Mai bejegyzésünkkel egy régi mulasztásunknak teszünk eleget: következik tájékoztató anyagunk a választott szakszervezeti tisztségviselő munkajogi védelméről.

A munkajogi védelem rendeltetése

A választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló védettségéről a Munka törvénykönyve 273. §-a rendelkezik.

A szakszervezeti tisztségviselő a szakszervezeti tevékenysége során óhatatlanul konfrontálódik a munkáltatóval. A munkajogi védelem célja, hogy a tisztségviselőt megvédje a hátrányos megkülönböztetéstől, attól, hogy szakszervezeti tevékenysége miatt megszüntessék a munkaviszonyát vagy eltávolítsák a tagság köréből, és így ellehetetlenítsék a szakszervezet működését. A szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem rendeltetése a szakszervezet zavartalan működésének biztosítása, a felsőbb szakszervezet az egyetértési jogát rendeltetésszerűen köteles gyakorolni (EBH2003. 967.).

A munkajogi védelem lényege, hogy egyes, a tisztségviselőt érintő munkáltatói intézkedések megtételéhez a szakszervezet előzetes egyetértése szükséges. A hatályos törvény két ilyen intézkedést sorol fel: ilyen egyrészt a tisztségviselő munkaviszonyának a munkáltató által felmondással történő megszüntetése, másrészt az Mt. 53. §-a szerinti intézkedés, azaz a tisztségviselő munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatása.

A régi Mt. előzetes egyetértéshez kötötte a munkaviszony munkáltató általi rendes felmondással történő megszüntetését, valamint a munkavállaló kirendelését, tizenöt munkanapot elérő kiküldetését, más munkáltatónál történő foglalkoztatását, továbbá az átirányítását, ha ez a munkavállaló más munkahelyre való beosztásával járt. A tisztségviselővel szemben alkalmazandó rendkívüli felmondás előtt előzetesen ki kellett kérni a megfelelő szakszervezeti szerv véleményét, illetve a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásáról, valamint a változó munkahelyre alkalmazott tisztségviselő más munkahelyre való beosztásáról a megfelelő szakszervezeti szervet előzetesen értesíteni kellett. A hatályos törvény ezek közül sem az előzetes vélemény kikérésének, sem az előzetes értesítés kötelezettségét nem írja elő a munkáltató számára.

A munkajogi védelem csak a ténylegesen működő szakszervezet tisztségviselőjét illeti meg. A választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló munkajogi védelemre nem tarthat igényt, ha a szakszervezet a nyilvántartásba történt bejegyzés ellenére ténylegesen nem működik (EBH2000. 239.). A munkaügyi perben vizsgálni lehet, hogy a szabályszerűen létrejött szakszervezet ténylegesen létezik-e, és ennek következtében a megválasztott tisztségviselőt megilleti-e a jogszabály által előírt védelem (BH2000. 320.).

A munkajogi védelem alanya

A védelem a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállalót illetheti meg. Nagyon lényeges, hogy a tisztségviselő megválasztása mindig a szakszervezet alapszabályának megfelelően történjen, vita esetén ugyanis a szakszervezetnek kell bizonyítania, hogy valóban megválasztották és szabályosan választották meg a tisztségviselőt.

A választott szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem már a megválasztása időpontjától fennáll, függetlenül attól, hogy a szabályszerűen megalakított szakszervezet bírósági nyilvántartásba vételére csak utóbb került sor. A munkajogi védelmet ugyanis nem érinti a törvény által a társadalmi szerv számára előírt az a kötelezettség, hogy a megalakulását követően nyilvántartásba vételt kell kérnie; ennek ugyanis a társadalmi szervezet jogi személyiségének keletkezése szempontjából van jelentősége, amely nincs összefüggésben a szakszervezeti tisztségviselő munkajogi védelmével (BH2000. 509.).

A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv

A szakszervezet előzetes egyetértési jogát a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv gyakorolja. A közvetlen felsőbb szakszervezeti szervet elsősorban a szakszervezet alapszabálya rögzíti, ennek hiányában a szakszervezet nyilatkozata irányadó.

A szakszervezet a szervezeti rendjét maga jogosult meghatározni, ez magában foglalja az előzetes egyetértési jog gyakorlására jogosult szerv megjelölését is. Ha a munkáltató az egyetértés megadását kérte a szakszervezettől, és az egyetértését megadta, a munkáltató ennek alapján – általában további vizsgálat nélkül – intézkedhet (EBH2005. 1336.).

