Mai posztunkban egy érdekes bírósági határozatot mutatunk be, 2015-ből. Az eset feltehetőleg egy szociális intézményben történt. A bíróság szerint a címben szereplő, a munkáltató tulajdonát képező dolgok "magához vétele", eltulajdonítása a dolog értékétől függetlenül olyan lényeges kötelezettségszegés, amely megalapozza a rendkívüli felmentést. Továbbá, ha nincs védett tulajdonsága, a dolgozó nem hivatkozhat diszkriminációra.

A tényállás szerint a munkáltató táskaellenőrzést tartott, amelynek során az érintett dolgozónál tíz darab szemeteszsákot és öt szelet löncshúst találtak. Az eseményről a munkáltatói jogkör gyakorlóját öt nappal később értesítették. A részlegvezető másnap ismertette az érintett munkavállalókkal az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvben foglaltakat – amelynek valóságát a dolgozó elismerte –, továbbá tájékoztatást adott arról, hogy személyes meghallgatásukra harmadnap kerül sor. A dolgozó a személyes meghallgatásra kitűzött időpontban nem jelent meg.

A munkáltató a dolgozó közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmentéssel megszüntette. Az intézkedés indokolásában arra hivatkozott, hogy a dolgozó az általa is elismert táskavizsgálatról készült jegyzőkönyvben foglaltak alapján a munkáltatója eszközeit, így tíz darab szemeteszsákot és öt szelet löncshúst jogtalanul eltulajdonított, ezzel szándékos és lényeges kötelezettségszegést követett el, mely a munkatársi bizalmi viszony miatt a közalkalmazotti jogviszony fenntartását az eltulajdonított érték nagyságától függetlenül lehetetlenné teszi.

A dolgozó munkaügyi bírósághoz fordult.

Keresete indokolásaként arra hivatkozott, hogy a löncshús a gondozottaktól származó megmaradt, kidobásra szánt étel volt, amely nem a munkáltató tulajdonát képezte, és értéktelen. A tíz darab szemeteszsák összértéke csupán 400 forint volt, amelyre feltétlenül szüksége volt, és szándéka szerint azokat másnap az intézetbe visszavitte volna. Arra is hivatkozott, hogy a munkáltató megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, mert egyes személyek esetében, akiknél ételmaradékot talált, csak írásbeli figyelmeztetést alkalmazott. Arra is utalt, hogy a munkáltató a felső vezetők nem megfelelő magatartása miatt megfogalmazott kritikájára tekintettel intézkedett vele szemben. 

A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította.

Ítéletének indokolásában azt állapította meg, hogy a dolgozó a tíz darab szemeteszsák elvitelével a munkáltató tulajdonában álló vagyontárggyal sajátjaként rendelkezett, annak elvitelére engedélyt nem kért és nem is kapott, ezért az elkövetési értéktől függetlenül, magatartása alapját képezhette jogviszonya azonnali hatályú megszüntetésének.

Az egyenlő bánásmód megsértésére való hivatkozást nem találta megalapozottnak, és megállapította, hogy a felperes dolgozó a bíróság felhívása ellenére nem jelölte meg azon munkavállalói tulajdonságot vagy jellemzőt, amely miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesült, mint azok a közalkalmazottak, akikre hivatkozott, így ezen érvelése vizsgálat tárgyát sem képezhette. Rögzítette, hogy az egyenlő bánásmód megsértése nélkül a munkáltató kizárólagos hatásköre az egyes közalkalmazottak kötelezettségszegéseinek értékelése.

A dolgozó fellebbezett a döntés ellen, a törvényszék azonban helybenhagyta az ítéletet. Kiemelte, hogy a dolgozó a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 33/A. § (1) bekezdés szerinti munkáltatói azonnali hatályú felmentés alapját képező portai táskaellenőrzésről készült jegyzőkönyvben rögzített, rá vonatkozó megállapításokat nem vitatta, ezért egyértelműen megállapítható volt, hogy a munkáltató engedélye nélküli tevőleges magatartása útján kerültek ki az adott dolgok a munkáltató birtokából, azzal az érintett közalkalmazott sajátjaként kívánt rendelkezni, amely magatartás csak a munkáltatói ellenőrzés eredményeként maradt kísérleti szakban. Magatartása szándékos és lényeges kötelezettségszegésnek minősült, ezért alkalmas a munkáltató és a munkavállaló közötti bizalmi viszony megrendítésére. Az érték nagyságától függetlenül a munkáltató jogszerűen élt az azonnali felmentés lehetőségével.

Az egyenlő bánásmód sérelme kapcsán a törvényszék is rögzítette, hogy a munkavállaló az őt ért hátrányt, vagyis jogviszonya megszűnését valószínűsítette, azonban a jogszabályban rögzített valamely tulajdonságot, amely miatt hátrány érte, nem valószínűsítette, ezért a hátrányos megkülönböztetés nem volt megállapítható.

Kiemelte továbbá, hogy a táskaellenőrzéssel érintett munkavállalók között a munkáltató az intézkedés tekintetében akként tett megkülönböztetést, hogy azon közalkalmazottak, akik csak ételmaradékot próbáltak elvinni a munkáltatótól, írásbeli figyelmeztetésben részesültek, míg azon két személy, aki az alperes tulajdonát képező dolgot is magához vett, azonnali hatályú felmentésben részesült. A két különböző helyzetben lévő csoport ezért nem volt összehasonlítható.

