A jogviszony létesítésének következő kérdése: határozott vagy határozatlan időre jön létre?

A Kjt. szerint főszabály, hogy a közalkalmazotti jogviszony határozatlan időre történő kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre.

A határozott idejű közalkalmazotti jogviszony létesítése kivételes. A törvény két esetben engedi, hogy határozott időre történjen a kinevezés:

• helyettesítés céljából vagy
• meghatározott munka elvégzésére, illetve feladat ellátására.

Ettől eltérni csak törvényben meghatározott esetben lehet – erre többek között a Munka törvénykönyvében is találunk példát, azon jogviszonyok esetében, amelyek létesítéséhez hatósági engedély szükséges (ld. lejjebb). A szociális ágazatra nem vonatkozik speciális szabály. (Megjegyezzük, hogy a prémiumévek programban való részvételhez is az szükséges, hogy a résztvevő hozzájáruljon jogviszonyának határozott idejű jogviszonnyá történő módosításához).

Ha ezeknek a feltételeknek a kinevezés nem felel meg, nem helyettesítésre vagy meghatározott munka elvégzésére jön létre a jogviszony, akkor határozatlan idejűnek kell tekinteni, a határozott időre vonatkozó kikötés ellenére is.

A munkaviszony létesítése némileg eltér ettől. A Munka törvénykönyve (Mt.) szerint a munkaviszony tartamát a munkaszerződésben kell meghatározni, ennek hiányában a munkaviszony határozatlan időre jön létre. Itt bármikor dönthetnek úgy a felek, hogy határozott időre szóló munkaszerződést kötnek, nem csak helyettesítés stb. esetén. Ez a szabály vonatkozik azokra a szociális dolgozókra is, akik egyházi vagy civil fenntartású intézménynél dolgoznak. Korlátok persze itt is vannak, például munkáltatói jogos érdek nélkül tilos a munkaviszony meghosszabbítása vagy a hat hónapon belüli ismételt létesítése (részletesebben ld. alább).

Mind a közalkalmazottak, mind a munkaviszonyban állók esetén alkalmazni kell az Mt. 192. §-át, a határozott idejű munkaviszony szabályairól. Ez a következőket írja elő:

A határozott idejű munkaviszony tartamát naptárilag vagy más alkalmas módon kell meghatározni. A munkaviszony megszűnésének időpontja nem függhet kizárólag a fél akaratától, ha a felek a munkaviszony tartamát nem naptárilag határozták meg. Ez utóbbi esetben a munkáltató tájékoztatja a munkavállalót a munkaviszony várható tartamáról.

Mit jelent mindez? Naptárilag határozzuk meg a jogviszony tartamát, ha a kinevezés/munkaszerződés napra pontosan meghatározza a jogviszony befejező időpontját, például, ha az adott projekt, amelynek keretében foglalkoztatják a dolgozót, december 31-ig tart vagy három hónapos fizetés nélküli szabadságon lévő munkatársat kell helyettesíteni stb.

"Más alkalmas mód" lehet például, ha kikötik, hogy a helyettesített kolléga közeli hozzátartozójának ápolására igénybe vett fizetés nélküli szabadság idejére szól a kinevezés. A lényeg, hogy olyan körülmény legyen, ami biztosan bekövetkezik, a felek akaratától függetlenül (a fizetés nélküli szabadság véget ér, ha a hozzátartozó meggyógyul).

Ha nem naptárilag határozzák meg a jogviszony tartamát, nem alkalmazhatnak olyan kikötést, amely valamelyik fél – rendszerint a munkáltató – akaratától, egyoldalú döntésétől teszi függővé a jogviszony végét, például, hogy addig tart a jogviszony, amíg a munkáltató (nem dönt úgy, hogy) megszünteti az adott telephelyet.

Ha nem naptárhoz kötött a jogviszony vége, a munkáltató köteles tájékoztatni a munkavállalót/közalkalmazottat a munkaviszony várható tartamáról. A hangsúly a „várható tartamon” van: előfordul, hogy a tájékoztatásban szereplő időpontnál hamarabb vagy később következik be az a körülmény, amelyhez a határozott időtartam lejárta kötődik, a jogviszony ekkor szűnik meg, nem a tájékoztatásban szereplő időpontban.

Az Mt. szerint a határozott idejű munkaviszony tartama az öt évet nem haladhatja meg. Ebbe az időtartamba be kell számítani a meghosszabbított és az előző határozott időre kötött munkaszerződés megszűnésétől számított hat hónapon belül létesített újabb határozott tartamú munkaviszony tartamát is.