A gyakorlatban a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv jogát gyakorolhatja például alapszervezeti tisztségviselő esetében az alapszervezet taggyűlése vagy a szakszervezet ügyvezető szerve, az ügyvezető szerv tisztségviselője felett a szakszervezet döntéshozó szerve (pl. közgyűlés), de előfordul, hogy az ágazati vagy országos szakszervezeti szövetséget jelölik meg közvetlen felsőbb szakszervezeti szervként. Megítélésünk szerint egyébként ez utóbbi gyakorlat téves, annak ellenére is, hogy nagyobb súlya lehet adott esetben, ha a konföderációtól kell az előzetes egyetértést kérni.

Ha a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló munkaviszonyának felmondással történő megszüntetéséhez szükséges egyetértés megadására jogosult szervet a szakszervezet belső szabályzata nem határozza meg, a bíróság jogszerűen veszi figyelembe a szakszervezet álláspontját és az általa követett gyakorlatot (EBH2000. 238.).

Az Mt. nem írja elő, de az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség körében elvárható, hogy a szakszervezet a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv megnevezéséről és elérhetőségéről tájékoztassa a munkáltatót. Az EBH2009. 2066. ítélet szerint, amennyiben a munkáltató kellő gondossággal megkereste a szakszervezetet a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának felmondással való megszüntetéséhez szükséges hozzájárulás megadása iránt, és azt megkapta, a perben nem értékelhető a terhére az, hogy az intézkedő szakszervezeti szerv nem volt jogosult a hozzájárulásra.

A munkajogi védelem időtartama

Az Mt. 273. § (2) bekezdése szerint a védelem a tisztségviselőt megbízatásának idejére és annak megszűnését követő hat hónapra illeti meg, feltéve, ha a tisztségét legalább tizenkét hónapon át betöltötte.

Ahogy arról korábban szó esett, a védettség a megválasztás időpontjától fennáll, abban az esetben is, ha a szakszervezet nyilvántartásba vételére csak utóbb kerül sor. Ennek ellenére találkoztunk már olyan téves értelmezéssel is, hogy a védelem csak akkor illeti meg a tisztségviselőt, ha az legalább egy éven át betöltötte a tisztségét. Ez természetesen nem így van, a tizenkét hónapnak csak akkor van jelentősége, ha a megbízatás megszűnik.

A védett tisztségviselők száma

Az Mt. 273. § (3) bekezdése határozza meg, hogy a szakszervezet az egyes munkáltatóknál hány tisztségviselőt jelölhet meg védettként.

A szakszervezet az Mt. 236. § (2) bekezdésében foglaltak szerint önállónak minősülő telephelyen foglalkoztatott tisztségviselők közül jogosult tisztségviselőt megjelölni, a megjelölhető tisztségviselők száma a telephelyen foglalkoztatott munkavállalók számától függően sávosan nő. Így ha a munkavállalóknak a naptári év első napján a megelőző naptári évre számított átlagos statisztikai létszáma az ötszáz főt nem haladja meg, egy tisztségviselő, ötszáz és ezer fő közti munkavállalói létszám esetén két tisztségviselő, ezer és kétezer fő közt három, kétezer és négyezer fő munkavállaló közt négy, végül négyezer főt meghaladó munkavállalói létszám esetén öt tisztségviselő jelölhető meg védettként.

Nagyon lényeges, hogy nem minden telephelyen lehet tisztségviselőket megjelölni, hanem csak az ún. önállónak minősülő telephelyeken. Az Mt. 236. § (2) bekezdése alapján önállónak minősül a munkáltató telephelye, ha vezetője az üzemi tanácsot megillető egyes részvételi jogok tekintetében jogkörrel rendelkezik. Megítélésünk szerint, amennyiben az Mt. 262-264. §-aiban felsorolt tárgykörök közül akár egyetlen tekintetében is jogkörrel rendelkezik a telephely vezetője, a telephely önállónak minősül. Az Mt. az üzemi tanács választhatósága szempontjából határozza meg az önálló telephely fogalmát, a tisztségviselők védelme szempontjából azonban közömbös, választottak-e üzemi tanácsot az adott telephelyen.

A védelemben részesíthető tisztségviselők számát nem a szakszervezet taglétszáma, hanem a telephelyen foglalkoztatott munkavállalók létszáma alapján kell meghatározni, a szakszervezet taglétszámának nincs jelentősége. Lényeges még, hogy a tisztségviselő akkor részesülhet védelemben, ha az adott telephelyen foglalkoztatják. 

Az Mt. 273. § (4) bekezdése alapján, az Mt. 273. § (3) bekezdésében megjelölt tisztségviselőn túlmenően a védelem megilleti a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet alapszabály szerinti legfelsőbb szerve által megjelölt egy tisztségviselőt. Munkáltatónként egy-egy főt tehát a szakszervezet döntéshozó szerve (taggyűlés, küldöttgyűlés) is megnevezhet.

