A szociális ágazat évtizedes, egyre mélyülő válsága során a területen dolgozók társadalmi és anyagi megbecsültsége mélypontra került. A jövedelmi viszonyok a nemzetgazdasági átlagtól messze elmaradnak, és a kereseti rangsorban az utolsó helyre elegendőek. Állandósult a munkaerőhiány, amely a munkavállalókra fokozott terheket ró, és amely az életminőségük, egészségi állapotuk erőteljes romlásával jár. A COVID 19 járvány terjedésének megállítása érdekében végzett erőfeszítések ezeket a problémákat tovább élezték. Az ágazat dolgozói úgy érzik, a helytállásukért nem részesültek kellő anyagi ellentételezésben, és rendre elmaradtak az elismerésük szimbolikus gesztusai is.

A kérdőívben – amelyet a Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete (SZTDSZ) és annak önálló tagszervezete, a Szociális Munkások Demokratikus Szakszervezete (SzMDSz) nevében bocsátottunk ki – arra vártunk választ a szociális ágazatban dolgozóktól, hogy milyen nyomásgyakorló akcióban vállalnak részvételt a fenti problémák megoldása érdekében. A kérdőívet az SZTDSZ és az SzMDSz, valamint a „Közösen a Szociális Területért” facebook oldalain jelentettük meg.

Elöljáróban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az önkéntes válaszadáson alapuló kérdőív eredményei nem reprezentatívak, nem tükrözik a szociális ágazat egészének viszonyát az akciókhoz, azok csak a válaszadókra jellemzőek. Reméljük azonban, hogy így is szolgálnak kellő tanulsággal.

A válaszadók legnagyobb arányban szakszervezeti petíciót támogatnának az egészségügyben megvalósult egyszeri juttatás szociális ágazatban történő kifizetése, valamint a szükséges bérrendezés érdekében (58,8%). Ugyanezen kérdésekben a saját nevükben elküldött, az illetékeseknek eljuttatott formalevelet a válaszadók több mint negyede vállalna (28,6%).

A másodikként leginkább támogatott nyomásgyakorlási akció a sztrájkban való részvétel, ami az eddigi lépések eredménytelensége miatti türelmetlenségre és – legalábbis a válaszolók körében – növekvő elégedetlenségre és radikalizálódásra utal (42,7%).

A sztrájk támogatottságától csak kevéssé marad el a demonstráción való részvétel vállalása (39,8%).

Közel a válaszadók negyede lépne be szakszervezetbe (24,1%). Ez az örvendetesen magas arány azonban megtévesztő, hiszen az nem csak a tagsági viszonnyal nem rendelkezők, hanem a tagok válaszait is tartalmazza.

Végül a válaszadók közül a legkisebb arányban szerepelnek azok, akik ugyan a kérdőívet kitöltötték, de nem látnak reális esélyt a sikeres fellépésre (5,6%).

Fenti ábránk a válaszadók fő munkahely szerinti megoszlásáról ad tájékoztatást. Szembetűnő, hogy minden intézménytípusban dolgozók képviseltetik magukat, nagyjából a létszámarányuknak megfelelően. Egyetlen kivétel a gyermekek napközbeni ellátását biztosító bölcsődei dolgozók alacsony száma a válaszolók között. Ennek nem feltétlenül oka az ágazat egészével szemben az általános elégedettség, sokkal inkább elérési problémák állhatnak mögötte. (Fentebb jeleztük, mely oldalakon osztottuk meg a kérdőívet.)

Harmadik ábránkon azt mutatjuk be, hogy a válaszadók munkahelyén működik-e szakszervezet, és kértük, nevezzék is meg azokat.

Azoknak a munkahelyeknek az aránya, ahol a válaszolók jelezték, hogy működik szakszervezet – és nyilván jelentős részük szakszervezeti tag is – közel 40%-ot tesz ki. Mivel az ágazatban a szakszervezeti tagság aránya 5-7 %-ra becsülhető, igazolva látjuk azt a régi megállapítást, hogy a szakszervezeti tagság, tágabban a szakszervezeti jelenlét a munkahelyeken nagyobb informáltságot és elkötelezettséget biztosít. Más nézőpontból azonban azt is meg kell állapítanunk, hogy a felsorolt, a szociális ágazatban tevékenykedő szakszervezetek tagságának csak a töredéke töltötte ki a kérdőívet.

Ezzel el is érkeztünk a legfontosabbhoz, amit eddig nem említettünk, bár minden ábrán szerepel, nevezetesen az összes válaszadó számához. A kitöltők száma az első két kérdésblokk esetében 1501, az utolsóban, némileg érthetetlenül csak 1454. Közel három hét alatt a szociális ágazatban dolgozó mintegy 90 ezer munkavállaló kerekítve 1,7%-a jelezte részvételi szándékát a különböző nyomásgyakorló akciókban. Gondolhatnánk arra, hogy elérési problémákkal állunk szemben, az említett oldalakon történő publikálás nem biztosított elegendő hozzáférést az ágazat dolgozói számára. Ennek ellentmond azonban az a tény, hogy ugyanezeken az oldalakon, hasonló témájú posztok nagyságrenddel nagyobb figyelmet és aktivitást váltottak ki. Míg a kérdőív az oldalainkon regisztrálva 10 378 elérést és 198 megosztást hozott, addig az egyszeri kifizetésről és a bérrendezésről szóló posztunk ugyanitt 100 ezres eléréssel és több mint 1700 megosztással járt.

A leglényegesebb kérdésre, hogy az ágazat munkavállalói készek-e kritikus tömeget alkotva változást elérni az élet- és munkakörülményeikben, egyelőre nem született megnyugtató válasz. Úgy tűnik, a halmozódó méltánytalanságok az ágazatban ugyan széleskörű elégedetlenséget váltottak ki, azonban egyidejűleg a beletörődés és a közömbösség is általános. Ez utóbbiak megszüntetése, az elégedetlenség közös cselekvésbe fordítása a következő időszak legnagyobb érdekvédelmi kihívása.

Migács Tibor elnök SZTDSZ-SzMDSz

Dr. Schnider Marianna alelnök SZTDSZ-SzMDSz