Az elmúlt években a blogon és a Facebook-oldalainkon is sokat foglalkoztunk a sztrájkjoggal kapcsolatos kérdésekkel, már csak azért is, mert az utóbbi évek – emlékeink szerint – utolsó ágazati sztrájkja 2016. április 20-án a szociális ágazatban zajlott, a Szociális Ágazati Sztrájkbizottság (ATESZ, BDDSZ, SzMDSz, SZTDSZ) felhívására. Az utóbbi hetek, hónapok eseményeinek tükrében viszont nem árt átismételni, ki és hogyan élhet a munkabeszüntetés jogával. (Figyelem, összefoglalónk nagy mennyiségben tartalmazhatja korábbi írásaink megállapításait is.)

Tisztázzuk a fogalmakat!

A munkaharc a munkavállalói és munkáltatói oldal által alkalmazható nyomásgyakorlási eszközökből álló rendszer. A történelem folyamán főként a munkavállalók által alkalmazható kollektív akciók sora bővült. A munkavállalók által gyakran alkalmazott eszköz a blokád, a munkalassítás, a túl szabályszerű munkavégzés, a túlóra megtagadása, a visszaélés az évi rendes szabadsággal. Vannak üzemen kívül alkalmazható eszközök, mint a tüntetés, a bojkott vagy az ülősztrájk, illetve üzemen belül és kívül egyaránt megvalósítható akciók, mint az aláírásgyűjtés, a petíció vagy az éhségsztrájk. A felsorolt akciók minősítése kétséges, általában nem részesülnek a sztrájkot megillető védelemben. A munkáltató rendelkezésére álló eszköz a kizárás, a kollektív létszámleépítés, a rejtett feketelistázás vagy a blokád.

A direkt akciók legalapvetőbb formái a sztrájk, illetve a kizárás. Utóbbi egy vagy több munkáltató olyan szervezett akciója, amelynek során általában egy sztrájkra vagy azzal való fenyegetésre reagálva a munkáltató nem engedi be a munkavállalókat a munkavégzés helyére, nem fizet bért, hogy ily módon nyomást gyakoroljon rájuk, s közvetetten rábírja őket a sztrájk befejezésére, a sztrájkfenyegetés visszavonására. A kizárásról mint a munkáltató eszközéről a magyar szabályozás hallgat, ami tilalomként értelmezhető.

Az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdése biztosítja a munkavállalók sztrájkjogát: „Törvényben meghatározottak szerint a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy egymással tárgyalást folytassanak, annak alapján kollektív szerződést kössenek, érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, amely magában foglalja a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát.” A sztrájkról külön törvény, a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (Sztrájktv.) rendelkezik.

A sztrájk fogalmát a Sztrájktv. nem határozza meg, az abban foglaltak alapján viszont az alább definíció rajzolódik ki: „A sztrájk a munkavállalók csoportjának ideiglenes és előre bejelentett munkabeszüntetése saját, illetve más munkavállalói csoportok gazdasági és szociális érdekeinek előmozdítása érdekében.” (Kajtár Edit: Magyar sztrájkjog a nemzetközi és az európai szabályozás fényében. Phd értekezés )

A Sztrájktv. a sztrájk alapesetén kívül két speciális esetet fogalmaz meg. A Sztrájktv. 1. § (4) bek.-e említi a szolidaritási sztrájkot. Sajátossága, hogy csak szakszervezet kezdeményezheti és a sztrájk előtti egyeztetés mellőzhető. A törvény nem, csak az indokolása utal arra, hogy a szolidaritási sztrájk olyan munkáltatónál folyik, amelyiknek a sztrájkkövetelés orvoslására nincs lehetősége. A Sztrájktv. 2. § (3) bek.-e utal a figyelmeztető sztrájkra (bár e fogalmat nem használja): sztrájk az előzetes egyeztetés ideje alatt, egy alkalommal, legfeljebb két órát meg nem haladó időtartamban is folytatható. Az indokolás kiemeli, hogy e sztrájkra is vonatkoznak az általános feltételek (például a még elégséges szolgáltatás biztosításának kötelezettsége).

