Nemrég hírt adtunk arról, hogy változott a Munka törvénykönyve, és január 1-től is újabb módosítások lépnek hatályba. Néhány napja aztán több oldalon is megjelent, hogy jövőre egy órával csökken a napi pihenőidő. Nézzük meg ismét, mi igaz ebből!

A munkáltató a munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt köteles biztosítani, ez az ún. napi pihenőidő.

A tizenegy órás szabály alól néhány munkarend, munkaidő-beosztási mód vagy munkakör esetében eltérést enged a törvény, jelenleg az alábbiak szerint:

• az osztott munkaidőben,
• a megszakítás nélküli,
• a több műszakos,
• az idényjellegű tevékenység keretében, valamint
• a készenléti jellegű munkakörben

foglalkoztatott munkavállaló esetében.

A felsorolt munkavállalóknak a tizenegy óra helyett legalább nyolc óra napi pihenőidőt kell biztosítani.

Január 1-től változik a kivételek köre, és a készenléti jellegű munkakörben dolgozók esetében nem lehet majd eltérni a tizenegy órás főszabálytól. Az osztott munkaidőben, a megszakítás nélküli, a több műszakos vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló esetében viszont továbbra is jogszerű lesz az olyan munkaidő-beosztás, amely a napi munkaidő befejezése és a másnapi munkakezdés közt csak nyolc óra pihenőidőt biztosít.

Régi szabály, hogy van az évnek egyetlen napja, amikor egy órával kevesebb lehet a napi pihenőidő, mégpedig, ha a napi pihenőidő a nyári időszámítás kezdetének napjára esik (cserében viszont az őszi időszámítás kezdetekor egy órával többet dolgozhatunk). Ezt a rendelkezést is pontosítják január 1-től: azokban az esetekben, ahol a napi pihenőidő egyébként nyolc óra is lehet, a pihenőidő hét órára csökkenthető, ahol viszont a főszabály szerint legalább tizenegy óra, ott tíz óránál kevesebb a nyári időszámítás kezdetekor sem lehet.

A munkavállaló a beosztás szerinti napi munkaidején kívül rendelkezésre állásra kötelezhető, ami attól függően, hogy a rendelkezésre állás vagy tartózkodás helyét a munkáltató vagy a munkavállaló határozza meg, készenlét vagy ügyelet formájában történhet. Az ügyelet esetében a napi pihenőidőre az általános szabályok vonatkoznak. A készenlétet követően viszont csak akkor illeti meg pihenőidő a munkavállalót, ha a készenlét alatt végzett munkát (ami egyébként rendkívüli munkaidőnek minősül). E szabály jelenleg is él, és érdemben január 1-től sem változik.

Fel kell készülnünk azonban egy lényeges változásra, ami egyébként a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelvvel való összhangot célozza. Ez az ún. kompenzáló pihenőidő, amelynek lényege, hogy ha a munkáltató a munkavállalónak tizenegy óránál kevesebb napi pihenőidőt biztosított – akár azért, mert osztott munkaidőben, megszakítás nélküli, több műszakos vagy idényjellegű tevékenységben foglalkoztatott munkavállaló esetében élt a törvény adta lehetőséggel, akár azért, mert a nyári időszámítás kezdete miatt csökkent a pihenőidő tényleges tartama –, a két egymást követően beosztott napi pihenőidők együttes tartama legalább huszonkét óra kell, hogy legyen. Vagyis ha például az egyik nap nyolc óra a pihenőidő, másnap legalább tizennégy óra kell, hogy elteljen a munka befejezése és a következő napi kezdés között.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a napi pihenőidő szabályaitól kollektív szerződés csak a munkavállaló javára térhet el. A módosítások hatályba lépésére tekintettel még időben érdemes felülvizsgálni a kollektív szerződések vonatkozó rendelkezéseit is! A munkavállalók regenerálódása, az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményének biztosítása érdekében pedig kiváló szakszervezeti cél lehet helyben, hogy a kollektív szerződés a napi pihenőidő minimumát a törvényesnél kedvezőbb mértékben rögzítse.

Dr. Schnider Marianna munkajogi szakjogász; Szociális Munkások Demokratikus Szakszervezete érdekvédelmi alelnök, Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete alelnök