 109. §, 110. § (3) bek., 112. §, 115. § (továbbiakban: Javaslat)

A fenti rendelkezések elfogadásuk esetén alapjaiban változtatnák meg a szakszervezeti, illetve munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés gyakorlatát. A Javaslat szerint módosítanák a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvényt, valamint nyolc, a közszférát érintő jogállási törvényt, köztük a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényt (Kjt.), így a Javaslat a szociális és gyermekvédelmi területen dolgozókat is érinti. A Javaslat értelmében e jogállási törvények hatálya alatt megszűnne a munkáltató kötelezettsége, hogy a szakszervezeti vagy egyéb érdekképviseleti tagdíjat a közalkalmazottak, kormánytisztviselők, honvédelmi alkalmazottak stb. illetményéből a dolgozó írásbeli kérelmére levonja és azt a szakszervezet vagy egyéb munkavállalói érdekképviselet javára átutalja.

A Javaslat tartalmi összefoglalója, valamint indokolása szerint „A törvényjavaslat célja jelentősen csökkenteni az állampolgárok, vállalkozások adminisztratív terheit.” A fent felsorolt rendelkezések e jogalkotói célnak egyáltalán nem felelnek meg, sőt, azzal teljes mértékben szembemennek:

A Javaslat egyáltalán nem érinti a vállalkozásokat, mivel a Munka törvénykönyve hatálya alatt továbbra is fennmaradna a tagdíj levonásának kötelezettsége. Meglehetősen visszás, hogy azt a feladatot, amelyet a jogalkotó kötelezővé tesz a vállalkozások számára, épp az állam mint munkáltató nem kívánja ellátni, és ezért törvényalkotás útján mentesítené magát e kötelezettség alól.

A munkáltató általi tagdíjlevonás intézménye önmagában egy adminisztratív könnyítés a szakszervezeti tagoknak és az érdekképviseleteknek, a rendszerbe való beavatkozás e szereplők számára – az idézett törvényalkotói céllal ellentétben – az adminisztratív terhek jelentős növekedését eredményezné.

A más tagdíjbeszedési módokra való teljes átállás során és következtében nagy mértékben nőnének a szakszervezetek mint gazdálkodó szervezetek adminisztratív feladatai.

A Javaslat elfogadása ugyancsak jelentős terheket róna az érintett szakszervezeti tag állampolgárokra is, mivel bármilyen más tagdíjfizetésre való átállás utánajárást, időráfordítást igényel, nem beszélve a felmerülő többletköltségekről.

A munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj összege a szakszervezeti tag adóalapját csökkenti, amit a kifizető munkáltató havonta érvényesít. Munkáltató általi tagdíjlevonás hiányában a szakszervezeti tag csak évente, az adóbevallás során tudja érvényesíteni ezt a kedvezményt, így a tagdíjlevonás megszüntetése jelentősen megnehezíti a szakszervezeti tagok adóbevallási kötelezettségét is.

Érthetetlen, miért éppen az adminisztráció csökkentésének igényére hivatkozva fogalmazta meg a jogalkotó a javaslatát, miközben a tagdíjlevonás több évtizede olajozottan, hatékonyan működő rendszer, amely különösebb terhet a munkáltatóknak nem okoz, és amelyet jelentősebb kritikával eddig a kollektív munkaügyi kapcsolatok egyetlen szereplője sem illetett.

A Javaslatot és annak indokolását álságosnak, cinikusnak tartjuk. A Javaslat célja nyilvánvalóan nem az adminisztráció csökkentése, hanem a szakszervezetekkel szembeni megtorló intézkedés, a szakszervezetek tevékenységének megnehezítése, adott esetben ellehetetlenítése. A tagdíjlevonás megszüntetése átmenetileg vagy akár véglegesen is megrendíti az érintett szakszervezetek működésének anyagi alapjait, óhatatlanul együtt jár a szakszervezeti szervezettség csökkenésével, és aláássa a szakszervezetek érdemi munkáját, akcióképességét.