A sztrájk alanyai

A Sztrájktv. 1. § (1) bek.-e alapján a sztrájk joga a dolgozókat illeti meg. Az Alaptörvény XVII. cikk (2) bek.-e a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát fogalmazza meg. A „dolgozó” fogalmát sem a Sztrájktv., sem más jogszabály nem határozza meg. A megfogalmazás elavult és pontatlan, nem állapítható meg belőle egyértelműen, mely foglalkoztatási jogviszonyban állókat illeti meg a sztrájkjog. Az Alaptörvény „munkavállaló” fogalma sem szűkíthető le azonban a Munka törvénykönyve hatálya alatt álló munkavállalókra, a sztrájkjog megilleti például a közalkalmazottakat is. Mindenesetre az bizonyos, hogy a törvényben szabályozott sztrájk nem az inaktívak vagy az önfoglalkoztatók eszköze, a „diáksztrájk” például nem a Sztrájktv. hatálya alá tartozó akció.

Egyes foglalkoztatotti csoportok esetében sztrájktilalom érvényesül, amit a Sztrájktv. 3. § (2) bek.-e fogalmaz meg. Így nem sztrájkolhatnak az igazságszolgáltatási szerveknél, a Magyar Honvédségnél, a rendvédelmi, rendészeti szerveknél és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál foglalkoztatottak, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál a hivatásos állományúak. Az államigazgatási szerveknél a Kormány és az érintett szakszervezetek megállapodásában rögzített sajátos szabályok mellett gyakorolható a sztrájk joga.

A szóban forgó megállapodást az érintettek 1994-ben kötötték, és az kormányközlemény formájában jelent meg a Magyar Közlönyben. Az államigazgatási szerveknél dolgozók esetében tehát nem törvény, még csak nem is rendelet, hanem egy jogszabályi formát sem öltő megállapodás rendezi a sztrájkjog gyakorlásának szabályait. A megállapodás a sztrájkjog gyakorlásával kapcsolatosan korlátokat állít fel a megállapodást aláíró szakszervezetek tagjai számára, az aláírói körön kívül eső szakszervezetek tagjai vagy az államigazgatás nem szervezett (nem szakszervezeti tag) dolgozói részére viszont valójában meg is tiltja a sztrájkjog gyakorlását. A sztrájkjog ily módon való kizárását vagy korlátozását érintően egyébként felmerül, hogy a magyar szabályozás az Európai Szociális Kartába ütközik.

Lényeges, hogy a sztrájk nem szakszervezeti jogosultság. A Sztrájktv. egyetlen esetben említi a szakszervezetet: az 1. § (4) bek. alapján a szolidaritási sztrájk kezdeményezésének joga a szakszervezeteket illeti meg. Egyébként semmi akadálya, hogy a sztrájkot, illetve a megelőző egyeztetéseket ne szakszervezet, hanem munkavállalók egy csoportja kezdeményezze.

A munkaharc másik alanya, a sztrájkkövetelések címzettje elsősorban a munkáltató lehet (kivételt képeznek a fent felsoroltak, így az igazságszolgáltatási szervek, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi, rendészeti szervek és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok). Alanya lehet azonban a munkáltatón kívüli személy vagy szerv is. A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma által alkotott, a sztrájkjog gyakorlásának egyes kérdéseiről szóló 1/2013. (IV.8.) KMK vélemény úgy foglal állást, hogy a sztrájkjog gyakorlása nem korlátozható, nem szűkíthető a kollektív munkaügyi vita alanyai között felmerült, jogvitának nem minősülő, munkaviszonnyal összefüggő, kollektív szerződéses, vagy annak minősülő megállapodás eléréséhez biztosított jogra. Ez az értelmezés következik a Sztrájktv. 2. § (2) bekezdésében foglalt azon rendelkezésből is, miszerint amennyiben a sztrájkkövetelésben érintett munkáltató nem határozható meg, a Kormány öt napon belül kijelöli az egyeztető eljárásban résztvevő képviselőjét. A sztrájkjog nem kizárólag csak a munkáltató és a munkavállaló viszonylatában értelmezhető; a munkavállalók munkaviszonyával kapcsolatos (gazdasági és szociális) jogot, kötelezettséget ugyanis nemcsak a munkáltató, hanem kívülálló személy, vagy szerv is gyakorolhat, akinek az intézkedése ez esetben munkáltatói intézkedésnek minősül.