Az Mt. 273. § (5) bekezdése szerint a szakszervezet akkor jogosult a (3)-(4) bekezdésben foglaltak szerint megjelölt tisztségviselő helyett másik tisztségviselőt megjelölni, ha a tisztségviselő munkaviszonya vagy szakszervezeti tisztsége megszűnt. Vagyis amíg a tisztségviselő mandátuma (és munkaviszonya) tart, a szakszervezet nem dönthet úgy, hogy visszavonja a védettséget és más személyt jelöl meg, még akkor sem, ha az adott esetben nagyobb veszélynek van kitéve.

A munkajogi védelemhez kötődő eljárási rend, a jognyilatkozat pótlása

A szakszervezet a munkáltatói intézkedéssel (a tervezett felmondás vagy munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás) kapcsolatos álláspontját a munkáltató írásbeli tájékoztatásának átvételétől számított nyolc naptári napon belül írásban közli. A tájékoztatásnak, ha a szakszervezet a tervezett intézkedéssel nem ért egyet, az egyet nem értés indokait tartalmaznia kell. Ha a szakszervezet véleményét a fenti határidőn belül nem közli, úgy kell tekinteni, hogy a tervezett intézkedéssel egyetért.

A munkáltatónak nyilvánvalóan meg kell jelölnie, mely tisztségviselővel szemben milyen intézkedést helyez kilátásba, a tájékoztatásnak konkrétan tartalmaznia kell, milyen munkáltatói intézkedéshez kéri a felsőbb szakszervezeti szerv előzetes egyetértését. Vitatott azonban, tartalmaznia kell-e a tervezett munkáltatói intézkedés indokolását is. Megítélésünk szerint a szakszervezet csak az intézkedés hátterének ismeretében tud felelős döntést hozni, ezért a munkáltatónak a tervezett intézkedés megjelölése mellett annak indokait is meg kell jelölnie.

A korábbi szabályozástól eltérően a törvény nem tartalmazza, mikor alapos az egyet nem értés indokolása, de a korábbi gyakorlat irányadó lehet a továbbiakban is. Azaz akkor lehet megtagadni az egyetértést, ha a tervezett intézkedés végrehajtása elnehezítené annak a szakszervezeti szervnek a működését, melyben a munkavállaló választott tisztséget visel – feltéve, hogy az intézkedés elmaradása a munkáltatóra nézve aránytalan, súlyos hátránnyal nem jár –, vagy a szakszervezet érdek-képviseleti tevékenységében történő közreműködés miatti hátrányos megkülönböztetést eredményezne.

Amennyiben a felsőbb szakszervezeti szerv nem ért egyet a munkáltató tervezett intézkedésével, az egyetértés hiányában a munkáltató az intézkedést jogszerűen nem hajthatja végre. Két eset lehetséges: a munkáltató vagy eláll a szándékától, vagy bírósághoz fordul, és a bíróságtól kéri a jognyilatkozat pótlását.

Ezzel kapcsolatban már korábban is számos bírósági határozat született:

Az EBH2000. 240. ítélet indokolása szerint a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez szükséges egyetértésre is vonatkozik a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye. Ezért az egyetértés csak akkor tagadható meg, ha ez a jog társadalmi rendeltetésével összhangban van.

Az EBH2004. 1147. ítéletben rögzítette a bíróság, hogy a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonya felmondásához a szakszervezet részéről megtagadott egyetértés a bíróság ítéletével nem pótolható, ha a munkaviszony megszüntetése bizonyítottan a szakszervezeti, érdekvédelmi tevékenység elnehezülését okozza. Ennek megállapításánál nem kizáró körülmény a szakszervezeti vezetőség nagyobb létszáma.

Az EBH2001. 459. ítéletben kimondta a bíróság, hogy a szakszervezet jognyilatkozatának a bíróság ítéletével való utólagos pótlása a rendes felmondást nem teszi jogszerűvé, mert a szakszervezet választott tisztségviselője munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetése esetén a közvetlen felső szerv egyetértésének előzetesnek kell lennie.

Az egyetértés hiánya a munkáltatói intézkedés meghozatalának akadálya. A BH1994. 288. ítélet szerint a szakszervezeti tisztségviselők védelmére vonatkozó rendelkezés a törvényben megjelölt felmondási tilalmakkal – tartalmából következően – egy tekintet alá esik. Ezért az egyetértés megkérésének elmulasztása a felmondás hatálytalanítását vonja maga után.

