Sok levelet kapunk a munkaidőt, pihenőidőt érintő problémákról, és tagjainktól, tisztségviselőinktől is azt látjuk, ezzel kapcsolatban van a legtöbb félreértés és szabálytalanság a munkahelyeken. A blogon eddig keveset írtunk erről a témáról, most nekikezdünk pótolni a hiányt. Kövessétek, fontos szabályokról van szó!

Mai posztunkban az első számú kérdéssel foglalkozunk: mi számít munkaidőnek?

A szabályokat a Munka törvénykönyve 86. §-ában találjuk, ami a közalkalmazottakra is vonatkozik (az eltérő szabályokra külön is felhívjuk a figyelmet).

Munkaidő a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama. 

Amiről hajlamosak a munkáltatók megfeledkezni, az az előkészítő és befejező tevékenység tartama, amely egyértelműen munkaidőnek minősül. Előkészítő vagy befejező tevékenységnek számít minden olyan feladat ellátása, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles elvégezni. Tipikusan ilyen, amikor az egymást váltó munkavállalók a feladatot átadják, illetve átveszik.

Ennek ellenére gyakran halljuk, hogy a dolgozók kénytelenek a szabadidejükben átadni egymásnak a műszakot, a munkaidő-beosztásukban előírtnál korábban kell megjelenniük, és csak jóval a munkaidő vége után hagyhatják el munkahelyüket. Ez a gyakorlat törvénysértő! A munkáltató köteles úgy megszervezni a munkát, hogy a műszakváltással is számoljon. Ha mégis a munkaidő-beosztáson túl vagy kénytelen a műszakot átadni-átvenni, az ugyanúgy munkaidőnek számít, és díjazni kell. Munkát nem végezhetsz a szabadidőd terhére, a munkavégzés tartama mindenképpen „rendes” vagy rendkívüli munkaidőnek számít, nincs kivétel.

Sokszor felmerül, hogy az átöltözés munkaidő-e. Főszabály szerint nem, legfeljebb akkor, ha munkavédelmi szempontból szükséges, és hosszabb időt vesz igénybe – lényegében ilyenkor az átöltözés maga is a munkafolyamat része. Egyébként viszont a munkakezdéskor munkára képes állapotban kell rendelkezésre állnod, amihez a munkaruha is hozzátartozik.

Nem munkaidő a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama.

Szintén nem munkaidő a munkaközi szünet. Erről már írtunk részletesebben (http://szmdsz.blog.hu/2015/10/02/munkakozi_szunet_munkaido_vagy_sem), most csak a lényeget emeljük ki. A munkaközi szünet főszabály szerint 20 perc, illetve további 25 percet kell biztosítani, ha a beosztás szerinti munkaidő eléri a kilenc órát. A közalkalmazottak esetében ettől csak jogszabály vagy kollektív szerződés térhet el. A Kjt. szerint miniszteri rendelet rögzíthetné, hogy a szociális ágazatban a munkaközi szünet a munkaidő része legyen. Ez a Szociális Ágazati Sztrájkbizottság egyik követelése, aminek teljesítésére hol van fogadókészség, hol nincs (most épp nincs). Addig viszont helyben, kollektív szerződésben térhettek el, amit feltétlenül javaslunk.

A munkaidőként előírt tartam akkor is munkaidőnek minősül, ha tényleges munkavégzés nem történik (pl. állásidő).

Ha a munkáltató megsérti a munkaidőre vonatkozó szabályokat, például arra kötelez, hogy munkaidődön kívül váltsd le a kollégádat, vagy szabadidőd terhére vegyél részt munkahelyi értekezleteken, rendezvényeken, nyilván fizetség nélkül, akár pert is indíthatsz a munkáltató ellen. A legegyszerűbb és leghatékonyabb viszont az, ha a szakszervezet lép fel, hogy jogkövető magatartásra bírja a munkáltatót.

Ha hasonló problémákkal találkozol, fordulj az SzMDSz vagy az SZTDSZ helyi tisztségviselőjéhez. Ha munkahelyeden nem működik még SzMDSz csoport vagy SZTDSZ alapszervezet, csatlakozzatok hozzánk! A munkáltatónak nincs mindig igaza, de ritka, hogy ezt szakszervezeti beavatkozás nélkül is belássa. Fordulj hozzánk, hogy segíthessünk!

Ha csatlakoznátok, keressetek minket az szmdsz.info@gmail.com vagy az info@sztdsz.hu címen, vagy telefonon a 061/473 02 14 számon.