Mai posztunkban egy bírósági döntés bemutatásán keresztül adunk választ egy sokakat érintő és a gyakorlatban vitatott kérdésre: jogosult-e jubileumi jutalomra az, aki nem közalkalmazottként, hanem munkavállalóként dolgozik valamely szociális intézményben vagy szociális szolgáltatónál? A Kúria szerint igen, még abban az esetben is, ha a szociális szolgáltató nem önálló jogi személy.

A Kúria BH2021. 50. sz. elvi döntésének lényege: „A szociális szolgáltató a jogalanyiságától függetlenül megfelel a Szoc. tv. 4. § (1) bekezdés g) pontjában foglaltaknak, mert kizárólag a Szoc. tv. 60-65/E. §-ában meghatározott alapszolgáltatásokat nyújtja. Ezért az itt foglalkoztatottakat legalább a Kjt. 55-80. §-ában és a Kjt.-nek a szociális, valamint gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló kormányrendeletben megállapított, a munkaidőre, pihenőidőre, előmeneteli és illetményrendszerre vonatkozó feltételei illetik meg [1993. évi III. törvény 94/L. § (4) bekezdés].”

A tényállás

A tényállás szerint a felperes munkavállaló 2009. július 31-ig állt közalkalmazotti jogviszonyban egy gyermekotthonnál, ahol 2018. augusztus 15-én 30 éves jubileumi jutalomban részesült. Közalkalmazotti jogviszonya 2009. július 31-én közös megegyezéssel szűnt meg, majd 2009. augusztus 1-jétől a Támogató Szolgálat vezetői munkakörére munkaviszonyt létesített az alperesi munkáltatónál. 

A felperes 2017. december 20-án, majd 2018. augusztus 16-án kérte a munkáltatót, hogy fizesse ki számára a 40 éves jubileumi jutalmát, amelyet azonban a munkáltató 2018. augusztus 23-án kelt válaszlevelében visszautasított. A felperes egyezségi ajánlattal élt, azonban egyezség a felek között nem jött létre. A peres felek a közöttük fennállt munkaviszonyt 2018. szeptember 14-i hatállyal közös megegyezéssel megszüntették, a felperes 2018. szeptember 1-től öregségi nyugdíjas lett.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

A felperes a keresetében a 40 éves jubileumi jutalom jogcímén 2 423 965 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetének jogalapját a szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoc. tv.) 94/L. § (4) bekezdésére alapította. Kiemelte, hogy az alperes a fenntartásában lévő szociális szolgáltató által központi költségvetési támogatásban részesült, amelynek alátámasztására okirati bizonyítékot csatolt.  

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes korábbi munkáltatójának nem jogutódja, nem tartozik a Kjt. hatálya alá sem, továbbá a Szoc. tv. hivatkozott rendelkezése rá nem vonatkozik, mivel nem kizárólag a Szoc. tv. 60-65/E. §-ában meghatározott szociális alapszolgáltatást nyújt, így nem minősül szociális szolgáltatónak. Nem vitatta, hogy vannak szociális jellegű feladatai, de tevékenysége ennél sokrétűbb, elsődlegesen érdekvédelmi feladatokat lát el.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 1 800 000 forint jubileumi jutalom megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek között nem volt vitatott, hogy a felperes korábbi munkáltatója nem tekinthető az alperes jogelődjének, továbbá az sem, hogy a felperes rendelkezett 40 éves foglalkoztatási jogviszonnyal.  

Elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az alperes szociális szolgáltatónak minősül-e, és részesült-e a központi költségvetésről szóló törvényben biztosított támogatásban, mivel ezen kritériumok fennállása esetén kell a Kjt.-nek az illetményrendszerre vonatkozó feltételeit alkalmazni. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló okiratok alapján arra a megállapításra jutott, hogy az alperes egyesület által fenntartott Támogató Szolgálat a szolgáltatói nyilvántartásba történő bejegyzésével tanúsítottan szociális szolgáltatónak minősül. A Támogató Szolgálat fenntartója az alperes, amely így nem állami fenntartású szociális szolgáltató. Az alperes a Magyar Államkincstár 2016. évre vonatkozó ellenőrzés adatai, a Szoc. tv. 127. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 489/2013. (XII. 18.) Kormány rendelet 19. §-a alapján a fenntartásában működő szociális szolgáltatás után központi költségvetési támogatásban részesült, ezért a kereset jogalapját megalapozottnak tekintette.  

A kereset összegszerűségre vonatkozóan a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) és a Kjt. gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 257/2000. (XII. 26.) Kormány rendelet 15/A. §-a alapján az összevont ágazati szociális pótlék összegét a jubileumi jutalom számításának alapjában figyelmen kívül hagyta, így az alperes marasztalásának összegét 1 800 000 forintban határozata meg. 

Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kiemelte, hogy a Támogató Szolgálat ugyan az alperesi egyesületen belül, de külön feladatkörrel és költségvetéssel működik, ezért azon feltételek fennállásának vizsgálatát, hogy szociális szolgáltatónak minősül-e, illetve részesült-e költségvetési támogatásban a Támogató Szolgálat és nem az alperesi egyesület vonatkozásában kellett vizsgálni.

