Oldalunkon sokat foglalkozunk a munkaidő-beosztás kérdésével: lehet-e, mikor és hogyan módosítani a munkaidő-beosztást, és milyen következményekkel jár a módosítás. Ma közzétett döntésében a Kúria abban foglalt állást, lehetséges-e a munkaidő-beosztás módosítása a felek megállapodásával.

A perbeli esetben a munkáltató hathavi munkaidőkeretet alkalmazott, a munkaidő-beosztást egy héttel előre függesztették ki a faliújságra. Ha a munkaidő-beosztásban változás történt, arról is a faliújságról értesülhettek a dolgozók. Ha a tárgynapot megelőző négy napon belül kellett a beosztást módosítani, arról szóban tájékoztatták a dolgozókat, majd írásban rögzítették, hogy a munkáltató és a munkavállaló kölcsönösen megállapodott a beosztás módosításáról. Ha az adott napra vonatkozóan kellett a beosztást módosítani, utólag foglalták írásba a megállapodást. Erre formanyomtatványt is rendszeresítettek, amely az eredeti és a módosított beosztást is tartalmazta. 

Munkaügyi ellenőrzés során a hatóság a munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezések betartását vizsgálta, és megállapította, hogy a munkáltató megsértette a munkaidő-beosztás szabályaira vonatkozó rendelkezéseket. A másodfokú hatóság az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta, és megállapította azt is, hogy nem lehet eltérni a Munka törvénykönyve (Mt.) előírásától, miszerint a munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be.

A munkaügyi bíróság a hatóságok határozatait hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a munkaidő-beosztás négy napon belüli módosítására a munkavállalókkal való megbeszélést követően került sor. A váratlan megrendelés esetén lehetősége van a munkáltatónak a munkavállaló munkaidő-beosztásának négy napon belüli módosítására, amely munkáltatói intézkedés visszaéléshez nem vezethet. A megrendelések teljesítése érdekében szükség volt a műszakok átszervezésére, módosítására, amely megfelelt az Mt. 6. §-ában rögzített elveknek.

A Kúria döntésében egyetértett a bíróság érdemi döntésével, az abban kifejezett jogértelmezéssel azonban nem.

Az ügyben mindenekelőtt az képezte vita tárgyát, hogy a munkaviszonyban álló felek megállapodása alapján el lehet-e térni az Mt.-nek a munkaidő-beosztás módosítását korlátozó rendelkezéseitől, miszerint „a munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást, a gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább négy nappal korábban módosíthatja”.

Az Mt.-nek „A munka- és pihenőidő” cím alatti rendelkezéseitől való eltérést az „Eltérő megállapodás” alcím alatti 135. § szabályozza. Ez sorolja fel az ún. kógens szabályokat, amelyektől a felek megállapodása és kollektív szerződés sem térhet el, továbbá azokat a szabályokat, amelyektől kollektív szerződésben és kizárólag a munkavállaló javára lehet eltérni. A munkaügyi hatóság által hivatkozott rendelkezés azokat a tényezőket határozza meg, amelyeket a munkáltató a munkaidő beosztása során köteles figyelembe venni. Az ettől való eltérés azt jelenti, hogy a munkaidő-beosztásnak kollektív szerződésben történő szabályozása esetén a munkaidő-beosztás meghatározásakor a munkavállalókra kedvezőbb további szempontok is érvényre juttathatók.

A Kúria által vizsgált rendelkezés viszont a már közölt munkaidő-beosztás utólagos módosításának feltételeit határozza meg akként, hogy a munkáltatónak az adott napra vonatkozó beosztás (legalább 4 nappal korábban történő) módosítására ad lehetőséget, ha a gazdálkodásban vagy a működésben előre nem látható körülmény merül fel. Ettől a szabálytól a felek eltérő megállapodását a törvényhozó nem zárta ki és nem korlátozta.

A munkaidő-beosztás alapvető elveit tartalmazó, a munkavállalók lényeges jogai (egészséges és biztonságos munkavégzés) védelmét és a munkáltató gazdasági érdekeit érvényre juttató szabályát nem lehet kiterjesztően értelmezni. A törvényhozó azokon a területeken, ahol a kollektív szerződésben vagy a munkavállalóval történő megállapodástól való eltérés lehetőségét korlátozni akarta, ott pontosan – szakasz és bekezdés megjelölésével – meghatározta az adott szabályt, amelyek között ez a rendelkezés nem szerepel. Mindebből az következik, hogy a munkaidő-beosztás módosítását a felek megállapodása alapján az Mt. 97. § (5) bekezdésében foglalt indokok és az ott meghatározott határidő vonatkozásában a törvény nem zárja ki.

Ez azonban nem jelenti a megállapodás „korlátlanságát”, az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítására irányuló, a munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályokban írt kötelezettségeit a munkáltató az ilyen tartalmú megállapodások megkötésekor is köteles betartani, a megállapodások nem sérthetik az Mt. más, a munkavállalók szabad rendelkezési jogát biztosító, vagy a munka díjazására vonatkozó szabályokat sem.

Az ügyben a tanúvallomások alátámasztották, hogy a munkáltató által kezdeményezett, a hatóságok által vizsgált, az előzetes beosztástól eltérő munkavégzés minden esetben, az erről szóló megállapodások utólagos írásba foglalása esetén is a felek megállapodásán alapult. Az érintetteknek lehetőségük volt arra, hogy azt visszautasítsák. Arra nézve, hogy a felperes ezen munkavállalókkal szemben szankciókat alkalmazott volna vagy retorziót helyezett volna kilátásba, nem merült fel adat. A munkaidő-beosztás módosításához kapcsolódó díjazás jogszerűsége nem volt az ellenőrzés tárgya, ezért ezt a munkaügyi bíróság sem vizsgálta és a felülvizsgálati eljárásnak sem képezhette a tárgyát. (Mfv.III.10.300/2017/6.)

Részünkről ehhez még röviden hozzátennénk:

A megállapodás a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatával jön létre. A megállapodásra is igaz a törvénynek azon rendelkezése, miszerint az Mt. Második Részében foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el. Tehát a dolgozó nem köteles beleegyezni a munkaidő-beosztása módosításába, és ha beleegyezik, a megállapodás csak akkor lesz jogszerű, ha az eltérés a javára történik. Ami az esetek többségében nem olyan egyértelmű, tekintve, hogy ezzel minimum a túlmunkadíjazástól elesik.

Ha a dolgozó nem egyezik bele a beosztás módosításába, a munkáltató rendkívüli munkaidőként, azt ellentételezve, elrendelhet az eredeti munkaidő-beosztástól eltérő munkavégzést, az utasítást pedig a dolgozó köteles végrehajtani.

Mindezeket most nem fejtjük ki bővebben, mivel részletesen írtunk róla, például itt és itt.

 Dr. Schnider Marianna alelnök, munkajogász, SZTDSZ - SzMDSz