A szakszervezeti szervezettség törvényi minimum alá esése folytán megszűnhetnek az intézményi kollektív szerződések, amelynek következtében a dolgozók elveszítik a kollektív megállapodásokban kivívott kedvezményeiket, juttatásaikat, pótlékaikat.

A szervezettség lecsökkenése maga után vonhatja a még működő érdekegyeztető fórumok kiüresedését, megszűnését is:

A Kjt.-ben szabályozott országos, ágazati és területi érdekegyeztetésben való részvételt megalapozó szakszervezeti reprezentativitást a hatályos rendelkezések a szakszervezeti taglétszámhoz kötik. A reprezentativitás megállapítására jogszabályban meghatározott keretek között kerül sor, az erre vonatkozó szabályok alapján a taglétszám megállapítása elsődlegesen a munkavállalói tagdíjfizetés önkéntességéről szóló törvény szerint a munkavállalónak (közalkalmazottnak) a szakszervezeti tagdíj munkabérből (illetményből) való levonására a munkáltatónak adott megbízása alapján összesített taglétszáma alapján történik. Bár a szakszervezet adatot közöl a szakszervezeti tagdíjat közvetlenül a szakszervezeti pénztárba befizető tagok létszámáról is, a kormányzat mint a reprezentativitás megállapításának aktív résztvevője nyilvánvalóan tisztában van azzal, hogy a szakszervezeti tagok túlnyomó része tagdíjlevonás útján fizeti tagdíját. Ezek az adatok pedig összevethetők a Magyar Államkincstár adataival is. Bár a reprezentativitás mérésének jelenlegi szabályaival – más okokból – nem feltétlenül értünk egyet, az nem vitatható, hogy a jelenlegi rendszerben reprezentatívnak minősülő szakszervezetek legitimációja nem kérdőjelezhető meg, a Javaslat elfogadása pedig éppen ezt a legitimációt tenné vitássá.

A taglétszám igazolása nemcsak az érdekegyeztető fórumokban való részvételnek, hanem a munkahelyi szintű szakszervezeti jogok gyakorlásának is feltétele. A szakszervezet taglétszáma az alapja a munkaidő-kedvezmény mértékének, valamint a kollektívszerződés-kötési jogosultságnak is. A hatályos jogszabályok e jogok kapcsán nem rögzítik a taglétszám igazolásának módját, szerveződési körünkben azonban bevett gyakorlat a tagdíjlevonással érintett szakszervezeti tagok számának alapulvétele, többek között amiatt, hogy ez a módszer ad legkevésbé lehetőséget a felek közötti vitára. Amennyiben a munkáltató a továbbiakban nem vonja le a tagdíjat, kétségessé válik e jogok gyakorlása is. A tagdíj igazolásának további módjai rendszerint időigényesek, költségesek – adott esetben a munkáltatónak is nagyobb terhet jelenthetnek, mint a tagdíjlevonás teljesítése, gondolunk itt például a közjegyzői eljárások vagy jogvita esetén a bírósági eljárások idő- és költségigényére. Vitás esetekben pedig, amennyiben a szakszervezet akadályoztatva van e jogai gyakorlásában, végső soron az állampolgárok szervezkedési szabadsága sérül.

Felhívjuk a jogalkotó figyelmét, hogy a szakszervezet az egyesülési jog alapján létrejött minden más szervezettől eltérő, kitüntetett szereppel rendelkezik a munkavállalók szociális és gazdasági érdekeinek védelme, valamint a munkabéke fenntartása terén; ahogy arra az Alkotmánybíróság is rámutatott, a szakszervezetek léte és működése a tagok magánérdekein túlmutató közérdeket is szolgál.

Az Alaptörvény rögzíti a munkavállalók szervezeteinek jogát a munkaadókkal, munkaadói szervezetekkel való tárgyalás folytatására, kollektív szerződés kötésére.