A BH1992. 500. ítélet alapján a szakszervezet egyetértési jogának gyakorlása csak a munkáltató konkrét intézkedéséhez kapcsolódhat. Az általános állásfoglalás nem felel meg a tisztségviselőt megillető, a törvényben meghatározott védelem céljainak. A munkaviszony többszöri, különösen eltérően indokolt felmondása esetén az illetékes szakszervezet egyetértését minden esetben ki kell kérni.

A BH2000. 320. ítéletben a bíróság kimondta, hogy a választott szakszervezeti tisztségviselő munkajogi védelme nem függ attól, hogy a szakszervezet a munkáltatónál működik-e. Megítélésünk szerint ez az ítélet meghaladottá vált, mivel az Mt. 270. §-a kizárólag a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet számára biztosítja a törvényben meghatározott jogok gyakorlását.

A munkajogi védelem egyéb kérdései

A választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló munkajogi védelmének jelentőségére utal az Mt. 83. § c) pontja is. Ez alapján a munkavállaló kérelmére a bíróság a munkaviszonyt helyreállítja, ha a munkaviszony megszüntetése a 273. § (1) bekezdésébe ütközött, vagyis az előzetes egyetértés hiányában mondtak fel a tisztségviselőnek.

Az Mt. 232. §-a szerint a munkáltató és a szakszervezet köteles egymást írásban tájékoztatni a képviseletére jogosult, valamint a tisztségviselő személyéről. Ez a bejelentés feltétele a védelemnek is.

A korábbi bírói gyakorlat szerint, ha a munkavállaló mind a szakszervezet, mind az üzemi tanács választott tisztségviselője, a munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez – a valós indokon és a felmondásra esetleg alkalmazandó más jogszabályban írt feltételeken túl – e szervek testületének a jogszabály szerint meghatározott egyetértése szükséges (BH1996. 285.). A többes védelem intézményét a hatályos Mt. eltörölte, így ha az – egyébként szintén védelemben részesülő – üzemi tanács elnöke egyben védett tisztségviselő is, csak a szakszervezettől kell egyetértést kérni. 

Az új Mt. megalkotásakor egyébként az volt az eredeti kormányzati szándék, hogy a munkajogi védelmet eltöröljék. A törvénytervezet egy későbbi változata már tartalmazta a munkajogi védelmet, de a mainál is jóval alacsonyabb védelmi szinten (például csak a kollektívszerződés-kötésre jogosult szakszervezetnél választott tisztséget betöltő és a szakszervezet által megjelölt munkavállalót illette volna meg, önálló telephelyenként legfeljebb egy munkavállaló védelmét biztosította volna a javaslat, további tisztségviselő megjelölésére nem lett volna mód). Ezt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet is kifogásolta, javasolták a védelmi időszak kiterjesztését a tisztség lejárta utáni időre, illetve, hogy olyan intézkedésekre is terjedjen ki a védelem, amelyek akadályozhatják a szervezkedés szabadságára való jog érvényesülését. Ezen kívül pedig javasolták azt is, hogy a munkáltatónál jelenlévő összes szakszervezet tisztségviselőjére érvényesüljön a szabályozás.

Ennek megfelelően lazítottak ugyan a szabályozáson, de megítélésünk szerint továbbra is megkérdőjelezhető, hogy a szabályozás mindenben megfelel-e a munkavállalók üzemi képviselőinek védelméről és kedvezményeiről szóló 135. sz. ILO Egyezménynek. Ez ugyanis előírja, hogy a munkavállalók üzemi képviselőit – köztük a szakszervezeti tisztségviselőket – hatékony védelemben kell részesíteni minden olyan hátrányos intézkedés ellen (beleértve a felmondást is), amelynek indoka az érintett munkavállaló üzemi képviselői minősége vagy ilyen jellegű tevékenysége, szakszervezeti tagsága vagy részvétele a szakszervezet tevékenységében.

A leírtak természetesen a közalkalmazottakra is vonatkoznak.

Ha olvassuk a szakszervezetekről szóló híreket, sajnos több olyan esettel is találkozhatunk, amikor a tisztségviselőt jogellenesen, legtöbbször egyik napról a másikra távolítják el munkahelyéről. A közszférában szerencsére ritkán találkozunk hasonlóval. A munkajogi védelem még mindig az egyik legfontosabb szakszervezeti jogosítvány, ha élünk, és nem visszaélünk vele. És ha önmagában kevés is ahhoz, hogy vonzóvá tegye a „szakszervezeti pályát”, mégiscsak egy érv amellett, hogy merjünk tisztséget vállalni helyben.

Ahogy már korábban is írtuk: a szakszervezet lehetőség – éljetek vele!

Dr. Schnider Marianna munkajogi szakjogász, SzMDSz érdekvédelmi alelnök, SZTDSZ alelnök