Érvelése szerint a Szoc. tv. 94/L. § (4) bekezdése további megszorítás nélkül írja elő a központi költségvetésről szóló törvényben biztosított támogatásban részesülő egyházi fenntartású vagy nem állami fenntartású szociális intézmény, szolgáltató mint munkáltató számára a Kjt. illetményrendszerre vonatkozó feltételeinek biztosítását. A szociális szolgáltató fogalmát a Szoc. tv. 4. § (1) bekezdés g) pontja határozza meg akként, hogy kizárólag a törvény 60-65/E. §-ai szerinti szolgáltatást nyújtó szerv minősül szociális szolgáltatónak. Ezen szabályok között a 65/C. §-ban található a Támogató Szolgálat, ebből következően pedig az szociális szolgáltatónak minősül. Mindezekből következően a törvényszék az elsőfokú bíróság helyes és megalapozott döntését a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalára történő utasítását. 

Álláspontja szerint – a jogerős ítélet indokolásával szemben – a Támogató Szolgálat nem önálló jogi személy, a felperes nem annak volt az alkalmazottja, ezért a Szoc. tv. 4. § (1) bekezdés g) pontja rendelkezéseinek teljesülését nem a Támogató Szolgálat, hanem az alperes tekintetében kell vizsgálni. Mivel az alperes egyértelműen nem kizárólag szociális tevékenységet végez, nem minősül szociális szolgáltatónak, így nem vonatkozik rá a Kjt. sem a Szoc. tv. 94/L. § (4) bekezdése alapján. 

Az alperes további érvelése szerint a Támogató Szolgálat esetében sem állapítható meg, hogy kizárólagosan a Szoc. tv. 60-65/E. §-a szerinti alapszolgáltatásokat nyújtja, amellyel a törvényszék nem foglalkozott, evvel kapcsolatos érvelését a jogerős ítéletben nem indokolta, ezáltal megsértette a Pp. 346. §-ában foglalt kötelezettségét. A Támogató Szolgálat jelentős mértékben végez más szociális intézmény részére szállítási tevékenységet, amely nem tartozik a Szoc. tv. idézett rendelkezései alá. 

Mindezek alapján a felperes jubileumi jutalom iránti keresete a munkáltató álláspontja szerint megalapozatlan volt. 

A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet „helybenhagyását” és „a felülvizsgálati kérelem elutasítását” kérte. Álláspontja szerint a másodfokú ítélet indokolása megfelelt a Pp. 346. §-ában foglalt rendelkezéseknek. 

Az eljárt bíróságok egybehangzóan állapították meg, hogy a Támogató Szolgálat szociális szolgáltatónak minősül. Téves az alperes azon hivatkozása, hogy a Szoc. tv. 4. § (1) bekezdés g) pontja szerint a szociális szolgáltatók fogalmát az alperes tekintetében kell vizsgálni. Az elsőfokú bíróság e körben helytállóan értékelte a becsatolt okiratokat, így az SZMSZ vonatkozó rendelkezéseit, továbbá helytállóan vonta értékelési körébe a Magyar Államkincstár rendszeres évenkénti ellenőrzését is. 

Az alperes alaptalan érvelésével szemben a Támogató Szolgálat által végzett speciális személyek szállítása a Szoc. tv. 65/C. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott tevékenységnek minősül. Ennek keretében folyamatosan, mint szociális szolgáltató fogyatékos tanulókat szállított otthonukból az iskolába és haza, amelynek alapján szintén részesült támogatásban a központi költségvetésből. Álláspontja szerint az alperesi egyesület a Szoc. tv. 4. § (1) bekezdés m) pont md) alpontja alapján fenntartónak minősül, amely szociális szolgáltatót működtet, azaz az alperes a Támogató Szolgálat fenntartója. A fenntartóra tehát mindezek alapján nem vonatkozik az alperes által hivatkozott kizárólagos kitétel a Szoc. tv. 60-65/E. §-ában meghatározott szociális alapszolgáltatások tekintetében, a kizárólagosság pedig a Támogató Szolgálat esetében egyértelműen megállapítható.

A Kúria döntése és annak jogi indokai

A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozatlan. 

A perben nem volt vitás, hogy az alperessel munkaviszonyban állt felperes rendelkezik 40 év „foglalkoztatási jogviszonnyal”. A felperes intézményvezetői munkakörben az alperes keretén belül elkülönült szervezettel, feladatkörrel, költségvetéssel működő Támogató Szolgálatot vezette, személyi alapbérén felül vezetői pótlékban és összevont szociális ágazati pótlékban részesült. Utóbbi pótlék folyósítása azt bizonyítja, hogy az alperes - a jubileumi jutalom kivételével - elismerte, hogy a Kjt. szerinti illetményrendszerre vonatkozó feltételeket köteles biztosítani. 

Az alperes alapszabálya alapján mint egyesület – jogi személyként – a célja szerinti szociális tevékenysége körében Támogató Szolgálatot működtetett. A Támogató Szolgálat a per adatai szerint nem önálló jogi személyként, kizárólag szociális szolgáltatásokat nyújtó szervezetként működött és az alperes az általa működtetett, illetve fenntartott elkülönült szervezet szociális szolgáltatói tevékenysége alapján központi költségvetési támogatásban részesült. 

Az eljárt bíróságok által ekként megállapított tényállást az alperes okiratokkal bizonyította. Csatolta az alperes mint egyesület engedélyes szolgáltatói nyilvántartásba bejegyzett adatai módosításáról szóló határozatot, valamint a Támogató Szolgálat bejegyzéséről szóló tanúsítványt, amely a Támogató Szolgálat bejegyzésének alapját képezte. A Magyar Államkincstár 2017. december 28-i ellenőrzési jegyzőkönyve rögzítette, hogy a vizsgált szociális szolgáltatást az alperes saját szolgáltatóval (Támogató Szolgálat) látta el. 

Az alperes keretében elkülönülten tevékenykedő Támogató Szolgálat a nevéből is kitűnően és az engedélyező határozat szerint a Szoc. tv. 65/C. §-a szerinti szociális szolgáltatásokat kizárólagosan nyújtott. 

A Szoc. tv. 94/L. § (4) bekezdése szerint a központi költségvetésről szóló törvényben biztosított támogatásban részesülő egyházi fenntartású vagy nem állami fenntartású szociális intézmény, szolgáltató a munkavállalók számára – ide nem értve a munkakörüket sajátos egyházi szolgálati viszonyban ellátó személyeket – legalább a Kjt. 55-80. §-ában és a Kjt.-nek a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló kormányrendeletben megállapított, a munkaidőre, pihenőidőre, előmeneteli és illetményrendszerre vonatkozó feltételeket köteles biztosítani. 

A fenti jogszabályi rendelkezés megfogalmazásából következően a szociális intézménynek, szolgáltatónak minden esetben van ún. fenntartója. A köznevelési ágazattól és a felsőoktatástól eltérően azonban – ahol az egyes jogi személyiséggel rendelkező intézmények mögött minden esetben van egy, az intézménytől elkülönült fenntartó – a Szoc. tv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a szociális intézmény, szolgáltató ex lege jogi személynek minősülne, ezért ezeknek a szervezeteknek nincs is feltétlenül tőlük elkülönülő jogi minőséggel rendelkező fenntartójuk. Adott esetben az alperesnek (egyesületnek) egyáltalán nincs ún. fenntartója, maga is folytat a Szoc. tv. hatálya alá tartozó tevékenységet, fenntartói minőségét a Támogató Szolgálat tekintetében sem lehet értelmezni, hiszen a Támogató Szolgálat valójában nem önálló jogalany, hanem az alperesi egyesület egyik szervezeti egysége, amely következtetés az SZMSZ rendelkezéseiből is levonható. 

A Kjt. 78. §-ában szabályozott jubileumi jutalomra vonatkozó rendelkezéseket abban az esetben kell alkalmazni, ha a fennállnak a Szoc. tv. 94/L. § (4) bekezdésben meghatározott feltételek, azaz a perbeli esetben akkor, ha „a központi költségvetésről szóló törvényben biztosított támogatásban részesülő nem állami fenntartású szociális intézmény, szolgáltató” a munkáltató. 

Az alperes érvelésével szemben a szociális szolgáltató fogalmának tehát nem feltétlen fogalmi eleme, hogy önálló jogi személyként jelenjen meg, ugyanakkor a Szoc. tv. 94/L. § (4) bekezdéséből megállapíthatóan mégis alanya lehet az állami támogatásnak. Ebben az esetben a támogatást azonban kizárólag a jogalanyisággal rendelkezőnek, azaz az alperes egyesületnek lehetséges nyújtani, ez a támogatott pedig de iure az a jogalany lesz, amelynek szervezeti egységeként működik a Támogató Szolgálat. A Támogató Szolgálat tehát nem önálló jogi személy, ám relatív, korlátozott jogalanyisága meghatározott körben, mégpedig a költségvetési szabályok körében mégis van. Munkáltatóként ugyanakkor jogképesség hiányában nyilvánvalóan nem jelenhet meg. 

A fentiekből következően a Szoc. tv. 94/L. § (4) bekezdésében, valamint a 4. § (1) bekezdés g) pontjában meghatározott feltételek teljesülése a Támogató Szolgálat tekintetében vizsgálható, illetőleg kizárólag ennek tekintetében vizsgálható. 

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a Támogató Szolgálat egy iskola részére végzett szállítási tevékenysége nem tartozik a Szoc. tv. 60-65/E. § kereteibe, mert a felperes helyes érvelése szerint az a 65/C. § (3) bekezdés a) pontjában nevesített tevékenységet jelent. 

Mindezekre tekintettel az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperes, mint a Támogató Szolgálat vezetője jogosult volt a jubileumi jutalomra, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria Mfv.X.10 093/2020.)