A munkavállalói érdekképviseletek létrehozásának és működésének szabadságát nemzetközi egyezmények is deklarálják, amelyek közül is kiemelendő a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 8. cikke, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 11. cikke, az Európai Szociális Karta 5. és 6. cikke. Az Európai Unió Alapjogi Chartája úgyszintén tartalmaz a koalíciós szabadsággal, valamint a kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való joggal kapcsolatos rendelkezéseket.

Kiemeljük továbbá a 2000. évi LII. törvénnyel kihirdetett, az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. számú ILO Egyezményt, amelynek 3. cikke rögzíti egyebek mellett, hogy a munkavállalók szervezeteinek jogában áll szervezetük irányításának, illetve tevékenységük megszervezése, és az állami hatóságok kötelesek tartózkodni minden beavatkozástól, ami ezt a jogot korlátozná, vagy annak törvényes gyakorlását gátolná. A 2000. évi LV. törvénnyel kihirdetett, a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló 98. számú ILO Egyezmény 2. cikke szerint a munkavállalók és a munkaadók szervezeteinek megfelelő védelemben kell részesülniük egymás ellenében tett minden beavatkozás ellen, ami megalakulásukat, tevékenységüket és igazgatásukat illeti, történjék az akár közvetlenül, akár képviselőik, akár tagjaik útján. A 4. cikk rögzíti, hogy amennyiben szükséges, a nemzeti feltételeknek megfelelő intézkedéseket kell foganatosítani a munkaadók és munkaadói szervezetek, valamint a munkavállalók szervezetei közötti önkéntes tárgyalási eljárások teljes körű fejlesztésének és kihasználásának bátorítására és elősegítésére, a foglalkoztatási és munkafeltételek kollektív szerződések által történő szabályozása céljából.

A kollektív tárgyalások előmozdításáról szóló 154. sz. ILO Egyezmény 5. cikke rögzíti, hogy a kollektív tárgyalások elősegítésére a nemzeti körülményeknek megfelelő intézkedéseket kell tenni.

Végül kiemeljük a közszolgálatban foglalkoztatottak szervezkedési szabadságának védelméről és a foglalkoztatási feltételeik megállapításával kapcsolatos eljárásokról szóló 151. sz. ILO Egyezményt, amelynek 4., 5., 6. cikke szerint:

• Megfelelő védelemben kell részesíteni a közszolgálatban foglalkoztatottat minden olyan megkülönböztető aktussal szemben, amely a foglalkoztatás terén veszélyezteti a egyesülési szabadságot.
• A közszolgálatban foglalkoztatottak szervezeteinek megfelelő védelmet kell élvezniük a hatóságok mindennemű beavatkozásával szemben, amely megalakulásukat, működésüket vagy vezetésüket érinti.
• Olyan kedvezményeket kell biztosítani a közszolgálatban foglalkoztatottak elismert szervezetei képviselőinek, hogy lehetővé tegyék számukra funkcióik gyors és hatékony ellátását mind a munkaidő alatt, mind azon túl.

Mindezek alapján a jogalkotó feladata az lenne, hogy a szervezkedési szabadságot, a kollektív tárgyalásokat, az érdekképviseleti tevékenységet elősegítő intézkedéseket hozzon. Jelen törvénytervezet azonban nemhogy ezt segítené elő, hanem épp az érdekvédelmi tevékenység hátráltatására, elfojtására vezet.  A szakszervezetek tevékenységének elnehezülésével pedig az intézkedés végső kárvallottjai a közszférában dolgozók, a magyar állampolgárok.

A szervezkedési szabadság sérelmére, az érdekvédelmi tevékenység csorbítására, megnehezítésére irányuló minden intézkedést elutasítunk. Szükségesnek tartjuk, hogy a jogalkotó a törvénytervezetből törölje a szakszervezeti tagdíjlevonás megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket, a tagdíjlevonás lehetősége a közszférában a jelenleg hatályos szabályok szerint maradjon fenn a jövőben is.

Budapest, 2023. augusztus 14.

                                                                                         dr. Schnider Marianna

           SZTDSZ alelnök,

SzMDSz érdekvédelmi alelnök