Kiegészítő pótlék - jogos-e az átsorolás vagy sem? A besorolás alapjai II.

 

Az előző posztból egyértelművé vált, hogy a kiegészítő pótlék bevezetése nem lehet ok a fizetési osztályban való visszasorolásra. Nézzük meg, mi a helyzet a fizetési fokozattal.

A fizetési osztályok fizetési fokozatokra tagozódnak, minden egyes fizetési osztály tizennégy fizetési fokozatot tartalmaz.

A közalkalmazott fizetési fokozatát a közalkalmazotti jogviszonyban töltött ideje alapján kell megállapítani.

Vitára leginkább az adhat okot, mit is értünk „közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő” alatt. A Kjt. szerint a következő időtartamokat kell számításba vennünk:

  1. a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időt (itt lényeges kiemelni, hogy minden olyan jogviszony is beszámít, amely már a törvény hatályba lépésekor, 1992. július 1-jén is fennállt, olyan munkáltatónál, amely ekkor a Kjt. hatálya alá került),
  2. a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél munkaviszonyban, közszolgálati jogviszonyban töltött időt,
  3. a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény, valamint 2010. július 6. és 2012. február 29. között a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) hatálya alá tartozó szervnél munkaviszonyban, kormánytisztviselői jogviszonyban töltött időt,
  4. a szolgálati jogviszony időtartamát (ilyen a Hszt., Hjt. alatti jogviszony),
  5. a bíróságnál és ügyészségnél szolgálati viszonyban, munkaviszonyban töltött időt,
  6. a hivatásos nevelőszülői jogviszonyban és a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban töltött időt,
  7. a Kjt., a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a Ktjv., valamint a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény hatálya alá tartozó szervnél ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban töltött időt,
  8. végül az állami vezetői szolgálati jogviszonyban töltött időt is.

Csak közbevetésül megjegyezzük, hogy a felsorolt időtartamok számítanak a jubileumi jutalom megállapításánál; az erről szóló bejegyzésünk itt olvasható: http://szmdsz.blog.hu/2015/08/24/nehany_szo_a_jubileumi_jutalomrol)

A fizetési fokozat megállapításánál, azaz a besorolásnál viszont ezen felül figyelembe kell venni még a következőket is:

  1. a munkaviszonynak azt az időtartamát, amely alatt a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyában betöltendő munkaköréhez szükséges iskolai végzettséggel vagy képesítéssel rendelkezett,
  2. az 1992. július 1-jét megelőzően fennállt munkaviszony teljes időtartamát,
  3. a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatban, illetve a polgári szolgálatban eltöltött időt – ha egyébként közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell minősül, akkor figyelmen kívül kell hagyni, kétszer nem számítható be,
  4. végül az egyéb, a fenti 7. pontban nem említett foglalkoztatónál ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban eltöltött időt. Itt egyébként a Kjt. helytelenül hivatkozik az „(1) bekezdés f) pontjára”, az (1) bekezdés g) pontja helyett, amikor ugyanis a fenti 3. ponttal kiegészült a felsorolás, a következő bekezdésben a hivatkozást a jogalkotó elfelejtette hozzáigazítani.

Előfordul, hogy azonos időtartamra több jogviszony vehető figyelembe, erre az időre csak egy jogviszonyt lehet beszámítani.

A közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő alapján háromévenként eggyel magasabb fizetési fokozatba lép. Lényeges, hogy a közalkalmazottat a tárgyév első napján kell a magasabb fizetési fokozatba besorolni, ezzel együtt a hároméves várakozási idő újra kezdődik. A „tárgyév” az az év, amelyben a közalkalmazott eléri a három évet, tehát nem a következő év január 1-jén kell a magasabb fizetési fokozatba sorolni.

A várakozási időbe nem számíthatók be azok az időtartamok, amelyeket a végkielégítésre való jogosultságnál is figyelmen kívül kell hagyni. Ilyen a harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, valamint a szabadságvesztés, a szigorított javító-nevelő munka, a javító-nevelő munka és a közérdekű munka tartama. Figyelembe kell venni viszont a hozzátartozó, a tizennégy éven aluli gyermek gondozása, ápolása céljából, továbbá a tizenkét éven aluli gyermek betegsége esetén az otthoni ápolás érdekében igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát.