Azt, hogy a kormányt mely tagja képviseli az egyeztetés során, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 94/2018. (V.22.) Korm.r. rögzíti. Eszerint, a kormány képviselőjeként azt a tagját jelöli ki, akinek a sztrájkkövetelés tartalma a feladat- és hatáskörébe tartozik, illetve a sztrájkkövetelés alapvető tartalma a feladat- és hatáskörét érinti. Ha a sztrájkkövetelés tartalma a Kormány más tagjának feladat- és hatáskörét is érinti, a Kormány fentiek szerinti tagja a Kormány nevében képviselendő álláspontot a Kormány érintett tagjával egyezteti, szükség esetén a sztrájkkal kapcsolatos egyeztető eljárásba bevonja. Ha a Kormány képviseletre jogosult tagja nem állapítható meg, a Kormányt a sztrájkkal kapcsolatos egyeztető eljárásban a társadalmi párbeszédért felelős miniszter képviseli.

Az előző években nem egy példa volt arra, hogy a sztrájkköveteléseket a kormánynak címezték, és a sztrájk kezdeményezői a kormány képviselőjével folytatták a sztrájkot megelőző egyeztetéseket, ld. pl. a már említett 2016. áprilisi ágazati sztrájk körüli eseménysorozatot. Ha a sztrájkot ágazatokra kiterjedően hirdetik meg, és a sztrájkkövetelések teljesítése a kormány kompetenciájába tartozik, ám az megsérti a Sztrájktv.-ben írt kötelezettségét azzal, hogy nem tárgyal, a vele való egyeztetést a munkáltatókkal való egyeztetések nem helyettesíthetik, legfeljebb a jogszerűség hamis látszatát adják a sztrájk szervezőinek és a sztrájkban résztvevőknek. 

A sztrájk célja

A dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására illeti meg a sztrájk joga. Az 1/2013. (IV.8.) KMK vélemény szerint a sztrájk a munkavállalókat közvetlenül érintő gazdaság-, szociálpolitikai és munkaügyi kérdések megoldását szolgálhatja.

A jogellenes sztrájk esetei, a sztrájk jogszerűsége megállapításának eljárási rendje

A jogellenes sztrájk eseteit a Sztrájktv. 3. §-a sorolja fel: 

• A sztrájk az 1. § (1) bekezdésébe ütközik, azaz nem a dolgozók gazdasági és szociális érdekek biztosítására hirdetik meg. [Sztrájktv. 3. § (1) bek. a) pont]
• A sztrájk az 1. § (3) bekezdésébe ütközik, a sztrájkjog gyakorlása során a munkavállalók együttműködési kötelezettségüket megszegik vagy a sztrájkjoggal visszaélnek [Sztrájktv. 3. § (1) bek. a) pont].
• A sztrájk a 2. § (1) bekezdésébe ütközik, azaz az előzetes egyeztetés szabályait a sztrájkolók megszegik [Sztrájktv. 3. § (1) bek. a) pont].
• A sztrájk a 4. § (2) bekezdésébe ütközik, azaz annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez, a sztrájk a még elégséges szolgáltatás teljesítését gátolja [Sztrájktv. 3. § (1) bek. a) pont].
• A sztrájk célja az Alaptörvénybe ütközik [Sztrájktv. 3. § (1) bek. b) pont].
• A sztrájkot olyan egyedi munkáltatói intézkedéssel vagy mulasztással szemben folytatják, amelynek megváltoztatására vonatkozó döntés bírósági hatáskörbe tartozik [Sztrájktv. 3. § (1) bek. c) pont].
• A sztrájkot kollektív szerződésben rögzített megállapodás megváltoztatása érdekében folytatják, a kollektív szerződés hatályának ideje alatt [Sztrájktv. 3. § (1) bek. d) pont].
• A sztrájkot igazságszolgáltatási szerveknél, a Magyar Honvédségnél, a rendvédelmi, rendészeti szerveknél és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál szervezik; az államigazgatási szerveknél a Kormány és az érintett szakszervezetek megállapodásában rögzített sajátos szabályok megsértésével gyakorolják a sztrájk jogát; a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál a hivatásos állományúak sztrájkolnak [Sztrájktv. 3. § (2) bek.].
• A sztrájk az életet, az egészséget, a testi épséget vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyezteti, vagy elemi kár elhárítását gátolja [Sztrájktv. 3. § (3) bek.].

A sztrájkkövetelések kapcsán a bírói gyakorlat kiemeli, hogy több sztrájkkövetelés esetén a sztrájk jogszerű, ha van legalább egy olyan követelés, amely törvénybe nem ütköző cél elérésére irányul (BH2011. 76. II.).

A Sztrájktörvény 5. §-a határozza meg a sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének megállapítására irányuló nemperes eljárás speciális szabályait. Az (1) bek. alapján az eljárást az kezdeményezheti, akinek a jogszerűség vagy a jogellenesség megállapításához jogi érdeke fűződik. A kérelmet a kérelmező székhelye (lakhelye) szerint illetékes közigazgatási és munkaügyi bírósághoz kell benyújtani. Ha a sztrájk jogszerűségének, jogellenességének megállapításánál több közigazgatási és munkaügyi bíróság is érintett, a kérelem elbírálására a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az illetékes. A (2) bek. szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróság öt munkanapon belül, nemperes eljárásban, szükség esetén a felek meghallgatása után dönt. A közigazgatási és munkaügyi bíróság határozata ellen a közléstől számított öt napon belül fellebbezésnek van helye. A fellebbezést az ügy összes iratával együtt a beérkezése napján fel kell terjeszteni a másodfokú bírósághoz. A másodfokú bíróság öt munkanapon belül dönt.

Előzetes egyeztetés

A Sztrájktv. 2. §-a tartalmazza a sztrájkot megelőző egyeztetés főbb szabályait. Az (1) bek. értelmében sztrájk csak akkor kezdeményezhető, ha a vitatott kérdést érintő kollektív munkaügyi vitában a felek egyeztető eljárást folytattak le, és az nem vezetett eredményre. Az előzetes egyeztetésre hét nap áll a felek rendelkezésére. Sztrájk kezdeményezhető akkor is, ha az egyeztető eljárás a sztrájkot kezdeményezőnek fel nem róható ok miatt nem jött létre.

Az 1/2013. (IV.8.) KMK vélemény alapján a kollektív munkaügyi vita nem szűkíthető le a munkavállalók és a munkáltató közti érdekvitára. A (2) bek. rendelkezik arról az esetről, ha a sztrájkkövetelésben érintett munkáltató nem határozható meg. Ez esetben a Kormányt terheli az a kötelezettség, hogy öt napon belül kijelölje az egyeztető eljárásban résztvevő képviselőjét. Több munkáltatót érintő sztrájk esetében a munkáltatók kérelemre kötelesek képviselőjüket kijelölni.

Mint arról már szó esett, az egyeztetés ideje alatt is egy alkalommal sztrájk tartható, azonban annak az időtartama a két órát nem haladhatja meg.

A Sztrájktv. 4. § (1) bek.-e szerint az ellenérdekű feleknek az egyeztetést a vitás kérdések rendezésére a sztrájk ideje alatt is folytatniuk kell. Kötelesek továbbá gondoskodni a személy- és vagyonvédelemről is.

A még elégséges szolgáltatás mértéke és feltételei

A Sztrájktv. 4. § (2) bek.-e alapján annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez – így különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél –, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. A (3) bek. értelmében a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit törvény megállapíthatja. Törvényi szabályozás hiányában a sztrájkot megelőző egyeztetés során kell a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről megállapodni; ebben az esetben a sztrájk akkor tartható meg, ha a felek a megállapodást megkötötték, vagy ennek meghiúsulása esetén bármelyikük kérelmére a közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős határozata megállapította a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit.

Ha az előzetes egyeztetést egyébként a kormány képviselőjével kell lefolytatni, vitára adhat okot, hogy a még elégséges szolgáltatásról a sztrájkkal érintett munkáltatóval/munkáltatókkal vagy a kormány képviselőjével kell-e megállapodni. A magunk részéről egyértelműen az utóbbi mellett foglalunk állást. Egyrészt a törvény egyértelműen úgy fogalmaz, hogy a sztrájkot megelőző egyeztetés során kell a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről megállapodni, márpedig az egyeztetés nem az egyes munkáltatókkal, hanem a kormány képviselőjével folyik. Másrészt a Szociális Ágazati Sztrájkbizottság és a kormány közötti munkaügyi vitát érintően született az eddigi egyetlen kúriai döntés a még elégséges szolgáltatást illetően, az eljárás során pedig nem kérdőjeleződött meg, hogy e kérdésben is a kormány lett volna kompetens.

Jelenleg két ágazati jogszabály, a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény, valamint a postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény határozza meg, hogy sztrájk esetén e területeken a még elégséges szolgáltatás körébe mely szolgáltatások biztosítása, milyen mértékben és feltételekkel tartozik.

A Sztrájktv. 4. § (4) bek.-e alapján a közigazgatási és munkaügyi bíróság eljárására az 5. § (1) bekezdésének hatásköri és illetékességi szabályait, valamint az 5. § (2) bekezdésben foglalt szabályokat kell alkalmazni. Az eljárási szabályok tehát nagyrészt megegyeznek a sztrájk jogellenességének, illetve jogszerűségének megállapítására irányuló eljáráséval.

Az 1/2013. (IV.8.) KMK vélemény kifejti, hogy a két nemperes eljárás elkülönül, mindkét eljárás egymástól függetlenül, önállóan is kezdeményezhető. Lényeges különbség, hogy a még elégséges szolgáltatás mértékének és feltételeinek megállapítására irányuló eljárásnak kizárólag a sztrájk megtartását megelőzően lehet helye, míg a sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének megállapítására irányuló eljárásnak a tényleges munkabeszüntetés előtt és azt követően is. Eltér a lehetséges kérelmezők köre is: a Sztrájktv. 4. § (3) bek.-e iránti eljárás a sztrájkot megelőző egyeztetésben résztvevő ellenérdekű felek bármelyikének kérelmére, míg a Sztrájktv. 5. § (1) bek.-e szerinti eljárás annak a kérelmére indulhat, akinek a jogszerűség vagy a jogellenesség megállapításához jogi érdeke fűződik.

Az, hogy a jogalkotó a még elégséges szolgáltatásról való döntést a bíróság hatáskörébe adta, számos jogalkalmazási problémát eredményezett, így az 1/2013. (IV.8.) KMK vélemény iránymutatóként azt is megfogalmazza, hogy a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről a bíróságnak a felek által megtett ajánlatok külön-külön való vizsgálatával az egyik fél által tett ajánlat elfogadásáról rendelkező határozat meghozatalával lehetséges döntenie.

A Sztrájktv. a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatóként jelöli meg a közforgalmú tömegközlekedés és távközlés terén működő, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveket. E felsorolás példálózó jellegű. A gyakorlatban ugyancsak problematikus, mely munkáltatók minősülnek ilyennek.

A szociális ágazati sztrájkunkat illetően például a bíróság is megerősítette, hogy a bölcsődei ellátás nem minősül a lakosságot alapvetően érintő tevékenységnek, míg más tevékenységek, elsősorban a gyermekvédelmi szakellátás kapcsán mi magunk ítéltük a gyermekek érdekét mindenek felett állónak, és vállaltunk egyfajta sztrájktilalmat.

Kérdéses, hogy a jogerős bírósági határozatra ki és meddig hivatkozhat. Úgy véljük, egyértelmű a sztrájktörvény abban is, hogy minden egyes munkaügyi vitában tárgyalni kell a még elégséges szolgáltatás kérdését. A bírósági döntés adott felek adott vitájában születik, egy később kezdeményezett sztrájk esetén az, aki az adott munkaügyi vitának nem volt részese, nem alapozhatja arra sztrájkjának jogszerűségét, hogy az adott területen hoztak már bírósági határozatot a még elégséges szolgáltatásról.

Magatartási szabályok, jogok és kötelezettségek a sztrájk során

A Sztrájktv.1. § (2) bek.-e rögzíti, hogy a sztrájkban való részvétel önkéntes, az abban való részvételre, illetve az attól való tartózkodásra senki nem kényszeríthető. A jogszerű sztrájkban résztvevő dolgozókkal szemben a munkabeszüntetés befejezését célzó kényszerítő eszközökkel nem lehet fellépni. E szabály nem csak a munkáltatókra, hanem a sztrájk kezdeményezőire is kötelezettséget ró. A bírói gyakorlat szerint a munkáltató kizárólag az alapvető szolgáltatásnak minősülő tevékenység tekintetében jogszerűen élhet a sztrájkoló munkavállalók helyettesítésére új munkavállalók felvételének jogával (BH2013. 77.).

A Sztrájktv. 1. § (3) bek.-e előírja a munkáltatók és a munkavállalók együttműködési kötelezettségét, valamint a sztrájkjoggal való visszaélés tilalmát. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság szerint például az előzetes egyeztetés akkor felel meg az együttműködési kötelezettséggel szembeni elvárásnak, ha a munkaügyi vitában a szakszervezet világosan és egyértelműen megjelöli álláspontját, a sztrájkot meg kell hirdetni, a sztrájk meghirdetésére vonatkozó közleménynek tartalmaznia kell, ki, milyen konkrét követelés végett, mely napra, mely naptól, mely munkáltatónál hirdeti meg a sztrájkot, az elégséges szolgáltatásra vonatkozó tárgyalásokon a szolgáltatás mértékére és feltételeire vonatkozóan világos és részletes, adatokkal alátámasztott ajánlatot kell tenni, ezekről kellő részletességű és követhető egyeztetést kell lefolytatni, azt megfelelően dokumentálni kell. (Fővárosi Munkaügyi Bíróság 5.Mpk.50.039/2011/2.)

Az együttműködési kötelezettség megszegése, valamint a sztrájkjoggal való visszaélés a sztrájkot jogellenessé teszi.

A Sztrájktv. 4. § (1) bek.-e szerint a sztrájk ideje alatt is gondoskodni kell a személy- és vagyonvédelemről.

A jogszerű sztrájk alatt a munkavállalót munkavégzési kötelezettség általában nem terheli (BH2002. 112.). A Sztrájktörvény 6. § (1)-(4) bek.-e szerint a sztrájk kezdeményezése, illetve a jogszerű sztrájkban való részvétel nem minősül a munkaviszonyból eredő kötelezettség megsértésének, amiatt a dolgozóval szemben hátrányos intézkedés nem tehető. A jogszerű sztrájkban résztvevő dolgozót megilletik a munkaviszonyból eredő jogosultságok, a sztrájk miatt kiesett munkaidőre azonban – eltérő megállapodás hiányában – a dolgozót díjazás és a munkavégzés alapján járó egyéb juttatás nem illeti meg. A munkaviszonyhoz kapcsolódó társadalombiztosítási jogokra és kötelezettségekre a társadalombiztosítási jogszabályok az irányadók azzal, hogy a jogszerű sztrájk időtartamát szolgálati időként kell figyelembe venni.

Dr. Schnider Marianna munkajogi szakjogász SzMDSz - SZTDSZ