Ha ennek ellenére öt évnél hosszabb időtartamot kötöttek ki, a kinevezés/munkaszerződés ebben a részében érvénytelen lesz, azaz a határozott időre szóló kikötést nem lehet alkalmazni, helyette a Kjt. vagy az Mt. általános szabálya lép be, vagyis a jogviszony határozatlan időtartamra jön létre. Kivéve, ha az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg – ez esetben az egész kinevezés/munkaszerződés érvénytelen lesz, a munkáltató köteles haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni a jogviszonyt.

Az ötéves szabály alól egy kivétel van: Ha a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges (pl. „munkavállalási engedély” harmadik országbeli állampolgárok számára), a munkaviszony legfeljebb az engedélyben meghatározott tartamra létesíthető. Az engedély meghosszabbítása esetén az újabb határozott idejű munkaviszony tartama – a korábban létesített munkaviszony tartamával együtt – az öt évet meghaladhatja.

A határozott idejű munkaviszony meghosszabbítása vagy a határozott idejű munkaviszony megszűnését követő hat hónapon belüli ismételt létesítése csak munkáltatói jogos érdek fennállása esetén lehetséges. A megállapodás nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekének csorbítására.

Hogy adott esetben jogszerű-e a többszöri hosszabbítás vagy az ismételt határozott idejű szerződés/kinevezés, mindig az adott esettől függ, nem tudunk olyan általános tanácsot vagy iránymutatást adni, ami minden esetre igaz lenne. Mindenesetre fogjunk gyanút a többedik három hónapos szerződésnél, de árulkodó lehet az is, ha mindenkinek meghosszabbítják a munkaviszonyát, kivéve azét, aki szakszervezeti tisztséget vállalt vagy akiről kiderült, hogy várandós.

Gyakori tévedés, hogy a határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakul, ha a munkavállaló az időtartam lejártát követően legalább egy munkanapot, közvetlen vezetője tudtával tovább dolgozik. Ezt a szabályt a régi Mt. tartalmazta, a 2012 óta hatályos új Mt. viszont nem. Hogy lehet mégis kezelni az ilyen helyzetet?

A munkaszerződést annak lejárta előtt módosítani lehet, és így határozatlan idejűvé változtatható. Ha ez nem történik meg, és a munkavállaló tovább dolgozik, azzal a jogviszony fennmarad, de érvénytelen munkaszerződés alapján, mivel a munkaszerződést vagy legalábbis annak módosítását a határozatlan időtartamúvá alakításról nem foglalták írásba. Erre csak a munkavállaló hivatkozhat, a jogviszony létrejöttétől / a munkaszerződés módosításától számított harminc napon belül. Az Mt. szerint az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – a munkáltató köteles azonnali hatállyal megszüntetni, feltéve, hogy az érvénytelenség okát a felek nem hárítják el (azaz új munkaszerződést kötnek vagy meghosszabbítják a régit). Mivel a munkaszerződés a munkáltató oldalán felmerült okból, az írásba foglalás elmaradása miatt érvénytelen, a megszűnéskor a munkáltató köteles annyi időre járó távolléti díjat a munkavállalónak megfizetni, amennyi a munkáltató felmondása esetén járna, és megfelelően alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is. Ha a munkavállaló nem hivatkozik harminc napon belül a munkaszerződés érvénytelenségére, a munkaszerződés érvényes lesz, mégpedig úgy kell tekinteni, hogy határozatlan időtartamú munkaviszony áll fenn a felek közt.

A határozott időtartamú munkaszerződést/kinevezést a felek bármikor módosíthatják határozatlan idejűre. A határozatlan időre szóló kikötést is lehet módosítani úgy, hogy a jogviszony határozott időtartamú legyen, de ha például a munkáltató azzal a célzattal változtatja határozott idejűvé a jogviszonyt, hogy ezáltal mentesüljön az általa egyébként elhatározott felmondással kapcsolatos anyagi kötelezettségei alól, a munkaszerződésnek ez a módosítása semmis, ezért érvénytelen (BH1996. 399.).

Ha úgy érzed, nincs minden rendben a határozott idejű szerződésed körül, kérj segítséget a szakszervezettől! Ha a szociális ágazatban dolgozol, állj ki magadért, és keress minket!

Szociális Munkások Demokratikus Szakszervezete -

Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete