A munkaidő kapcsán gyakran félreértést szül, hogy a munkaszerződésben, kinevezésben napi nyolc vagy heti negyven óra szerepel munkaidőként, mégis naponta 12 órát, hetente pedig akár 48-60 órát is dolgozni kell. Méghozzá többnyire szabályosan. Hogy is van ez?

Először is, két külön fogalomról beszélünk: a munkaszerződésben, kinevezésben szereplő „napi munkaidő” nem ugyanaz, mint a „beosztás szerinti napi munkaidő”.

Napi munkaidő

A napi munkaidő a felek vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály (jogszabály, kollektív szerződés) által meghatározott teljes napi munkaidő vagy részmunkaidő.

A teljes napi munkaidő napi nyolc óra. Ezt nevezzük általános teljes napi munkaidőnek.

A dolgozó és a munkáltató megállapodhatnak abban, hogy a teljes napi munkaidőt felemelik, legfeljebb napi tizenkét órára. Erre csak abban az esetben van lehetőség, ha a dolgozó ún. készenléti jellegű munkakört lát el, vagy a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója. Ez az ún. hosszabb teljes munkaidő.

Munkaviszonyra vonatkozó szabály (jogszabály, kollektív szerződés) vagy a felek megállapodása az általános teljes napi munkaidőnél rövidebb teljes napi munkaidőt is megállapíthat. Ez a lehetőség közalkalmazotti jogviszonyban nem áll a felek rendelkezésére, vagyis rövidebb teljes munkaidő nem köthető ki.

A hosszabb, illetve a rövidebb teljes napi munkaidőről is fontos tudni, hogy a bérezés szempontjából ugyanúgy minősül, mintha általános teljes napi munkaidőről lenne szó, nem jár arányosan magasabb vagy alacsonyabb alapbér, illetmény.

Végül megállapodhatnak a felek az adott munkakörre irányadó teljes napi munkaidőnél rövidebb napi munkaidőben is, ez a részmunkaidő. A rövidebb teljes napi munkaidőtől abban tér el, hogy itt viszont arányosan kevesebb díjazás jár. Részmunkaidőre lehetőség van közalkalmazotti jogviszonyban is, esetenként pedig kötelező is a részmunkaidő kikötése.

Beosztás szerinti munkaidő

Az adott munkanapra (hétre) ténylegesen elrendelt munkaidőt nevezzük beosztás szerinti munkaidőnek. A munkanapra elrendelt rendes munkaidő az ún. beosztás szerinti napi munkaidő, míg a hétre elrendelt rendes munkaidő a beosztás szerinti heti munkaidő.

A beosztás szerinti napi, illetve heti munkaidő mértéke nem feltétlenül egyezik meg a szerződés szerinti napi, illetve heti munkaidő mennyiségével. Vagyis attól, hogy a munkaszerződésben/kinevezésben napi nyolc óra szerepel, az adott munkanapra elrendelhető akár 4, akár 12 óra munkavégzés is.

A beosztás szerinti napi munkaidő fő szabály szerint nem lehet kevesebb négy óránál. Csak a részmunkaidő kivétel, itt lehet 4 óránál kevesebb is a napi munkavégzés.

A beosztás szerinti napi munkaidő maximuma 12 óra. Teljes munkaidőben és részmunkaidőben egyaránt. Fontos, hogy ebbe a 12 órába beszámít a munkaidő-beosztástól eltérően elrendelt túlóra is. Például 8 órás műszak után elrendelhetnek még 4 óra túlmunkát, de annál többet nem. Aki pedig 12 órás műszakban dolgozik, azt nem kötelezhetik további munkavégzésre a műszak lejárta után. A 12 órába az ügyelet teljes tartamát is be kell számítani, ha a munkavégzés tartama nem mérhető (egyébként csak azt a részét, amely alatt ténylegesen munkavégzés történik).

A beosztás szerinti heti munkaidőnek is van felső határa, 48 óra. Nagyon lényeges, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén ennek a munkaidőkeret átlagában kell meglennie, nem pedig minden egyes héten. Jogszerű tehát egy olyan beosztás is, ami adott hétre öt napon át 12 órás műszakot tartalmaz, de a munkaidőkeret végéig ezt kompenzálni kell, hogy az átlag a 48 órát ne haladja meg. A 48 óra felső korlátba bele kell számítani a rendkívüli munkaidő (túlóra) valamennyi formáját, így a munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidőkereten felüli túlmunka, valamint az ügyelet tartamát is.

Általános munkarendben viszont (hétfőtől péntekig 8-8 óra) minden egyes naptári hétre érvényesül a felső határ. Ez alól is van egy kivétel: ha a munkanapok átrendezése miatt szombat is munkanap, a szombattal érintett héten is elrendelhető túlmunka a dolgozónak, azaz 48 óránál több is lehet az adott heti, beosztás szerinti munkaidő.

Hosszabb teljes munkaidő esetén írásban megállapodhatnak a felek abban, hogy a beosztás szerinti napi munkaidő maximuma 24, a hetié pedig 72 óra legyen. A megállapodást a munkavállaló a naptári hónap utolsó napjára, munkaidőkeret elrendelése esetén a munkaidőkeret utolsó napjára tizenöt napos határidővel felmondhatja.

Lehet, hogy idén utoljára kell a következő szabályra figyelemmel lennünk: a beosztás szerinti napi, illetve heti munkaidő felső határát évente egyszer, a téli időszámítás kezdetén át lehet lépni, ha az a munkaidő-beosztás szerinti munkaidőre esik.

Végül meg kell említeni az osztott napi munkaidőt is. Erre kizárólag a felek megállapodásával van lehetőség, vagyis a munkáltató egyoldalúan nem rendelhet el osztott munkaidőt. Osztott munkaidő esetén a munkáltató a napi munkaidőt legfeljebb két részletben is beoszthatja. Lényeges, hogy a beosztás szerinti napi munkaidők között legalább két óra pihenőidőt kell biztosítania.

SZTDSZ-SzMDSz