A kirúgott dolgozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Kjt. 33/A. § (1) bekezdésében foglaltakat, az Ebktv. 8. §-át, valamint a Pp. 78. § (1) bekezdésének rendelkezését. Érvelése szerint az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján részben téves tényállást állapítottak meg, mivel az öt darab löncshús tekintetében a munkáltató maga sem kívánta bizonyítani, hogy az a tulajdonát képezte, a tíz darab szemeteszsák tekintetében pedig nem állt fenn eltulajdonítási szándéka, azokat csak saját használatra kívánta igénybe venni azzal, hogy másnap reggel hiánytalanul visszaviszi. A szemeteszsákok összértéke 400 forint volt.

Ugyancsak tényként kérte megállapítani, hogy a munkáltatónál húsz éves közalkalmazotti jogviszonya alatt kifogástalan munkát végzett, mindig szóvá tette a fennálló anomáliákat, a rossz munkakörülményeket, és mindezen nyílt és kritikus magatartására figyelemmel került sor közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésére. Álláspontja szerint a tíz szemeteszsák birtokában tartása nem minősül olyan szándékos és lényeges kötelezettségszegésnek, amely alkalmas a munkáltató és közötte fennálló bizalmi viszony megrendítésére. Téves a jogerős ítélet azon álláspontja, hogy ebben a szemeteszsák értéke nem játszott szerepet, mivel a hosszú idejű kifogástalan munkavégzése mellett ez a magatartás nem alapozhatja meg a jogviszony azonnali hatályú megszüntetését.

Álláspontja szerint az eljáró bíróságok tévedtek, amikor azt állapították meg, hogy a munkáltató magatartása nem ütközött az egyenlő bánásmód követelményébe. Ezt a diszkriminatív eljárást nem csak az a tény bizonyítja, hogy ugyanilyen cselekményt elkövető más személyek közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltató nem szüntette meg, hanem az is, hogy intézkedésének egyedüli oka a nyílt kritikai magatartása volt.

A Kúria a felülvizsgálati kérelmet túlnyomórészt megalapozatlannak találta. 

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás alapján a táskaellenőrzés során a felperesnél a munkáltató öt szelet löncshúst és tíz darab szemeteszsákot talált. Az eseményről a munkáltató jegyzőkönyvet vett fel, amelynek megállapítását a dolgozó nem vitatta. A bíróságoknak ezért abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a jegyzőkönyvben rögzített ezen magatartás, a közalkalmazotti jogviszonyból származó olyan szándékosan elkövetett lényeges kötelezettségszegésnek minősült-e, amely a legsúlyosabb munkáltatói intézkedést megalapozta. A közalkalmazottak tekintetében is irányadó munkavállalói alapvető kötelezettséget rögzítő Mt. 52. § (1) bekezdés d) pontja alapján a közalkalmazott köteles a munkakörének ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást tanúsítani. Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a közalkalmazott azon magatartása, amely a munkáltató tulajdonát képező dolgok magához vételével valósult meg, olyan magatartásnak minősül, amely a munkáltató és a közalkalmazott közötti bizalmat jelentősen megingatta, és azt az általános magatartási követelményt is megsértette, amely szerint a közalkalmazott a munkáltatója tulajdonával sajátjaként nem rendelkezhet. A kötelezettségszegés minősítése nem függ a dolog értékétől, és annak sem volt jelentősége, hogy a közalkalmazottnak milyen érdeke fűződött annak elviteléhez.

Ezért a munkáltató a húsz éve fennálló jogviszonytól függetlenül, a közalkalmazott magatartása alapján jogszerűen dönthetett a közalkalmazotti jogviszony azonnali hatályú megszüntetéséről, az intézkedés megfelelt a Kjt. 33/A. § (1) bekezdésében előírt feltételeknek.

Megalapozatlanul hivatkozott a közalkalmazott az Ebktv. 8. §-ában foglaltak megsértésére is. A törvényszék helytállóan állapította meg, hogy a diszkrimináció megállapítására abban az esetben van lehetőség, ha a hivatkozó fél megjelöli az őt ért hátrányt, valamint azt a védendő tulajdonságot, amely alapján a vele azonos elbírálás alá eső személyekkel szemben hátrányosabb elbánásban részesült. A közalkalmazott a per során az őt ért hátrányt valószínűsítette, védendő tulajdonságot azonban az elsőfokú bíróság felhívása alapján sem jelölt meg, ezért az Ebktv.-ben foglalt valószínűsítési kötelezettségének nem tett eleget. A korábbi kritikai észrevétel, mint védendő tulajdonság az Ebktv. 8. § t) pontjában szabályozott „egyéb helyzete, tulajdonsága” körében, a csoportképzés lehetőségének hiányában nem értékelhető.

A közalkalmazott egyedül a törvényszék perköltség marasztalására vonatkozó rendelkezését panaszolta megalapozottan.

A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek a felperest másodfokú perköltség megfizetésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan azonban a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.(Kúria Mfv. 10.584/2014/5.)

Dr. Schnider Marianna, SZTDSZ - SzMDSz alelnök, munkajogász