Lehetőség van a várakozási idő csökkentésére is, tartósan magas színvonalú munkavégzés esetén. A tartósan magas színvonalú munkavégzés megállapításához kiválóan alkalmas vagy alkalmas eredményű minősítés szükséges. Van olyan eset, amikor kötelező csökkenteni a várakozási időt, nincs mérlegelési lehetőség, mégpedig, ha a közalkalmazott miniszteri vagy állami kitüntetésben részesült. A várakozási idő csökkentésének mértéke fizetési fokozatonként nem haladhatja meg az egy évet.

Ha a közalkalmazott várakozási idejét csökkentették, egy következő jogviszony létesítésénél az új munkáltató dönthet úgy is, hogy azt figyelembe veszi a fizetési fokozat megállapításánál, és így magasabb fizetési fokozatot állapít meg. Hangsúlyozzuk, hogy ez csak lehetőség, a kinevezéskor a munkáltató nem köteles elismerni a várakozási idő korábbi (pontosabban korábbi jogviszonyban való) csökkentését, és a közalkalmazott ezt nem vitathatja.

 

Visszakanyarodva ismét a kiinduló kérdéshez, a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő, illetve a fizetési fokozatnál beszámítandó további időtartamok a pótlék bevezetésével nem változtak, a pótlék bevezetésére hivatkozva visszasorolásra nincs jogszerű lehetőség, a kiegészítő pótlék tehát a fizetési fokozatot sem érinti.

Mi okozhatja mégis a problémát? Ennek megértéséhez idézzük csak fel az ágazati pótlék és a kiegészítő pótlék logikáját:

Az ágazati pótléknál a 257/2000. Korm. r. rendkívül egyszerűen úgy fogalmaz, hogy a közalkalmazottat a besorolása alapján illeti meg az ágazati pótlék. A pótlék mértékét tartalmazó táblázat illeszkedik is a közalkalmazotti illetménytáblához, nem vitás, mennyi pótlékra jogosult a közalkalmazott.

A kiegészítő pótléknál annyiban más a helyzet, hogy az nem a közalkalmazott besorolása, hanem a fizetési osztálya és a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időtartam alapján jár. A fizetési osztály nem okozhat problémát, vitás az lehet, mit is tekintünk „közalkalmazotti jogviszonyban töltött időtartamnak”. Itt két álláspont lehetséges:

Az egyik szerint csak azok az időtartamok számítanak, amelyeket a Kjt. 87/A. § (1) bekezdése tartalmaz (ld. a fenti 8 pontos felsorolást). A szó szerinti értelmezést követve valóban erre a következtetésre jutunk. A másik, a jogalkotó szándéka szerinti értelmezés viszont, hogy itt is a fizetési fokozatnál figyelembe veendő időtartamok jönnek számításba. Legalábbis erre utal az EMMI által kiadott tájékoztatás, ami viszont sajnálatos módon nem jogforrás. Ennek megfelelően van olyan munkáltató, amelyik a szó szerinti értelmezést követi, és – ha valójában nem is sorolja vissza a közalkalmazottat – rövidebb időtartamot vesz figyelembe itt, mint a besorolásnál. És van olyan munkáltató, amelyik a tájékoztató anyag szellemében a fizetési fokozatnak megfelelően számítja az évek számát.

Az ellentmondás könnyedén feloldható lenne egy jogszabály-módosítással (arra nem is merünk célozni, hogy eleve fogalmazhatott volna pontosan a jogalkotó). Addig is, kivételesen, reménykedjünk abban, hogy a munkáltatók jobb szeretnek „Gyakran Ismételt Kérdéseket” olvasni, mint jogszabályt értelmezni.

Dr. Schnider Marianna, SzMDSz érdekvédelmi alelnök, munkajogi szakjogász