Bármely munkahelyen előfordulhat, hogy a munkáltató adminisztratív hiba vagy egyéb ok folytán több munkabért (illetményt) folyósít a dolgozónak, mint amennyi őt törvényesen megilletné. De hogyan rendezhetik a túlfizetett munkabért?

A Munka törvénykönyve rögzíti, hogy a munkavállaló részére járó munkabért – eltérő megállapodás hiányában – utólag, legalább havonta egy alkalommal kell elszámolni. A kifizetett munkabér elszámolásáról a tárgyhónapot követő hónap tizedik napjáig írásbeli tájékoztatást kell adni.

Fontos, hogy a tájékoztatásnak olyannak kell lennie, hogy a munkavállaló az elszámolás helyességét, a levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja.

Ha a munkabér tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően olyan ok következne be, amely miatt az elszámolás módosítása szükséges (például a hónap utolsó napjaiban keresőképtelen lett a dolgozó, amire a teljes bére helyett a betegszabadságra járó díjazás illeti meg), a munkabér-elszámolást a munkáltató módosítja, és erről legkésőbb a következő havi munkabér elszámolásakor tájékoztatnia kell a dolgozót. Ha a munkavállaló kevesebb bért kapott, a munkabér-különbözetet a következő havi munkabérrel egyidejűleg ki kell fizetni. Ha viszont az őt megillető bérnél magasabb összeget fizettek ki a dolgozónak, akkor a munkáltató a többletkifizetést az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint levonhatja.

Előfordulhat, hogy a hibát később fedezi fel a munkáltató, például egy ellenőrzés során. A jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelése fő szabály szerint a kifizetéstől számított hatvan napon belül lehetséges. E határidőn belül lényegtelen, milyen okból és mekkora összegben került sor a túlfizetésre, a munkáltató a munkabér-különbözetet visszakövetelheti.

Ha azonban hatvan nap eltelt a kifizetéstől, a jogalap nélkül kifizetett munkabér csak akkor követelhető vissza, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő.

A bírói gyakorlat szerint, ha a munkavállalónak a jogalap nélkül kifizetett munkabér tekintetében a kifizetés alaptalanságát bizonyítottan fel kellett ismernie, a munkáltató a munkabér teljes összegét 60 napon túl – elévülési időben – visszakövetelheti, amit nem érint a munkáltatónak a kifizetést illetően nem kellően körültekintő eljárása. A perbeli esetben a közalkalmazott fizetés nélküli szabadságot vett igénybe, amelynek tartama alatt a munkáltató tévesen mégis számfejtette és átutalta részére az illetményét. Az eljárás során kiderült, hogy a munkáltató ugyan nem járt el kellő körültekintéssel és az egyébként irányadó gyakorlatnak megfelelően a fizetés nélküli szabadság engedélyezése tárgyában, ez azonban nem változtat azon, hogy a dolgozó tudta azt, hogy a folyamatos és rendszeres utalások mögött valójában jogalap nélkül kifizetett munkabér van, és nem vitatta annak összegét sem. A munkáltató tehát jogosan követelte vissza a tévesen kifizetett, többhavi illetményt.

Egy másik perben a bíróság kimondta, hogy ha a munkáltató a munkabér kifizetésével kapcsolatban részletes írásbeli elszámolást nem adott, a kiszámítás helyessége nem volt ellenőrizhető, akkor a munkavállalótól nem volt elvárható, hogy a több jogcímen egy összegben átutalt járandóság hibás számításából adódó túlfizetést felismerje. Csak hogy érzékeltessük az összeg nagyságrendjét: a perbeli esetben a vezető beosztású munkavállaló részére prémium, felmentési időre járó bérkülönbözet és végkielégítés különbözet címen összesen nettó 7 820 501 forintot utaltak át, amelyből nettó 1 431 628 Ft volt jogalap nélkül kifizetett munkabér. A bíróság szerint azonban a különbözeti összeg az átutalt összeghez képest nem volt jelentős mértékű.

Az ítélkezési gyakorlat szerint a visszafizetésre köteles munkavállaló a nettó összeggel tartozik, ha az adót a munkáltató állapította meg; ilyen esetben a levont adót a munkáltató igényelheti vissza.

A jogalap nélkül kifizetett munkabért a munkáltató fizetési meghagyásos vagy bírósági eljárásban követelheti vissza. A Munka törvénykönyve azonban lehetővé teszi, hogy a munkáltató igényét fizetési felszólítással érvényesítse, ha a visszakövetelt összeg nem haladja meg a kötelező legkisebb munkabér háromszorosát. A fizetési felszólítást írásba kell foglalni. A bírói gyakorlat szerint a fizetési felszólítást a munkáltató 30 napos határidőben adhatja ki. Amennyiben a dolgozó a fizetési felszólításban foglaltakat vitatja, azt bíróságon támadhatja meg. A keresetlevelet a fizetési felszólítás közlésétől számított 30 napon belül kell előterjeszteni.

Nincs tehát arra lehetőség, hogy a jogalap nélkül kifizetett munkabért a munkáltató egyszerűen levonja a munkavállaló fizetéséből. A munkabérből való levonásnak jogszabály vagy – a levonásmentes munkabérrészig – végrehajtható határozat alapján van helye. Ezen kívül a munkáltató akkor vonhatja le követelését a munkabérből, ha az előlegnyújtásból ered (erre láthattunk példát a munkabér-elszámolás módosításánál), vagy ha a munkavállaló a levonáshoz hozzájárult.

Dr. Schnider Marianna alelnök, munkajogi szakjogász